Nagynénje szerint a 26 éves tunéziai Mohammed Bouazizinak az volt az egyetlen célja, hogy utcai zöldségárus kocsiját lecserélhesse egy kisteherautóra. Ehelyett viszont elindított egy forradalmat. Mára pedig híressé vált, mindenki ismeri, nemcsak az arab országokban, de szinte a világ minden pontján.

Ő volt az, aki feldöntötte az első dominót az évtizedek óta uralkodó észak-afrikai és közel-keleti rezsimek sorában, nagyrészt neki köszönhető a tunéziai forradalom kirobbanása, amely lendületet adott a szomszédos országok – Egyiptom, Líbia, de még a távolabbi Bahrein és Jemen – elégedetlenkedőinek is.

A Tunisztól 300 kilométerre délre, Sidi Bouzid városában élő fiú – akinek a legtöbb beszámoló szerint volt ugyan diplomája, de állást nem kapott sehol sem – abból tartotta el magát, hogy zöldséget és gyümölcsöt árult az utcán. Hároméves korában meghalt az apja, hat testvérével, édesanyjával és beteg nagybátyjával élt együtt, és 10 éves kora óta dolgozott. Tavaly december 17-én azonban minden megváltozott, miután egy rendőrnő a hitelből vásárolt áruval együtt lefoglalta a kocsiját, mert nem volt engedélye – festette le a történteket nemrégiben megjelent írásában a Time magazin. Bouazizi megpróbált felajánlani 10 dínárt (körülbelül 1400 forintot), de ez túl kevés kenőpénznek bizonyult, sőt, a rendőrnő meg is sértődött, állítólag pofon vágta, szemen köpte a fiút és még halott édesapját is szidta.

Flickr

Megalázva és árujától is megfosztva, Bouazizi az önkormányzati hivatalba ment, hogy panaszt tegyen, de senki sem fogadta. Ekkor elszakadt nála a cérna, és alig egy órával a rendőrnővel történt incidens után egy kanna gázolajjal felgyújtotta magát az épület előtt. Tuniszban kórházba került, de állapota romlott és végül január 4-én meghalt. Temetésén hozzávetőleg ötezren vettek részt Sidi Bouzid mellett, ahol a hatóságok megerősített rendőri jelenléttel próbálták megakadályozni, hogy a tömeg az önkormányzati irodához vonuljon. Ennek ellenére halála mégis kisebb helyi demonstrációkhoz vezetett, amelyek később egyre nagyobb méreteket öltöttek és végül elérték a fővárost is. Bár Ben Ali elnök december 28-án még meg is látogatta a kórházban Bouazizit, hogy elejét vegye a népharag továbbterjedésének, a tüntetéseket már nem lehetett elfojtani, és a fiú halála után alig tíz nappal az elnök arra kényszerült, hogy 23 éves „uralkodása” után elmeneküljön az országból.

Bár Bouazizi a média-beszámolók szerint annak ellenére nem tudott állást szerezni, hogy egyetemi végzettsége volt, Samia nevű húga a Gulf Newsnak azt mondta, testvére még az érettségit sem tudta megszerezni. Szintén nem egyértelmű, mi volt az oka annak, hogy lefoglalták a kocsiját és az áruját – a Wikipedia erről szóló szócikke szerint egyes források azt írták, hogy Tunéziában tilos bármit is az utcán árusítani, mások arról számoltak be, hogy a fiúnak nem volt megfelelő engedélye, míg Sidi Bouzid munkaügyekért felelős vezetője szerint az utcai mozgóárusoknak nincs is szükségük engedélyre.

Az is homályos, hogy mi történt a rendőrnővel, a 45 éves Faida Hamdival, akit az incidens után állítólag azonnal felfüggesztettek állásából – igaz, ezt szinte rögtön cáfolták. A rendőrnőt és segítőit Hamdi bátyja szerint kétszer is őrizetbe vették: Ben Ali kórházban tett látogatását követően még szabadon engedték ugyan őket, de a tüntetések felerősödése után „saját érdekében” ismét letartóztatták.

Akárhogy is, Bouazizi példáját követve Algériában, Egyiptomban és Szaúd-Arábiában is több férfi is megpróbálta felgyújtani magát, hogy így tiltakozzon az uralkodó rezsim ellen. Bouazizi pedig az arab forradalmak szimbólumává, hősként tisztelt mártírrá vált. Párizs polgármestere február elején bejelentette, hogy teret vagy utcát neveznek majd el a tunéziai fiúról a francia fővárosban, szülőhazájában pedig filmet is forgatnak majd a történetéből.