Magasra tette a lécet az eurózóna legerősebb gazdaságának vezetője amikor egy hónappal ezelőtt, a térség versenyképessé tételére tett javaslatokat. Az egyebek mellett harmonizált nyugdíjkorhatárokra és társasági adóra valamint a bérindexálás felszámolására felvázolt elképzelések egy hivatalosan nem is létező, valójában azonban a februári EU-csúcson megvitatott dokumentumban kerültek a vezetők tárgyalóasztalára. S ugyan az Angela Merkel és kormánya által vázoltakból jelentősen alább adtak az ambíciókból az eurót használó tizenhét ország állam- és kormányfői, mindez bekalkulált része volt a német terveknek.

A végső megoldás szerint ugyanis a versenyképesség javítása és a foglalkoztatási költségek csökkentéséhez kötelezően alkalmazandó megoldások helyett betartandó célokat jelöl ki az eurózóna. Az elfogadott célokhoz rendelt versenyképességi szabályokról várhatóan a március 25-i formális EU csúcson állapodnak meg végérvényesen Huszonhetes körben a tagállamok. Ezt a dátumot tűzték ugyanis ki ősszel maguknak végső határidőként, hogy a jövőbeni válságokat megelőző lépéseket fogadjanak el. Merkel kancellár a pénteki csúcs után kijelentette, sikerült megállapodni az állandó európai krízisalap sarokpontjairól, amelynek mérete 500 milliárd euróra nő. Ezzel az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) valódi hitelkapacitását a jelenlegi 250 milliárdról 440 milliárdra növelik a tagállamok által vállalt pénzügyi garanciákon keresztül. Az országok egymás általi kisegítését lehetővé tévő tavaly kialkudott korlátozott alapszerződés-módosítás véglegesítése, szintén a tavaszi formális uniós csúcstalálkozóra marad.

Portugál ígéret és a görög alku

MTI/EPA

Jót tett a mostani brüsszeli megállapodásnak, hogy a csúcs előtt időzítve Portugália további megszorító intézkedéseket jelentett be, újabb 0,8 százalékos államháztartási kiadás csökkentést vállalva az idei évre. Ezzel lehetővé téve az EU által megkövetelt 3 százalék alatti költségvetési hiánycél elérését jövőre. A piacok megnyugtatására hozott lépést Angela Merkel nagyon fontos hozzájárulásnak nevezte a gazdasági térség stabilizálódásához. Olli Rehn uniós gazdasági és  pénzügyi biztos szerint szintén egy fontos alkotóeleme a szükséges átfogó intézkedési csomagnak az államháztartási hiányok elleni küzdelemben a portugál vállalás.

A már jelenleg is az EU-Nemzetközi Valutaalap nyújtotta pénzügyi mentőöv védelmét élvező görögök újabb 50 milliárd euró értékű privatizációba mentek bele német nyomásra a tárgyalóasztalnál. Cserébe a hiteleik kamatait 100 bázisponttal csökkentik és kötelezettségvállalásaik lejárati idejét a jelenlegi 3,5 év helyett 7,5 évre növelik.

Mit ad a paktumért cserébe Németország?

A németek elképzelése szerint két hét múlva végleges formát öltenek az euróországok kötelezettségvállalásai. Mégpedig úgy, hogy nemzeti törvényekben szabnak majd határt a jövőbeni eladósodottságra és államháztartási hiány maximumára vonatkozóan a tagállamok. Ezen szabályok szakértők szerint nagyjából a német alkotmányban meglévő modellre épülne, amely nem teszi lehetővé a kormányoknak, hogy bizonyos szint fölé növeljék az ország eladósodottságát. Mindez nagyjából az EU stabilitási és növekedési paktumában szereplő megkötések nemzeti jogrendbe ültetésével ér fel, amely a GDP 3 százalékban határozza meg a büdzsé elfogadható hiányát, az eladósodottság plafonját pedig a GDP 60 százalékában maximalizálja.

Merkel kijelentette, amennyiben március végén sikerül véglegesíteni a versenyképességi csomagot és a válságalapot, akkor az valóban véget vethet az eurózóna egy éve húzódó hitelválságának. A kibővített krízisalaphoz azonban természetesen minden eurózóna tagállamnak arányosan többel kell hozzájárulnia - hangsúlyozta Merkel.

A végleges alkuhoz azonban az ír kormánynak is a németeknek és az eurózóna egészének elfogadható vállalásokat kell tennie, amelyekről az elnyúló tárgyalások ellenére sem sikerült egyezségere jutni péntek éjjel. Az Enda Kenny vezette új dublini kormányt arra akarják régóta rávenni az unió nagyjai, hogy feladva eddigi alacsony társasági adókulcsra alapozott vállalkozóbarát gazdaságpolitikáját és emelje meg a jelenleg az EU-ban messze a legalacsonyabb 12,5 százalékos társasági terheket.

A Reutersnek nyilatkozó elemzők szerint miközben az eurózóna vezetői szeretnék a hitelválság legyőzésében jelentős lépésként tálalni a versenyképességi csomagról történt megállapodást, a valóság máshol keresendő.  A versenyképességi paktum szerintük kevéssé fontos döntés a problémák gyökerét jelentő rossz banki hitelek és gyenge növekedési kilátásokkal bíró súlyosan eladósodott államok problémáihoz képest. Az unió vezetői szerint azonban éppen ezen problémák feloldását célozzák meg azok a komplex megállapodások, amelyek véglegesítése reményeik szerint két hét múlva testet ölt.