Nyughatatlan térség

Ezrek fogadták üdvrivalgással a tuniszi reptéren az ország 22 évi száműzetésből hazatért iszlamista vezetőjét, Rasid Gannusit, jelezve, hogy pártja az egyik meghatározó erő lehet Tunéziában. A hívek megtöltötték az érkezési terminált, a parkolót, felmásztak a fákra, a villanypóznákra, hogy láthassák a 69 éves vallási vezetőt. Az Újjászületés nevű iszlamista mozgalom a legerősebb ellenzéki erő volt, amíg 1989-ben Zine el-Abidin Ben Ali elnök be nem tiltotta. Az Újjászületés töretlen népszerűsége a diktátor elmenekülése után szinte napok alatt vált nyilvánvalóvá. Gannusi hazatérését sokan Ruhollah Khomeini ajatollah 1979-es teheráni megérkezéséhez hasonlítják, elemzők azonban az Újjászületést inkább a törökországi Igazság és Fejlődés Pártjával állítják párhuzamba. Gannusi és mozgalma a demokrácia hívének vallja magát, és nem akar iszlám államot. De a változásban egy-két lépéssel a térség országai előtt járó Tunéziában is aggodalmat keltene egy esetleges iszlamista vezetésű kormány. „Nem kell teokrácia és saría” feliratú transzparensekkel néhányan világi ellentüntetést tartottak a repülőtéren.

A tunéziai és az egyiptomi felkelés láttán a térség több országában is folytatódtak a tüntetések. A jemeni Szanaában a múlt pénteken több mint 15 ezren vonultak az utcákra, ez az ország eddigi legnagyobb demonstrációja volt. Ali Abdullah Szaleh elnök pártja előremenekülve párbeszédet ajánlott az ellenzéknek. A harminc éve hatalmon lévő Szaleh pedig jelezte, az alkotmány módosításával két terminusra korlátoznák az elnöki mandátumot. Miközben Algériában és Jordániában is kisebb tüntetésekre került sor –utóbbiakban a király új kormányfőt nevezett ki –, a térség egyik kulcsországában, Szíriában csend honol. Damaszkusz alig kommentálta az egyiptomi eseményeket, ami nem véletlen, hiszen Szíriában közel fél évszázada a hadsereg támogatását élvező elit van hatalmon. A kormány még annyi szabad véleménynyilvánítást sem enged, mint Kairó, egy különleges bíróság pedig a napokban hét év börtönre ítélt egy baloldali ellenzékit, mert megkérdőjelezte a Baath Párt hatalmi monopóliumát.

Vérmesebb elemzők szerint az egyiptomi események akár Szaúd-Arábiára is kihathatnak, ahol a hatalmas kőolajbevételekből könnyű ugyan megvásárolni a társadalmi békét, de a népes királyi család pazarló életmódja és a szegényebb rétegek közti nagy különbség ott is társadalmi feszültséget okoz. Nem is beszélve a korosodó és beteg királyról és koronahercegről, akik után az utódlás kérdése teljesen nyitott. A térség további destabilizálódásától való félelem szerepet játszott az európai és amerikai részvényárfolyamok esésében, és a kőolajár emelkedésében. A Szuezi-csatorna a Közel-Keletről érkező európai kőolajszállítások egyik fő útvonala, a másik pedig a Szuezi-öblöt a Földközi-tengerrel összekötő, Kairótól délre futó vezeték, amelynek napi kapacitása 1,1 millió hordó. A szállítások fennakadása közvetlenül is érintené Európát.