Újabb menekülttábor nyitását készítik elő Etiópiában a szomáliai határ mentén - jelentette a helyszínről Al Ghaoui Hesna, az MTI Hírcentrum tudósítója.

A déli országrészben ez lesz már az ötödik ilyen befogadóhely, a táborok ugyanis szinte olyan gyorsan megtelnek, mint amilyen ütemben felépítik őket, annak ellenére, hogy az utóbbi két hétben kétezerről négy-ötszázra csökkent a naponta érkező menekültek száma - mondta el az MTI Hírcentrum stábjának az etióp menekültügyi szervezet (ARRA) egyik helyi képviselője.

A határ mentén három lépésben fogadják a Szomáliából érkező menekülteket. Először egy regisztrációs táborban nyilvántartásba veszik őket, egy helyi segélyszervezettől pedig meleg ételt - nejlonzacskóba csomagolt rizses húst - és vizet kapnak. Egy egészségügyi sátorban aztán az Orvosok Határok Nélkül Nemzetközi Szervezet helyi alkalmazottai megvizsgálják a gyengélkedőket, és ha az alultápláltság jeleit látják egy gyermeken, akkor az ilyen esetekre létrehozott központba utalják őket. A regisztrációs tábor egyik munkatársa szerint általában 4-5 fős családok érkeznek Szomáliából, főleg nők és gyerekek. Sok férfi ugyanis - a veszélyeket vállalva - otthon marad, hogy az állatokra vigyázzon. A legtöbb menekültnek viszont semmije sem maradt Szomáliában. Nemcsak a termés ment tönkre a szárazság miatt, hanem a kecskék, szarvasmarhák, sőt a szárazságot jól tűrő tevék is elpusztultak. Közben arról számoltak be, hogy nemcsak az éhezést, hanem az al-Shabaab milícia kegyetlenkedése miatt is útnak indultak. Az al-Kaida-kapcsolatokkal vádolt iszlamista mozgalom irányítja az ország jelentős részét, és 2009-ben kitiltották a humanitárius szervezetek jelentős részét Szomáliából. Néhány nagyobb nemzetközi szervezet ugyan maradhatott, de a milícia azóta is akadályozza a segélyek bejutását és a szervezetek működését, például nem hivatalos különadókat vetnek ki rájuk, és nem engedik, hogy nőket alkalmazzanak.

Nagyítás-fotógalériánk a Szomáliában pusztító éhínségről. - Kattintson a képre!

AP

A milícia fegyveresei sok helybelit halálosan megfenyegettek, hogy ne merjék elhagyni az országot. Ennek ellenére sokan Szomália távolabbi tartományaiból is útnak indulnak, hogy eljussanak a szomszédos országokba, köztük Etiópiába. A menekültek gyakran több száz kilométert tesznek meg gyalog, mezítláb a tűzforró köves talajon. Többen arról számoltak be, hogy csak minden másnap tudtak enni a négy gyerekükkel együtt, és volt, aki öt napig semmit sem evett. Egy fiatal lány arról számolt be az MTI Hírcentrum stábjának, hogy sokan nemcsak a milícia miatt tartottak az úttól, hanem a vadállatok miatt is féltek nekivágni a többnapos gyaloglásnak a kihalt sivatagos területen.

A regisztrációs tábor munkatársa szerint nem ritka, hogy az út során a végletekig legyengült gyerekek meghalnak. Azok a családok, akik a határhoz élve túlesnek az adatfelvételen és a biztonsági átvizsgáláson - ez többnyire egy napot vesz igénybe - tovább mehetnek az átmeneti táborokba. Itt akár két-három hónapot is kénytelenek eltölteni a menekültek mielőtt a hosszú távú használatra létesített táborokba érnek. Ezekben megdöbbentően rossz körülmények uralkodnak, sok menekültnek sátor sem jut. Ezek a családok saját maguk eszkábálnak össze hajlékot gallyakból és rongydarabokból. Több nő arra panaszkodott, hogy a forró napsütéstől és a gyakran orkánerejű széltől képtelen megvédeni a gyerekeit. A szeles és száraz idő miatt a rozsdaszínű por szinte mindent több centiméter vastagon befed. Az átmeneti táborban a nemzetközi szervezetek naponta osztanak főtt rizst, de egy-egy sátorban árusok konzerveket, zöldségeket, tésztát is árulnak. A menekülteknek egy hatalmas tartályból biztosítanak vizet.

Ha sikerül helyet találni egy-egy családnak, azok az átmeneti táborból valamelyik hatalmas, szinte városként működő menekülttáborba kerülnek. Ezekben van közösségi ház, mecset, rendelő és általános iskola. Az itt élőknek már nem főtt ételt, hanem alapvető élelmiszereket osztanak havonta: lisztet, olajat, sót, babot és magas proteintartalmú táplálék-kiegészítőt. A menekültek többnyire 15-20 fős csoportokban főznek ezekből meleg ételt.

Eyuei Leema, a tábor egyik etióp munkatársa szerint két alapvető dologból szenvednek hiányt: vízből és sátorból. A hiányt jelentő élelmiszerekről, eszközökről érdeklődött a táborban a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársa is. Belényi Dániel most felméri, mire van a leginkább szükség. A szervezet ennek megfelelően dolgozza ki, hogy milyen módon tud a leghatékonyabban részt venni a segélyezésben. A Bokolmayo menekülttáborban összesen 38 ezren laknak, a legrégebbi lakó csaknem két éve került ide. A szomáliai határon most összesen négy ilyen tábor működik, ezekben több mint 120 ezren élnek, de az ország más pontjain is működnek befogadó helyek, mert több százan érkeztek Eritreából, Dél-Szudánból, sőt Kenyából is.

Cadele Geneszi, az ARRA regionális irodavezetője szerint mintegy 200 ezer külföldi menekültet tartanak nyilván az országban. Geneszi szerint nem lehet tudni, hogy pontosan meddig tartják fenn a táborokat. Elméletileg addig működnek, amíg a menekültáradatot okozó probléma meg nem oldódik, legyen az akár a szomáliai politikai konfliktus, akár a szárazság okozta éhínség. Ezután dőlhet el az is, hogy mi lesz a táborlakók sorsa. Egyelőre három lehetőséget látnak megoldásként: vagy visszatérnek otthonaikba, vagy letelepednek Etiópiában és megpróbálják őket integrálni. A harmadik megoldás az, hogy harmadik országok fogadják be őket. Erre ráadásul már volt is példa. Geneszi elmondása szerint az Egyesült Államok az utóbbi években több ezer szomáliainak engedélyezte, hogy letelepedjen az országban, de a célországok között van Kanada és Ausztrália is.