Ázsiában nem szabadna szárazföldi háborúkba, területi megszálláshoz vezető harcokba keverednie az USA-nak, amelynek hatékonyabb „hatalmi mixet” kellene kialakítania, a keményebb és a puhább eszközöket ügyesebben kombinálva – így összegezhető az az előadás, amelyet Joseph Nye tartott a CEU zsúfolásig megtelt nagy előadótermében.

Nye elvesztegetett évtizednek nevezte a 2001. szeptember 11. óta történteket az Egyesült Államok szempontjából. A Harvard Egyetem nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora ezzel nyilvánvalóan Afganisztánra és Irakra utalt, megemlítve, hogy szeptember 11. után rosszul indult a XXI. század az USA számára. Felidézte a második világháború egyik győztes tábornokát, Eisenhower későbbi amerikai elnököt is, aki ellenezte a területfoglaló, megszálló háborúkat Ázsiában. Ugyanakkor Nye sem zárta ki, hogy a helyi partnerekkel együttműködve, az adott és a szomszédos, közeli államok beleegyezését bírva, bizonyos államokban amerikai haderő állomásozzon.

Joseph Nye

Wikipedia

A demokrata párti elnökök idején az amerikai kormányzatban a hetvenes és a kilencvenes években is államtitkári rangban szolgáló Nye utalt például arra, hogy kínai tárgyalópartnerei és barátai óvatosan jelezték neki egy alkalommal, hogy bár elvileg ellenzik más országok csapatainak külföldi állomásoztatását, történelmi okokból mindazonáltal időnként elnézik ezt. Azaz Nye szerint Kína tulajdonképpen még örül is annak, hogy amerikai csapatok tartózkodnak Japánban, így nem kell aggódniuk a szigetországi militarizmus feléledése miatt.

Fókuszban a kínai-amerikai viszony

Az amerikai politikus-elemző elsősorban a kínai-amerikai viszonyt elemezte. Szerinte nem várható olyan konfliktus a két nagyhatalom között, mint amilyen a XIX. század végén az angol-német rivalizálásból kinőtt. Akkor sajátos módon az angolok ijedtek meg a túl gyors német gazdasági felfutástól, hiszen a századfordulóra, a XX. század elejére Németország felülmúlta Angliát gazdasági fejlettségét illetően. A félelem vezetett aztán a rivalizáláshoz, végül pedig kitört az első világháború – persze a világégés már közel sem csak egy okkal magyarázható.

Most azonban, amikor Kína kezdi megközelíteni az USA-t - gazdasági erejét tekintve -, Nye szerint egészen más a helyzet. A változás nem olyan gyors, Kína felemelkedésére fel lehet készülni, és a XVIII-XX. századtól eltekintve Ázsia mindig is a legnagyobb világgazdasági erőcentrum volt, vagyis a régi erőviszonyok visszaállításától nem kell megijedni. Kína egyébként sem az egy főre eső nemzeti terméket illetően előzi majd meg Amerikát, hanem a gazdaság egésze lesz nagyobb, mint az USA-é. Éppen ezért az USA továbbra is sokkal gazdagabb állam marad, mint a relatíve még mindig szegénynek minősíthető Kína, amely még évtizedekig nem fogja Nye szerint megelőzni az USA-t.

Ettől függetlenül Nye szerint zajlik az a hatalmi átalakulás vagy eltolódás (power transition), amely Nyugatról Keletre tolja át az erőcentrumot, ez azonban csak visszatérést jelent szerinte a „normális arányokhoz”. Ázsia mindig a világ lakosságának nagy részét adta, és többnyire a világgazdaság felét tette ki, az utóbbi pár évszázadon át bekövetkezett visszaesése, 20 százalékos világgazdasági aránya volt inkább természetellenes – derült ki a szakértő szavaiból.

Egyetlen szuperhatalom marad

Ezentúl Amerika egyelőre az egyetlen szuperhatalom a világon, és ezen nem változtat sem az, hogy Kínában már kísérleti jelleggel repülőgép-anyahajót építenek, és az sem, hogy mondjuk a ritkaföldfémek bányászatában az ázsiai ország kulcspozíciókat tölt be. Ugyanis amióta ezt a „hatalmat” Kína igyekszik kihasználni, az USA-ban máris elhatározták, hogy újranyitják az egyik ilyen bányát, amivel ellensúlyozható a kínai befolyás az elektronikai gyártókra. (Számítástechnikai, mobiltávközlési termékek tömkelegének nélkülözhetetlen alkatrészei készülnek ritkaföldfémekből, ezt sokan Kína olajfegyverének tartják manapság.) Ugyanakkor Nye szerint az olajválság a hetvenes években megmutatta, hogy van más beszerzési forrás, ha az OPEC-országok összefognak. Így igazi „kemény hatalmat” nem gyakorolhatnak a nyersanyag-kitermelők, persze megnehezíthetik a piaci helyzetet, és drágíthatják a nyersanyagokat.

E példák is azt mutatják Nye szerint, hogy az „okos hatalom”, a „smart power” képviselői inkább megegyezésre, koalícióépítésre, együttműködésre törekednek, semmint a konfliktusok élezésére. Sem Amerika, sem Kína részéről sem tartja valószínűnek a szakértő, hogy a problémák kiélezésére törekednének. Így például a klímaváltozás kapcsán is Nye úgy véli, hogy Peking fel fogja ismerni, hogy a Himalájából eredő folyók öntözővizére szükség lesz a jövőben is. Így az alföldek népességének eltartása miatt vigyázniuk kell az olvadó, visszahúzódó gleccserekre, és belátják: nem hivatkozhatnak a végtelenségig arra, hogy azok csökkentsék a széndioxid-kibocsátásukat, akik már régebben szennyezik a levegőt ezzel a gázzal.

A civil társadalom és a smart power

A hatalmi átalakulással, eltolódással párhuzamosan azonban egy másik folyamat is érvényesül manapság a Harvard professzora szerint. Ez a power diffusion jelensége, vagyis a hatalom szétforgácsolódása, diffúziója. Ez azt jelenti, hogy a központi, állami hatalom hatásköréből egyre több jogosítvány megy át a kisebb társadalmi egységek, csoportok, személyek kézébe. Civil szervezetek, de akár a terroristák is egyre nagyobb hatalomra tudnak szert tenni, amit jól mutat 2001. szeptember 11. példája: ekkor a terroristák egyetlen akciójukkal több embert öltek meg, mint a japánok Pearl Harbor megtámadásakor. Persze az, hogy a Google Earth képeit ma mindenki láthatja, az is egyfajta diffúzió jele: pár évtizede még csak Nye és néhány amerikai munkatársa, illetve a szovjetek rendelkeztek olyan műholdas technikával, amely akár egyméteres felbontásban is képes volt a Föld bármelyik pontját megfigyelni.

Kína a "soft" és a "smart power", azaz a "lágy és az okos politizálás" terén ugyanakkor még sok lemaradással küszködik - vélekedett a harvardi professzor. Vagyis ha nem a katonai vagy pénzügyi erőről és hatalomról van szó, hanem a vélemények finomabb hangolásáról, akkor Kína hátrányba kerülhet. A finomabb módszerekkel való meggyőzés ugyanis éppen a hatalmi szétforgácsolódás miatt részben immár a civil szervezetekre hárul. Pekinggel azonban átfogó politikai reformok nélkül nem engedheti szabadjára a társadalmi önszerveződést.