A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A 2010. november 28-án tartott voksolás eredményét kétségbe vonta Laurent Gbagbo elnök, mert az vetélytársa, Alassane Ouattara győzelmét mutatta ki. Bár a világ közvéleménye, élén az ENSZ-szel, az utóbbi politikust ismerte el Elefántcsontpart államfőjének, Gbagbo és hívei nem nyugodtak bele a vereségbe. Ennek következtében 3 ezer ember életét követelő erőszakcselekmény-sorozat zajlott le, a két tábor gyakorlatilag polgárháborúba sodródott egymással.
Luis Moreno-Campo ügyész a nyáron kérte az ICC bíráit, hogy bízzák meg azzal, járjon utána kiket terhel a felelősség a véres eseményekért. Hétfői közleményében jelezte, hogy munkatársai részrehajlás nélküli munkát fognak végezni a bizonyítékok összegyűjtésekor.
A vizsgálatot Ouattara maga is kérte. Gbagbo környezete viszont gyanakvással fogadta a bíróság döntését, mert úgy ítéli meg: az Ouattara és Franciaország kezdeményezésére és befolyásolására született meg.
