Véres harcok vagy tüntetések kísérik a fekete-afrikai választásokat. Az infláció által is fűtött elégedetlenség veszélyezteti az utóbbi évek gazdasági fejlődését.
Égő barikádok, házak és templomok jelzik Nigéria főként muszlimok lakta északi felén, hogy Afrika legnépesebb, 160 milliós országának jelentős részében elégedetlenek a múlt szombati elnökválasztás eredményével, Goodluck Jonathan elnök győzelmével. Paradox módon számos nigériai és külföldi megfigyelő szerint évtizedek óta a hétvégi volt a legtisztább szavazás, a nyertes riválisa, Muhammadu Buhari és tábora mégis csalást kiáltott.
Szinte már tendencia, hogy Fekete-Afrikában a választást erőszak vagy a végeredmény megkérdőjelezése követi. Tavaly 12, az idén pedig 21 fekete-afrikai országban tartottak, illetve tartanak elnöki, parlamenti és helyi választást, de – Szudán, Etiópia és Ruanda kivételével – a Nyugat által szorgalmazott demokratikus átalakulás rendre kudarcba fullad. A vert elnökök – ahogy például a kenyai Mwai Kibaki 2007-ben, a zimbabwei Robert Mugabe 2008-ban, az elefántcsontparti Laurent Gbagbo 2010-ben – először a voksok újraszámolására kényszerítik a választási bizottságokat, majd az ellenzéki tiltakozásokat erővel leverik.
Ezt a forgatókönyvet akár még haladásként is lehet értelmezni, hiszen korábban a diktátorok esélyt sem adtak kihívójuknak, és ha tartottak is választást, diadaluk szavazataránya rendre 95–100 százalék között mozgott. Mivel az ellenzéki pártok szervezettebbek, a helyi és a nemzetközi ellenőrzés pedig hatékonyabb, ma már egyre kevesebb elnök mer úgy visszaélni a voksolással, hogy földcsuszamlásszerű győzelmet arasson. A nemzetközi közösség is hajlamosabb a közvetítésre. A korábban békés Elefántcsontparton például a tavaly novemberi választási vereségét el nem ismerő Gbagbót – francia segédlettel – a napokban őrizetbe vették, ám a négy hónapig tartó véres harcok a legszerényebb becslések szerint is több mint 1500 életet követeltek.
Ademokratikus választás nem gyógymód a mély társadalmi, vallási feszültségek és fegyveres konfliktusok sújtotta országoknak. Nigériában Buhari szemét csípheti, hogy 2003–2007 után ezúttal sem ülhet az elnöki székbe, de hívei felháborodása mögött ennél jóval nyomósabb okok húzódnak. Jonathan győzelmével megszakad a katonai junta 12 évvel ezelőtti megdöntése utáni hagyomány, hogy az államfőt felváltva adja a keresztény dél és a muszlim észak. Az északiak amiatt is aggódnak, hogy a kőolajtermelés és a bankszektor révén virágzó déli államokhoz képest hanyatlásnak indul az északi rész, ahol a textilipar és a mezőgazdaság a fő foglalkoztató ágazat. A megosztottság komoly vallási konfliktusokat okozhat. Az északiak évszázadokra vezetik vissza muszlim gyökereiket, hiszen az arab térítők a Szaharát átszelő karavánutakon érkeztek, jóval az előtt, hogy az európai gyarmatosítókkal együtt a keresztény misszionáriusok partra szálltak. Az utóbbi évtizedben tucatnyi északi államban bevezették a saríát, a muszlim törvénykezést, amelynek betartására több helyütt is egyenruhás osztagokat szerveztek. Észak legnagyobb városában, Kanóban az utóbbi hetekben az egyik milícia, a Hiszbah tagjai klubokat törtek össze, holott a lakosság jelentős része világias gondolkodású.
Nem volt tiszta a februári választás Kelet-Afrika meghatározó hatalmában, Ugandában, ahol emiatt a napokban is zajlanak tüntetések. Ám Yoweri Museveni valószínűleg csalások nélkül is biztosíthatta volna negyedik győzelmét. Kihívója, az egyre erőszakosabb tüntetésekhez csatlakozása miatt hétfőn letartóztatott Kizza Besigye régebben Museveni orvosa volt, ő és köre is túlságosan kötődik az elnökhöz. Az ellenzék ezért nem igazi alternatíva, és – ahogy sok más afrikai országban – lényegében kollaborál a hatalommal, ami az afrikai demokrácia másik gyermekbetegsége. Igaz, akad ellenpélda is, Ghánában és Maliban a demokratikus erők foggal-körömmel ragaszkodtak a diktátorok eltávolításához.
A civil társadalom gyengesége, a korrupció és a kliensrendszer mellett az élelmiszerárak emelkedése is egyre jobban fűti az elégedetlenséget. Az idén a kontinens tucatnyi országában két számjegyű inflációt várnak, és mivel az afrikai családok jelentős része a bevételei döntő többségét élelemre költi, az áremelkedés komoly politikai kérdéssé vált. Nem véletlen, hogy az IMF a hétvégén arra figyelmeztette az afrikai kormányokat, hogy ne tegyék tönkre az utóbbi évek gazdasági fejlődését a pénzügyi fegyelem lazításával. Ghánában például a 2009-es választással kapcsolatba hozható állami költekezés arra szorította a kormányt, hogy egymilliárd dolláros kölcsönt kérjen az IMF-től.
Fekete-Afrika gazdasága eközben az idén 5,5 százalékkal bővülhet, a fejlett világ ütemének a duplájával. Az utóbbi évtizedben az alapvetően segélyekből finanszírozott, hiánnyal küszködő állami költségvetés kiegyensúlyozottá vált a régióban, a hiány tíz éve átlagosan a GDP 0,1 százaléka volt, a többlet most közel 3 százalék. Szakértők azonban aggódnak, hogy Afrika első eredeti tőkefelhalmozását megakasztja a demokratikus folyamatok vajúdása és az élelmiszerárak robbanása.
KERESZTES IMRE
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
