Fortyogó vidék

Bosszúval fenyegette meg Addisz-Abeba a szomszédos Eritreát, miután azzal vádolta az aszmarai kormányt, hogy kiképezte és felfegyverezte azt a terrorista csoportot, amely európai turistákat támadott meg az észak-etiópiai Afar térségében. A kíméletlen múlt heti mészárlásban két német és egy osztrák turista, valamint két magyar kutató vesztette életét, a 27 külföldiből többen megsebesültek. A támadók két német és két etióp állampolgárt elhurcoltak, felkutatásukra az etiópiai hatóságok helyi törzsi véneket bíztak meg. Eritrea határozottan cáfolta a szerinte nevetséges vádakat, és közölte, az incidens etiópiai belügy.

Bármilyen szándék húzódik is meg az utóbbi években Etiópiában turistákat ért legsúlyosabb támadás mögött, a szálak kibogozását nehezíti, hogy Etiópia és Eritrea viszonya fél évszázada ellenséges. A drámai fordulat 1961-ben következett be a kapcsolatukban, amikor Hailé Szelasszié császár formálisan is annektálta Eritreát, amely addig az etióp föderáció autonóm állama volt. Válaszul az eritreaiak szabadságharcot indítottak. Bár Mengisztu Hailé Mariam 1974-ben puccsal megdöntötte a császárságot, a marxista junta vezére folytatta elődje kemény fellépését az eritreai függetlenségi harcokkal szemben. Az eritreai lázadók egyik fő csoportját Isaias Afewerki vezette, az etióp rezsim elleni felkelők meghatározó erejét pedig Meles Zenawi. Összefogásuknak is köszönhető, hogy 1991-ben megbuktatták a kommunista rendszert.

Eritrea az 1993-as referendumon a függetlenségre szavazott, de a feszültség a határviták miatt nem csökkent az új önálló ország és a tengerpart nélkül maradt Etiópia között. Bár szinte tizenéves koruktól együtt harcoltak, államférfiakként a legendásan makacs két politikus, Afewerki és Meles személyes kapcsolata ellenségessé vált. 1998-ban háború tört ki a két ország között, mely két évvel később ért véget, és 70 ezer ember halálával járt. A fegyveres konfliktus sem oldott meg semmit, a határviták folytatódnak, és az ENSZ hiába ítélte az egyik vitatott területet, Badme várost és környékét Eritreának, Etiópia azóta sem vonult ki onnan.

Legutóbb tavaly lángolt fel a háborús retorika, Addisz-Abeba akkor is azzal vádolta szomszédját, hogy destabilizálni akarja Etiópiát. Egy újabb összecsapás esélyét viszont sem akkor, sem most nem tartják érdemlegesnek. Addisz-Abeba nem kockáztatna meg újabb háborút, hiszen az egyik legnagyobb haszonélvezője a nyugati segélyeknek. A fenyegetőzésekkel inkább az lehet Meles etióp kormányfő szándéka, hogy elterelje a 85 milliós, főként mezőgazdaságból élő lakosság figyelmét az észak-afrikai arab tavaszról. Az Eritreát ostorozó vádakkal azt a célját is elérheti, hogy az utált szomszédot továbbra is a térséget destabilizáló rezsimnek állítsa be, és a nemzetközi közösség fenntartsa Aszmara elszigetelését. Eritreával szemben ugyanis az ENSZ 2009-ben szankciókat léptetett életbe szomáliai iszlamista csoportok állítólagos fegyveres támogatása miatt. A vádak szerint Eritrea segítséget nyújt az al-Káidával kapcsolatba hozott szomáliai Sahab szervezetnek, amely ellen Etiópia már háborúzott, tavaly pedig csatlakozott a Kenya által indított hadműveletekhez.

Aszmara Addisz-Abebára igyekszik nyomást gyakorolni, hogy végre megkapja a világszervezet által neki ítélt területet. Még a szomszédos Dzsibutival szembeni 2008-as határkonfliktusa is ezt szolgálta volna, hiszen a parányi ország kikötőjén keresztül zajlik az etióp külkereskedelem java. A csatazaj az aszmarai vezetésnek is érdeke lehet, hiszen a gyakorlatilag hadigazdálkodást folytató, 5,4 milliós Eritreát a több évtizednyi függetlenségi harc után még nem sikerült újjáépíteni.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a két ország közti határ elvágja az Afar térségében élő törzsek ősi földjeit. Az Etiópiában, Eritreában és Dzsibutiban élő afar nép egyesítéséért küzdő lázadó csoportok egyike, az Afar Forradalmi Demokratikus Egységfront (ARDUF) szombati közleményében vállalta a két német turista és a két etióp katona elrablását. Jelezte, hogy foglyaik egészségesek, és elengedésük békés tárgyalások eredménye lehet, de a szabadon bocsátásuk feltételeiről nem szólt.

Az ARDUF hozzátette, hogy az akcióban Eritrea – Addisz-Abeba állításával ellentétben – nem vett részt, és a kialakult tűzharcban etióp katonák ölték meg az öt külföldit, köztük a két magyart. Ennek ellentmondani látszik, hogy az általános gyakorlatnak megfelelően a fegyveres kísérők ezúttal is az Erta Ale vulkán lábánál maradtak, a külföldiek így védtelenül vágtak neki a hegynek. Az ARDUF közleményét a túlélő magyarok beszámolója is megkérdőjelezi. Addisz-Abeba lapzártánkig nem reagált az afar szervezet jelentkezésére és állításaira.

Etiópiában a turisták elleni legutóbbi, 2007-es támadást szintén az ARDUF hajtotta végre, igaz, akkor nem ölt meg senkit, és az öt elfogott európait két héten belül szabadon engedte. Az afar szervezet már az 1990-es években is rabolt turistákat, ami miatt az etióp kormány katonai kampányt indított ellene. Eritreában is fegyvert fogtak az afar lázadók, akik az aszmarai kormányt etnikai tisztogatással vádolják. A térség törzseinek fegyveres szárnyai nem egységesek, és nem kizárt az sem, hogy az etióp és az eritreai kormány is a szomszédjával ellenséges frakciókat támogat.

Nem az afar nép az egyetlen, amely önállóságért küzd Etiópián belül. Az egyik legrégebbi fegyveres csoport, az Omorói Felszabadítási Front tavaly karácsony tájékán jelentette be, hogy feladja az erőszakot, és az önrendelkezési jogért demokratikus eszközökkel küzd tovább. Meles azonban a múlt heti támadás után többek között épp az omoró szervezetet hozta fel az egyik példaként azon lázadó csoportok közül, amelyeket szerinte Eritrea támogat.

Az utóbbi másfél évben az etiópiai belpolitikai küzdelmek egyik fő színterévé vált az Afarral szomszédos, szintén gyéren lakott Tigré térsége. Onnan származik Meles is, aki a Tigréi Népi Felszabadító Front élén vívta harcát a volt Szovjetunió által is támogatott kommunista rendszerrel szemben. A front vezetése adja ma az addisz-abebai politikai elit egy részét, a belőle kiszakadt frakció – a Tigréi Népi Demokratikus Mozgalom – viszont fegyveres harcot indított Meles hatalmának megdöntéséért.

KERESZTES IMRE