Afrikai tavasz

Jobb későn, mint soha, de miért várt ilyen sokáig az elnök? – bírálta és dicsérte egyszerre Goodluck Jonathan nigériai államfő tárgyalási ajánlatát Shehu Sani polgárjogi aktivista, aki régóta sürgeti a párbeszédet a Boko Haram szélsőséges iszlamista szervezettel. Ezrek vesztették életüket hiába, mióta 2009-ben a Boko Haram (a név jelentése: bűnös a nyugati oktatás) és a kormányerők fegyveres harcba bonyolódtak – érvelt. Vasárnap megint támadás érte a tízmilliós Kano város egyik rendőrőrsét, de a tűzpárbajnak nem volt halálos áldozata. Az ország második legnagyobb, muszlim többségű városában néhány nappal korábban 186 áldozatot követeltek a rendőrállomások elleni merényletek.

A 160 millió lakosával Afrika legnépesebb országának számító Nigéria pacifikálása nem egyszerű. Szinte azzal egy időben, hogy Jonathan párbeszédre szólította fel a Boko Haramot, Abubakar Shekau, a szekta vezére további vérontással fenyegetőzött, és az iszlám elleni háborúval vádolta meg az elnököt. Nigéria problémáinak tárgyalásos rendezésére már volt példa: a Niger deltájában lázadozó militáns csoportokat három éve párbeszéd útján szelídítették meg, és a kőolajtermelés javát adó térségben jelentősen csökkent is az erőszak.

2002-es alapítása után a Boko Haram csak egyike volt a számtalan muszlim szektának, és békés eszközökkel harcolt az iszlám állam és a muszlim törvénykezés, a saría bevezetéséért. Erőszakossá válásában (HVG, 2011. november 12.) szerepet játszott, hogy a kormány biztonsági szolgálatai elkezdték hidegvérrel gyilkolni a szervezet vezetőit, azt gondolva, hogy erővel tiporhatják el a mozgalmat. A mára elfajult helyzetet sokan – köztük Wole Soyinka Nobel-díjas nigériai regényíró – máris az egymillió áldozattal járó 1967-es polgárháború előtti állapothoz hasonlítják. Szisztematikus etnikai és vallási tisztogatásról beszélnek, és citálják a londoni BBC 2004-es felmérését, miszerint Nigéria a világ legvallásosabb országa. A fele-fele arányban muszlim és keresztény lakosság 90 százaléka állította akkor, hogy hívő, rendszeresen imádkozik, és kész meghalni a hitéért.

Mások szerint az ország messze van még a vallásháborútól. Bár valóban vannak olyanok, akik a muszlim többségű északról délre, illetve a főként keresztények lakta délről északra menekülnek, nem alakult ki tömeges exodus. Annak ellenére sem, hogy a lakosság java része nem a születési helyén él, és sok a vegyes házasság. Az olyan szélsőséges csoportok pedig, mint a Boko Haram, nemcsak a keresztényeket, a fundamentalista nézeteket elutasító muszlimokat is ellenségnek tartják.

A Boko Haram rájátszik az észak–déli ellentétekre. A kietlen északi területek a legszegényebbek, ahol a megélhetés is nehezebb. A szövetségi rendszerű országban a megtermelt jövedelem alapján a déli államok tehetősebbek, mint az északiak. A megosztottságot fokozta, hogy Jonathan tavalyi elnökké választásával ismét déli keresztény politikus került az elnöki székbe, holott az íratlan szabályok szerint északi muszlim következett volna. A Boko Haram akciói mindenesetre jelzik, hogy az elnök nem ura a helyzetnek, és hibát követ el, ha a milícia tevékenységét csak biztonsági problémának tekinti.

A korábbi kormányzatokkal és Jonathannal szembeni elégedetlenség egyesíti is a vallási felekezeteket. Az üzemanyag állami támogatásának január 1-jei megszüntetése tüntetéseket és az országot megbénító sztrájkot indított el. A különböző vallásúak együtt meneteltek az utcákon, és megtörtént, hogy keresztények élő pajzsként védték a rendőröktől a napközben imádkozó muszlimokat. Végül az elnök meghátrált, és a kormány az állami támogatás – százszázalékos áremelést jelentő – teljes megszüntetése helyett csak ötven százalékkal növelte a benzin árát, de a kedélyek nem csillapodtak.

Kinyílt Pandora szelencéje, a nigériai középosztály először „lázadt fel” – kommentálták Nigériában. Az emberek vizsgálatokat követelnek az elharapózott korrupció miatt, például a benzin ártámogatása ügyében. A kormány a dotáció megszüntetése melletti érvként hozta fel, hogy tavaly a költségvetés harmadának, 10 milliárd dollárnak megfelelő összegből magánzsebekbe is vándorolhatott. Egy parlamenti bizottság ugyanis kiderítette, hogy míg naponta 59 millió liter importált üzemanyagra adtak támogatást, a hazai fogyasztás csak 35 millió liter. Vagyis a benzinre felvett dotáció tiszta haszon azoknak, akik az üzemanyagot aztán külföldre csempészik, ahol az még drágább is.

Az egymást követő katonai, majd polgári kormányzatok dollármilliárdokat sikkaszthattak el az állami bevételek négyötödét jelentő olajjövedelmekből. A napi több mint 2 millió hordós (1 hordó = 159 liter) kivitelével a világ kilencedik legnagyobb kőolajexportőrének számító Nigériában négy, állami kézben lévő finomító van, amelyek kapacitásuk negyedével működnek, ezért az ország behozatalra szorul feldolgozott olajtermékekből. Jonathan tavaly azzal kampányolt, hogy a finomítók és a közüzemek privatizálásával, illetve gazdasági reformokkal üzen hadat a korrupciónak, de a benzintámogatással kapcsolatos vizsgálatok elakadtak, állítólag azért, mert egyes minisztereket is érintenének.

A változást az országos összefogás mellett az is segítheti, hogy a lakosság fiatal, 43 százaléka 15 éven aluli, miközben a munkanélküliség 24 százalékos. Sokan külföldön tanultak, majd visszatértek hazájukba. A Boko Haram merényletei ellenére a külföldi tőke is érdeklődik, tavaly 6,5 milliárd dollár áramlott az országba, az összeg jövőre akár a másfélszeresére is nőhet. A lehetőség nemcsak a természeti erőforrások miatt hatalmas, hanem azért is, mert Afrika jelenleg második legnagyobb gazdasága hamarosan utolérheti az első Dél-Afrikát. Az ENSZ előrejelzése szerint pedig 2050-re Nigéria lehet a világ egyik legnépesebb országa.

KERESZTES IMRE