Minden vihart túlél a Dacián furikázó hajóskapitány
Második felfüggesztését is megúszhatja Traian Băsescu román államfő. A Rejtő Jenő-i karrierrel büszkélkedhető politikus eddig szinte mindenből jól jött ki: a Ceausescu-rendszer kegyeltjéből a demokratikus Románia minisztere, bukaresti polgármestere és államfője lett. A Daciával furikázó Băsescu eddig nem csak megbuktatási kísérleteit úszta meg, de buzizós, cigányozós beszólásait, korrupciós vádakat és váratlan politikai pálfordulásait is.
„Ha majd egy olyan személyes döntést hozhatok, amilyenre vágyom, akkor még nyugdíjba vonulásom előtt szeretnék egy hajó kapitányi hídján állni. Ezt csak azért, hogy bebizonyítsam, nem akarok többé a politikában maradni, ha veszítek a népszavazáson” – mondta még július elején egy televíziós interjúban az államfői tisztségéből való felfüggesztése miatt éppen kampánykörútra járó Traian Băsescu.
Ugyan a vasárnapi népszavazáson többségében igennel voksoló romániai választópolgárok teljesítették volna Băsescu vágyát, és a román államfő két évvel mandátumának lejárta előtt visszatérhetne a kapitányi hídra, az alacsony részvétel miatt várhatóan érvénytelenné váló referendum megmentheti Băsescut (hivatalos eredmények ma várhatók Romániában, eddig csak a 45,92%-os részvételi arány ismert). A népszavazást a három hónapja kormányzó – a Băsescu által preferált Ungureanu-kabinetet parlamenti bizalmatlansági indítvánnyal megbuktató – szociálliberális szövetség kezdeményezte, mert a kormánypártok szerint az államfő megsértette az alkotmányt, amikor szerintük több esetben is magához vont kormányzati jogosítványokat.
Híveit is kiakasztotta
Hiába járta égő fáklyával – amit a demokrácia lángjának nevezett – a népszavazás előtti kampányában az országot, a 2007-ben egy hasonló referendumot túlélt, 2009-ben pár ezer szavazattal államfői választást nyert köztársasági elnök nem tudta átfordítani a közhangulatot. Ezt 2007-ben még el tudta érni: akkor a választópolgárok 74 százaléka azt akarta, hogy ő maradjon az államfő, most exit poll-adatok szerint az urnákhoz járulók 84-88 százaléka szavazott ellene voksolt (már csak az a kérdés, hogy meglesz-e az 50 százalékos részvétel).
Băsescu és az államfő mellett kiálló Demokrata-Liberális Párt (PD-L) már a népszavazás előtt szembesülhetett azzal, hogy nem nekik áll a zászló. A voksolás előtti héten közzétett felmérések szerint a megkérdezettek nagy többsége az elnök leváltására készült. Éppen ezért ő is és a PD-L is távolmaradásra buzdította az embereket, a népszavazás bojkottjára szólított fel, abban bízva, ha nem is győznek a nemek, akkor legalább legyen érvénytelen a népszavazás.
Noha Băsescu politikai karrierje során többször meglepte váratlan húzásaival, a saját korábbi nyilatkozatainak ellentmondó fordulataival a román közvéleményt, a bojkott mégis több olyan véleményformáló személyiségnél kicsapta a biztosítékot, akik az elmúlt hetekben élesen bírálták Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök intézkedéseit és agresszív politikáját.
Traian Băsescu ugyanis alig több mint egy héttel ezelőtt még azt hangoztatta, nem akar „a zöld asztalnál” megállapított eredmény alapján államelnök maradni, mert „az államfőnek legitimitásra van szüksége”. „Azt kértem, ne hozzanak abba a helyzetbe, hogy a népszavazás érvénytelenítésével maradjak a tisztségemben. Azt kérem, menjenek szavazni, és mondjanak nemet a restaurációra” – mondta a felfüggesztett államfő még kampánya közepén.
Gyakori pálfordulások
Nem ez az első eset egyébként, hogy Băsescu szembemegy saját korábbi ígéreteivel: egyik legemlékezetesebb megnyilvánulása éppen az öt évvel ezelőtti döntéshez fűződik, amikor a bukaresti országgyűlés szintén felfüggesztette – igaz, a 2007-es népszavazás később visszahelyezte posztjára. Akkor a parlamenti döntés előtt az államfő azt nyilatkozta, amennyiben a képviselők nem szavaznak neki bizalmat, öt percen belül lemond a tisztségéről. Miután a törvényhozó testület úgy döntött, felfüggeszti Băsescut, bejelentette: meggondolta magát, nem mond le, mert az „tovább mélyítené a politikai válságot”.
Azóta a román politikában egyre gyakoribbak a hasonló fordulatok: nemrég éppen a plágiumbotrányba keveredett Victor Ponta miniszterelnök nyilatkozta egy spanyol újságnak: ha bebizonyosodik, hogy plagizált, lemond tisztségéről. Néhány nap múlva visszakozott is: esze ágában sincs megtenni. Igaz, az általa elismert bizottsági szakvélemény – szemben egy akadémiai, valamint egy másik egyetemi döntéssel és a nyilvánvaló bizonyítékokkal – is számára kedvező verdiktet hozott.
A felfüggesztett Băsescut helyettesítő Crin Antonescu ideiglenes államfő, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke is húzott hasonlót: miközben két hete még azzal állt elő, kivonul a közéletből, ha érvénytelen lesz a népszavazás, és Băsescu marad, a múlt héten már épp az ellenkezőjét állította.
Belefáradt a maga gerjesztette konfliktusokba
Traian Băsescu politikai pályáját számos fordulat, meglepő húzás és botrány jellemezte, hívei és ellenfelei is nagy taktikusnak, ravasz politikusnak tartották, aki szerette kézben tartani a szálakat. Most viszont cserbenhagyta híres taktikai érzéke: államfőként legutóbbi meccsét Victor Pontával játszotta, amelyben alulmaradt: a szociáldemokrata miniszterelnök szakítva a hagyományokkal, maga ment a június végén zajlott EU-csúcsra, hiába határozott az alkotmánybíróság úgy, hogy az államfő joga dönteni a kérdésben. Ponta az utolsó percben megakadályozta a testület döntésének hivatalos kihirdetését, így Băsescu otthon maradt.
A felfüggesztésekor felolvasott „vádirat” szerint többek között nyomást gyakorolt az alkotmánybírákra, a kormány hatáskörét gyakorolta vagy megszegte az alkotmánymódosítási procedúrát. A kormány és az államfő egymást átfedő jogkörei miatt nehéz eldönteni, hogy ezek a vádak megállják-e a helyüket, vagy csak a vele szemben állók ürügyet kerestek Băsescu elmozdítására. Viszont politikai vetélytársainak sikerült az, ami 2007-ben nem, amiben közrejátszott, hogy az államfő gazdasági válság miatt hozott népszerűtlen döntései nagyban hozzájárultak kormányzó pártja népszerűségének zuhanásához, és a helyhatósági választásokon elszenvedett kudarcához, és embereinek az ellenzék soraiba történő átigazolásához.
Băsescu szerette, 2004-es megválasztása óta folyamatosan gerjesztette is a konfliktusokat. Szinte valamennyi párttal összeveszett már, nemcsak az ellenzékkel, hanem a partnereivel is. Volt amikor ő vesztett: a PNL-ből érkező Tăriceanu kormányfőt 2008-ban hónapokon keresztül próbálta lemondatni, végül a demokraták léptek ki a koalícióból. A szociáldemokratákkal közösen alkotott első Boc-kabinetet már „álomkormánynak” nevezte, ellenben az sem volt tartós: a szociáldemokraták (PSD) nem bírták sokáig a Băsescu-vezérlést, és néhány hónappal a választások után kiléptek a kabinetből 2009-ben.
A konfliktusok forrása rendszerint ugyanaz volt: Băsescu legtöbbször saját pártjának az érdekeit nézte, azok érvényesítéséért pedig előbb saját hatalmát kellett megszilárdítania. Ehhez viszont a titkosszolgálatokra, az igazságszolgáltatásra, a korrupcióellenes ügyészségre vagy a feddhetetlenségi ügynökségre kellett támaszkodnia. Nyilatkozataival, politikai magatartásával ugyanakkor felvállalta egyes gazdasági-társadalmi folyamatok kezdeményezését, még mielőtt a kormány elfogadta volna azokat, ezzel pedig csorbítani próbálta a kormányfő jogkörét.
Orbán régi cimborája
A második mandátumát töltő 61 éves kapitánynak mind a 2009-es választáson, mind a két évvel korábbi népszavazáson sikerült megnyernie a romániai magyar választók többségét, hiába buzdított ellene az Románia Magyar Demokratikus Szövetség (RMDSZ). A mostani eredmények arra utalnak, hogy a románai magyarok megint mellé álltak: a magyarok lakta megyékben volt a legkisebb a részvételi arány.
Bár 2006-ban azt mondta az amerikai nagykövetnek, hogy Orbán Viktor „Európa utolsó szélsőséges politikusainak egyike, a Fidesz pedig az utolsó szélsőséges párt”, soha nem rejtette véka alá, hogy a magyar miniszterelnök-pártelnökhöz barátság fűzi. Most Székelyföldön például olyan magyar nyelvű szórólapokkal kampányolt, amelyeken egy képen szerepel Orbánnal, akivel mosolyogva ráznak kezet. A fotó abban a tusnádfürdői diáktáborban készült, amelynek több mint húsz éve állandó vendége Orbán, és gyakori meghívottja Băsescu, aki idén a kampánycsend miatt maradt távol.
A román államfő annak ellenére élvezte a magyarság többségének támogatását, hogy többször is kijelentette, nem lesz székely területi autonómia, és az is régi vágya volt, hogy az RMDSZ-t kiszorítsa a kormányzásból. Sokaknak persze éppen az volt szimpatikus, hogy nem az RMDSZ-szel, hanem a segítsége révén később párttá váló Magyar Polgári Szövetség elnökével, Szász Jenővel barátkozott, aki köztudottan Kövér László barátja, komája. Szászt még támogatta is a választási kampányban, Székelyudvarhely volt polgármestere pedig 2009. december elsején Băsescuval közösen emlékezett a 1918-as gyulafehérvári nemzetgyűlés évfordulójára – amely Erdély elcsatolásának, a román egyesülésnek az ünnepsége –, nem kis felháborodást keltve a magyarok körében.
Szász Jenő és Orbán Viktor között egyébként enyhülni látszik a néhány éve tartó elhidegülés: a polgári párt elnöke a múlt hét csütörtökén a magyar miniszterelnökkel találkozott Budapesten, és többek között éppen a vasárnapi népszavazás volt a téma. A következtetés nem okozott meglepetést, azt nyilatkozták, hogy kiállnak barátjuk, Băsescu mellett. Orbán pedig a szombati tusnándfürdői előadásában azt mondta, a magyarok akkor döntenek jól a népszavazáson, ha nem döntenek, nem mennek el voksolni.
A nagy populista
Bár népszerűsége csökkenését követően elmaradtak a váratlan látogatások a különböző rendezvényeken, városnapokon és fesztiválokon, Băsescu korábban gyakran fürdőzött a nép szeretetében. Imádta, hogy emberek ezrei akarnak vele kezet fogni, közös fotót készíteni. Bevásárló körútjait előszeretettel közvetítették a hírcsatornák, és korábban azt sem titkolta, hogy törzsvendége az egyik neves bukaresti kocsmának. Szívesen tetszelgett a megmentő szerepében is: 2005-ben három román újságírót ejtettek túszul Irakban, akiket végül az ő állítólagos közbenjárására sikerült kiszabadítani. Felfüggesztésekor is azzal került az újságok címlapjára, hogy Daciájában integetve távozott a parlamentből.
Népszerűségét az is emelte, hogy beszélte a külvárosi emberek nyelvét, értette gondolkodásmódjukat, és az sem volt rendkívüli, ha betelefonált élőben egy tévés vitába. Legutóbb egy ilyen betelefonálás váltotta ki a januári zavargásokat Bukarestben: amikor Raed Arafat, az egészségügyi minisztérium helyettes államtitkára egy tévéműsorban bírálta a saját kabinetje egyik törvénytervezetét, Băsescu is bejelentkezett és keményen rendre utasította a szakpolitikust. A román mentőszolgálatot megszervező, rendkívül népszerű Arafat letorkolása után pár nappal tömegek vonultak az utcára a törvénytervezet ellen demonstrálni.
Pofozkodás, buzizás, eltüntetett tankhajók
Sokszor érte támadás a sajtóban, hogy ő sem bízott meg igazán a román egészségügyben. 2006-ban egy sérvműtéten esett át, a sebészeti beavatkozást azonban végül nem Bukarest legnagyobb kórházában, hanem Bécsben végezték el. Emiatt élesen bírálták a román újságok, azt állítva, hogy ezzel a román egészségügy silány minőségét és megbízhatatlanságát sugallta.
Mandátuma alatt több alkalommal is hetekig rugózott a román média az államfő egy-egy botrányos kijelentésén, megnyilvánulásán. Egy 2006-os sajtótájékoztatón „lebuzizott” egy újságírót, 2007-ben pedig előbb „kispicsámnak” szólított egy tévériportert, majd „büdös cigányasszonynak” nevezte (utóbbit zárt körben, a feleségével folytatott beszélgetés során, de a riporternek felvétel módban maradt elkobzott telefonja rögzítette a beszélgetést).
Pár évvel ezelőtt egy videofelvétel került nyilvánosságra, amely a 2004-es kampányban készült. A rossz minőségű felvétel alapján úgy tűnt, hogy Băsescu megütött egy neki beszóló gyereket, és bár az államfő nem cáfolta a történteket, végül egy vizsgálat megállapította, manipulálták a filmet. 2003-ban majdnem belebukott a „Flotta-ügyként” ismertté vált tranzakcióba, amely során potom áron értékesítettek több román tankerhajót. A nyomozás évekig elhúzódott, míg végül az ügyészek nem tudtak bizonyítékot szerezni arra, hogy az államot kár érte. Băsescu végig azzal védekezett, „azok az ócskavasak úgysem értek többet”.
Államfővé választása előtt, még Bukarest főpolgármestereként vagy közlekedési miniszterként több olyan kijelentést is tett, amely azóta szállóigévé vált Romániában. Amikor egy keményebb télen a közutak hóeltakarítási hiányosságait kérte számon rajta a sajtó, Băsescu azzal vágott vissza, hogy „a tél, kérem, nem olyan, mint a nyár”. Majd amikor a közlekedési infrastruktúra bővítéséről esett szó, kijelentette, Romániában nincs szükség autópályákra. Egyébként ő vezette be az országban az autósoktól beszedett útadót, amelyet az utak karbantartására fordítanak, és hogy megmutassa az eredményeket, az úttest mellé sok helyre táblákat állíttatott a következő felirattal: „Itt van az önök pénze”.
Az engedetlen elnöki tincstől azt követően vált meg, hogy a fél ország szórakozott rajta, amikor egy hivatalos eseményen a kopasz fején átfésült haj a szél miatt nem akart a helyén maradni, jellegzetes kacagása – vagy inkább hahotázása –, a „hö-hö-hö” pedig már szinte védjegynek számít Romániában.
A média kereszttüzébe viszont nemcsak ő, hanem családja is belekerült: legkisebb lányát, Elenát – aki egyébként európai parlamenti képviselő – kijelentései és nyelvtani hibái miatt kezdte ki a sajtó, a nagyobbikat, Ioanát pedig előbb magánéleti válsága, majd egy gyanús ingatlanvásárlási ügye miatt bírálták.
A tehetős kapitány
Mint a legtöbb román politikus, Traian Băsescu karrierje is az 1989-es forradalom idején kezdődött. Még az első napokban csatlakozott az akkor megalakult, a hatalmat magához ragadó Nemzeti Megmentési Fronthoz, majd annak feloszlását követően a demokratákhoz csatlakozott. A PDL, melyet kezdetben az első miniszterelnök, Petre Roman alapított több belviszály, pártosztódás után lett Băsescu pártja, annak színeiben jutott elnöki mandátumhoz 2004-ben.
A forradalom előtt sem volt oka panaszra: 1987 és 1989 között Antwerpenben volt a NAVROM román hajóvállalat igazgatója, korábban pedig a román kereskedelmi flotta parancsnokaként tevékenykedett. Ilyen megbízatást a Ceaușescu-diktatúrában viszont csak olyan emberek kaphattak, akikben az állampárt megbízott.
Saját bevallása szerint akkoriban nagyon jól keresett. A forradalom idején egymillió lejes megtakarítása, Mercedese előtt pedig három Audija is volt, akkor, amikor egy romániai átlagfizetés 1000-2000 lej között mozgott, egy Dacia 70 ezer lejbe került, és még Ceaușescu feleségének is mindössze 250 ezer lejt sikerült megspórolnia.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
