Uniós fájdalmak

Az EU-ügyek miatt harcolnak egymással a cseh koalíciós pártok, ám egységük töretlen a gazdasági reformok, az egyházi kárpótlás és a közvetlen elnökválasztás kérdésében.

Uniós fájdalmak

Végzetes hibának nevezte Václav Klaus cseh államfő, hogy a jövőben nem a képviselők és a szenátorok, hanem a cseh választópolgárok dönthetnek az ország legfőbb közjogi méltóságának személyéről. A prágai szenátus jóváhagyta ugyanis a közvetlen elnökválasztás intézményének bevezetését, amit az alsóház már tavaly decemberben elfogadott. A második mandátumának vége felé közeledő Klaus szerint az államfő lényegesen nagyobb legitimitással bír, ha választott, profi politikusok határoznak róla. A változás történelmi: Csehszlovákia 1918-as létrejötte óta mindig a törvényhozásban, politikai alkuk alapján dőlt el az elnök személye. A hagyomány Csehország és Szlovákia 1993-as szétválása után is megmaradt, a pártok eddig négyszer futottak neki sikertelenül a változtatásnak. A most megszületett alkotmánymódosítással az államfő védettsége is csökken, mentelmi jog csak mandátuma idejére illeti meg, nem pedig életfogytiglan, és hazaáruláson kívül az alkotmány durva megsértéséért is visszahívható.

A törvény csak októberben lép életbe, ám a kampány máris elindulni látszik. A jobbközép kormánykoalíció második legnagyobb pártja, a liberális-konzervatív TOP 09 bejelentette, hogy az általa delegált külügyminisztert, Karel Schwarzenberget indítja a kétfordulós küzdelemben. Két egykori kormányfő, a mostani felmérésekben legesélyesebb Jan Fischer, továbbá Milos Zeman is közölte, jelölteti magát. Ehhez 50 ezer aláírásra, köztük 20 képviselő és 10 szenátor szignójára lesz szükségük.

Az egyházi kárpótlásban is dűlőre jutott a hárompárti koalíció. Az alsóház első olvasatban elfogadta a magát többségében ateistának való lakosság túlnyomó része által elutasított törvényt, amely 17 egyháznak visszaadja a kommunizmus alatt államosított ingatlanjai 56 százalékát, a fennmaradó rész fejében pedig 30 év alatt 59 milliárd koronás (1 cseh korona = 11,7 forint) pénzbeli kártalanítást fizetnek.

Korántsem ekkora a harmónia EU-ügyekben. Éles szóváltásra került sor Petr Necas, a Polgári Demokrata Párt (ODS) delegálta miniszterelnök és Schwarzenberg között. Utóbbi a nemzeti érdekek megsértésével vádolta meg Necast, amiért a decemberben vétózó Nagy-Britanniához csatlakozva a január végi brüsszeli csúcstalálkozón nem fogadta el a tagállamok fiskális megregulázását célzó költségvetési paktumot. A koalícióból való kilépéssel is fenyegetőző Schwarzenberg szerint Necas valójában az ODS – a külügyminiszter megfogalmazásában – „nemzeti szocialista” szárnyának, és nem hivatalos vezetőjének, a kormányközi megállapodás ratifikálását elutasító Klausnak akart megfelelni.

Az ellenzéki szociáldemokraták által is kritikával illetett kívül maradást Necas azzal indokolta, hogy az aláírásra nem volt felhatalmazása, Brüsszelben kész tények elé állították, a végső szöveg megváltozott, a paktum pedig csorbítja az ország szuverenitását, mert a fiskális unió felé közelít. Az ellenszélben viszont a kormányfő visszakozott, és már nem zárja ki a csatlakozást. Necas a Brüsszellel történő váratlan szembefordulással nem kockáztatott. Kormányválságtól Schwarzenberg fenyegetőzése ellenére sem kell tartania, a harcos kívülállással pedig akár még jó pontokat is szerezhet a közvélemény-kutatásokban messze legfőbb riválisa, a szociáldemokraták mögött kullogó pártjának. Az eurózóna egyre mélyülő válságát látva gyarapodnak a csehek fenntartásai a valutaunióval szemben, és nem bánják, hogy a hatalomban egymást váltó szociáldemokrata, illetve polgári demokrata vezetésű kormányok egyike sem tűzött ki céldátumot a közös pénz bevezetésére. A felmérések továbbra is azt mutatják, hogy egy népszavazáson a nemzeti valuta feladását a megkérdezettek 71 százaléka elutasítaná. Pedig az uniós csatlakozás mérlege pozitív: Csehország tavaly 31 milliárd koronával többet kapott az EU-költségvetésből, mint amennyit befizetett.

Prága önállóan, Brüsszel útmutatása nélkül is tartja magát a fiskális fegyelemhez: 2013-ra a GDP 3 százaléka alá kívánja szorítani a ma 4,7 százalékos költségvetési hiányt. Ennek érdekében a rendszerváltás óta a legnagyobb kiadáslefaragásba kezdett a Necas-kormány. A szakszervezetek ellenállását, tüntetéseket, az ODS népszerűségvesztését kiváltó intézkedések során befagyasztották az állami kiadásokat, csökkentették az állami alkalmazottak, a képviselők, a kormánytagok és az államfő fizetését. A szociális juttatások összegét mérsékelték, a támogatásban részesülők körét szűkítették, és szigorították az igénybevétel feltételeit. A munkanélküli-segélyhez például az elbocsátást megelőző két évben a korábbi 3 hónappal szemben 12 havi munkaviszonyra van szükség, és a folyósítás fennmaradásához két hónap után havi 20 órás közmunkát kell végezni.

A nyugdíjreform során emelték a korhatárt, és második pillért építenek a kirovó-felosztó rendszer mellé. A parlament mindkét háza jóváhagyta, hogy 2013-tól indulhatnak az önkéntes magánnyugdíjpénztárak. A kieső költségvetési bevételt a szintén a jövő évtől életbe lépő adóemelésekkel pótolják. A manőverezést segíti, hogy az állam adósságállománya az EU-átlag fele, a GDP 40 százaléka. Alacsony maradt a több más térségbeli ország időzített pénzügyi bombájává vált devizahitelek aránya. A rendszerváltás óta egymást váltó cseh kormányok politikai hovatartozástól függetlenül együttműködtek ugyanis a jegybankkal az infláció alacsonyan tartása érdekében, így a kamatok sem szaladtak el. A bankszektor sem küszködik forráshiánnyal, az EU-ban ritkaságszámba menően a betétállomány egyharmaddal múlja felül a hitelkintlevőséget. Árnyék viszont a biztató képen, hogy az idén a pénzügyminisztérium és a jegybank is a gazdaság stagnálására számít. Ez vélhetően kikényszeríti a tavalyi elfogadásakor még 2,5 százalékos növekedésre alapozott költségvetés újraszámolását, és a hiánycél tartására további takarékossági intézkedések jöhetnek.

TÁLAS ANDREA