Alvás közben agyunk hippokampusz nevű területe újrajátssza a nap eseményeit egy olyan folyamatban, amely segít megszilárdítani emlékeinket. Ugyanezt mutatták ki egy korábbi tanulmányban patkányoknál is, amelyek napi munkájukat követően az MIT laboratóriumában álmukban is a labirintuson át futottak.

A mostani MIT-tanulmányban Matthew Wilson és Daniel Bendor arra tanította meg a kísérleti patkányokat, hogy hangutasítások alapján fussanak végig a labirintuson. Egy bizonyos hang terelte az állatokat a jobb oldalon lévő jutalom felé, egy másik hang pedig a bal oldalon lévő jutalom felé.

A patkányok agya meghatározott aktivitási mintázatot mutatott a hippokampusz neuronjainak bizonyos csoportjaiban attól függően, hogy az állat a labirintusban jobbra vagy balra futott. Ezek a neuronok mondják meg a patkánynak, hogy hol vannak a térben, és meghatározott mintázat szerint "tüzelnek" (aktiválódnak), amikor az állat egy adott helyen tartózkodik.

Amikor az állatok aludni tértek, a kutatók újra megfigyelték a hippokampusz neurális aktivitását. Az alvás nem-REM fázisában 5-10 másodpercenként egy véletlenszerű hangot játszottak le a patkányoknak, melyek között ott volt az a két hang is, amelyeket a labirintusban való irányításra használtak korábban.

"Amikor a labirintus bal oldalához kötődő hangot játszottuk le, az álom tartalma átkapcsolódott annak emlékére, hogy a labirintus bal oldala felé fut az állat" - magyarázta Wilson a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portálnak hozzátéve, hogy amikor a labirintus jobb oldalához köthető hangra váltottak át, akkor az álomtartalom is erre az emlékre váltott át.

A hangok álomra gyakorolt hatása fennmaradt 5-10 másodpercig, noha azokat egy másodpercnél rövidebb ideig játszották le. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a hangok nem csupán az álom tartalmába avatkoztak be, de a patkányok agyában ezt követően visszajátszott emlékek kiválasztását is befolyásolta a hang.

A jelenséget nem tapasztalták akkor, amikor az állatok ébren voltak, és nem a labirintusban tartózkodtak. "Amikor úgy játszottuk le a hangokat, hogy az állatok egyszerűen csak nyugodtan ültek és 'gondolkodtak', de nem aludtak, akkor nem voltunk képesek befolyásolni az agyukban visszajátszott emléktartalmat" - emelte ki Wilson.

A szerzők szerint mindez arra utal, hogy befolyásolható az álmunk, sőt megnyitja annak lehetőségét is, hogy emlékfeldolgozó folyamatainkat az eddiginél kiterjedtebben kontrolláljuk alvás közben, egyes emlékeket felerősítsünk, míg a nem kívántakat gátoljuk vagy módosítsuk.