A hírek, csakis a hírek – mondta a hvg.hu-nak nyilatkozva a Charlie Hebdo főszerkesztője arról, miért jelent meg szerdán a francia magazin muszlimokat gúnyoló rajzzal a címlapján. Gérard Biard sorolta: miután az Egyesült Államokban megjelent egy a muszlimokat gúnyoló film, iszlamisták amerikai nagykövetségeket támadtak meg, meggyilkoltak egy nagykövetet, tüntetéseket szerveznek világszerte.

Ez volt tehát a hét híre, és nekünk, újságíróknak az a kötelességünk, hogy ezzel foglalkozzunk, fogalmazott Biard, aki szerint megjelenésük előtt nem érkezett hozzájuk semmiféle figyelmeztetés, hogy inkább álljanak el a tervüktől. „Egyetlen telefon sem futott be rendőrségtől vagy politikusoktól. Azt viszont szerdán hallottam, hogy a miniszterelnöknek nem tetszik a lépés. De most mondja meg, normális dolog az, hogy egy országban, egy demokráciában, ahol szólásszabadság van, a kormányfőnek nem tetszik a szabad véleménynyilvánítás védelmére tett lépés?” – érvelt a főszerkesztő.

Charlie Hebdo

Ami a lap megjelenése utáni reakciókat illeti, Biard támogató és a elítélő e-mailről beszélt csupán, másról azonban nem. „Nem hívott fel politikus vagy más hivatalosság, az épület előtt azonban rendőrök vannak, bár senki sem jött ide tüntetni” – mondta.

Pedig a Charlie Hebdo irodája nem először lenne dühös támadás célpontja. Túl azon, hogy 2006-ban többször megfenyegették, amiért közölte a dán Jyllands Posten lap Mohamed-karikatúráit, tavaly novemberben Molotov-koktélt dobtak az épületre, amely teljesen kiégett. A támadást egy nappal azután hajtották végre, hogy a szerkesztőség közölte: a következő számuk címe nem Charlie, hanem Charia Hebdo lesz, az iszlám vallási törvénykezés, a saría után. Főszerkesztőnek pedig – folytatódott a bejelentés – Mohamed prófétát kérték fel. A szerkesztőség amúgy állítása szerint arra akart reagálni ezzel, hogy napokkal korábban az iszlamisták győztek az úgynevezett arab tavasz utáni első tunéziai választáson.

A támadás következménye az volt, hogy a lap 75 ezer példányát azonnal elkapkodták, és muszlimokat a címlapján nevetésre bíztató magazinból további 175 ezer példányt nyomtattak. Ugyanez most is megismétlődik, a szerdán megjelent 75 ezer példányt egy nap alatt elkapkodták, úgyhogy pénteken az utánnyomott példányok lesznek már a standokon.

Akkor a támadás után a Charlie Hebdo következő címlapján két férfi csókolózott, egy muszlim és egy európai, a lap pólóját viselő karikaturistával, fölötte pedig a felirattal: "A szeretet erősebb a gyűlöletnél”. Igaz, ez a lapszám nem a szerkesztőségi irodákban készült, hanem a gyújtogatás után segítségét felajánló Libération épületében, a Le Monde szerkesztőségi rendszerét használva.

A címlap, amely miatt felgyújtották a szerkesztőséget

AP

A szerkesztők akkor azt mondták, fenntartják maguknak a jogot, hogy mindent kifigurázzanak, és teszik mindezt sajtószabadság jegyében. És erre hivatkoznak mostani címlapjuknál is. Mint Gérard Biard a hvg.hu-nak fogalmazott: „Mi a veszélyesebb: egy ostoba film, egy karikatúra, vagy az épületekbe betörő tüntetők?” Amikor pedig azt firtattuk, terhelné-e őket szerintük bármiféle felelősség, ha – mint attól a péntekre világszerte 20 követséget, illetve iskolákat bezáró hatóságok tartanak – francia érdekeltségeket, személyeket ér a rajzok miatt támadás, a főszerkesztő egyértelmű nemmel válaszolt.

A Charlie Hebdo története amúgy tele van botrányokkal. A lap még a hatvanas évek végén indult,  L”Hebdo Hara-Kiri névvel. Egy évvel később jött az első igazán nagy közfelháborodás, amikor az akkor már visszavonult Charles de Gaulle elhunyt Colombey-i házában. Halála nyolc nappal azután következett be, hogy egy francia klubban tűz ütött ki, amelyben 146-an vesztették életüket. A vicclap ezt a két, egymástól független eseményt összekötve, a bulvárlapok hangnemét átvéve azzal a címmel jelent meg: Tragikus bál Colombey-ben”. A belügyminisztérium betiltotta a lapot, annak szerkesztői pedig Charlie Hebdo címmel indították újra, és működött is 1981-ig, amikorra olvasóik többségét elveszítették. A Charlie név egyébként a Charlie Brown rajzfilmfigurából jött, és egyesek szerint szint de Gaulle-t gúnyolta.

A hetilap azután 1992-ben indult újra, egyből 100 ezer körüli példánnyal, és a korábbihoz hasonló hangnemmel. Az igazi botrányok azonban a Mohamed-karikatúrák 2006-os újrakezdéséig elkerülték. Akkor egyébként egyből 160 ezer példányt nyomtak, és másnap újabb 150 ezret.