Rényi Pál Dániel, a Magyar Narancs újságírója, aki a World Press Institute amerikai non-profit újságíró-alapítvány ösztöndíjának köszönhetően az USA-t átutazva követi az amerikai elnökválasztást.

hvg.hu: Abban a szerencsés helyzetben van, hogy Barack Obama újraválasztási kampányát testközelből követheti. Van-e valami különbség a Nobel-békedíjas elnök 2008-as, illetve 2012-es választási retorikájában emberjogi téren?

RPD: A legnagyobb különbséget maga a politikai helyzet adja. Amikor Obama 2007 elején bejelentette, hogy elindul az elnökválasztáson, a recessziónak még jelei sem látszódtak. Így a kampánya nagy részét olyan ügyekre tudta fókuszálni, mint az állampolgári jogegyenlőség biztosítása, az iraki küldetésen lévő katonák hazahívása vagy a washingtoni lobbisták befolyásának visszafogása. Ezeken a témákon keresztül több lehetősége volt, hogy a nyilvánosság előtt kibontsa személyiségét - ma talán kevesebb lenne. Most a kampány jelentős részben arról szól, melyik jelölt miként alakítaná át az adórendszert, illetve arról, hogy melyikük tud gyorsabban és több munkahelyet teremteni és pályára állítani a gazdaságot. Hiába igyekezett Obama kampánycsapata a frontvonalban tartani az emberi jogokat érintő témákat, ezek most másodrendűek a gazdasági fellendülés kérdéséhez képest. Nem meglepő, hogy a múlt heti első elnökjelölti vitán ezek az ügyek emlékeim szerint egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen kerültek szóba. Ami a Nobel-díjat illeti, az elemzők többség úgy ítéli meg, hogy - ha volt is hatása - ez a megelőlegezett elismerés inkább bénítóan hatott Obamára, aki a politikai szakértők döntős többsége szerint ugyan nagy hibát nem vétett, ám egyes kiemelten fontos külpolitikai ügyben - különösen Pakisztán és Izrael esetében - csalódást okozott.

Obama melegházassággal kapcsolatos, nemrég megújított állásfoglalása, vagy az egészségbiztosítás részleges sikere miatt változtak-e az ígéretei? A közvélemény szerint ezek mennyire reálisak?
 
RPD: Obamát sok kritika éri azért, mert helyenként bizonytalanul és lassan reagál egyes politikai fejleményekre, de azt még ellenfelei is elismerik, hogy alapvetéseihez, elveihez következetesen tartja magát. Legjelentősebb eredménye a kötelezően kiterjesztett egészségbiztosítás rendszerének felállítása, ami mindenképp újfajta megközelítését adja a jogegyenlőség fogalmának, azáltal, hogy lényegében "kötelezővé" teszi állampolgárai számára, hogy valamilyen módon biztosítottak legyenek. A rendszer felállásával 2014-től kezdődően óvatos becslések szerint is 20 millió, eddig nem biztosított állampolgár juthat ellátáshoz, erről pedig Obama maga is ciklusa legnagyobb eredményeként beszél.

A zsebre menő kérdések döntik el, ki nevet a végén

AP / Pablo Martinez Monsivais

Fontos megemlíteni, hogy a jogegyenlőség kérdésköréhez kapcsolható ügyek azért is vannak valamelyest háttérben a kampányban, mert nem nagyon van min vitatkozni: a véleménykülönbség a két oldal között  - mondjuk az abortusz, a melegházasság, vagy épp a bevándorlás-politika kérdésköreit vizsgálva -  evidensnek hat. Kevésbé Obama szándékai miatt, inkább a megmerevedett politikai és ideológiai ellentétek miatt haladnak lassan előre ezek az ügyek. A melegházassag például egy olyan kérdés, amelyben nem lehet "előre lépni" az alkotmány módosítása nélkül, ám amelyben az egyes államoknak is komoly jogosítványai vannak. Ebben a politikai hangulatban pedig nehéz elképzelni, hogy pont egy ilyen ideológiailag megosztó ügyben megállapodásra jutna a két nagy párt. Én most épp (az inkább liberálisnak mondható, olykor azonban "billegő") Minnesota államban vagyok, ahol először lesz  - a választásokkal párhuzamosan - népszavazásra a melegházasság elfogadásával kapcsolatban. Nagyon kiegyenlített az állás, ebben a tekintetben tehát nagyon megosztott az amerikai társadalom. Még akkor is, ha friss, országos kutatások szerint a 40-45 év alattiak döntő többsége már támogatja az egyneműek házasságának intézményét.

Azonban ha nyernek is a támogatók, akkor sem várható előrelépés, amíg a szövetségi szinten erről nem születik politikai konszenzus. És fordítva: hiába születne szövetségi szinten kompromisszum, az egyes államok lakóinak beleegyezése nélkül a változások nem lesznek beiktatva az állami szintű jogszabályokba.

Amit még kiemelnek a publicisták, hogy a politikai élet tovább polarizálódott, és ez szociális illetve regionális tekintetben is érzékelhető. Így a "kisebbségi" csoportok, a latinóktól kezdve a melegeken át, a szociális juttatásokra szorultakon keresztül a bevándorlókig, többségükben Obamát támogatják, miközben a társadalmi különbségeket közpénzből kiegyenlíteni igyekvő törekvéseket jobboldalról persze szocialista és paternalista jelzővel illetik.  Ez a szembenállás nyílván az elnök jogegyenlőséget hangsúlyozó retorikájának és szociálpolitikájának is köszönhető, ami rengeteg adódollárt emészt fel. Ezzel párhuzamosan egyre erősebben él a sztereotípia a liberális újságírók között, miszerint a klasszikus, megrögzött republikánus szavazó korosodó fehér férfi, Texasból, vagy valamelyik délre eső államból.

hvg.hu: Felmérések szerint Obama terrorizmus elleni lépéseit - Guantánamo be nem zárása, drónok háborús bevetése - az amerikaiak nagy száma támogatja. Az emberjogi szervezetek azonban folyamatosan tiltakoznak. Ezek hogyan jelennek meg a jelölt kampányában idén?

RPD: Azt fontos észrevenni, hogy noha Obamát - főleg balról - valóban többen támadják azért, mert külpolitikája alapvetően még mindig a "Bush-féle vonalat" viszi tovább, a politikai oldalak polarizálódása miatt ezeknek a kritikáknak a kampány szempontjából nincs érdemi jelentőségük. Azzal ugyanis, hogy a Republikánus Párt szép lassan, de folyamatosan jobbra csúszik, tovább nő a távolság a két oldal - és jelölt - között. Másfelől pedig a választókat sokkal inkább foglalkoztatják azok a döntések, amik következményeit saját bőrükön érzik. Így az, hogy a drónok merre akcióznak épp, valójában keveseket győz meg arról, hogy kire szavazzanak.

Az amerikai elnökválasztásról szóló cikkeinket megtekintheti itt!