Ugyan 170 halálos áldozatot szedett a két héttel ezelőtt tűzszünettel (ideiglenesen) lezárt gázai harc, a Hamasz mégis győzelemittas utcai ünneplést tart 25. születésnapja alkalmából. Emeli a negyedszázados megemlékezés fényét Khaled Meshal, aki 1975 óta először léphetett Palesztina földjére. Meshal, aki a damaszkuszi iroda élén áll, még 11 évesen, az 1967-es hat napos háborúban veszítette el hazáját, amikor Izrael ciszjordániai, gázai és kelet-jeruzsálemi területeket foglalt el. Azt mondja, ez a harmadik (újjá)születése. Az első 1956-ban volt, amikor először látta meg a napvilágot,  második 1967, most, hogy visszatért (ha csak látogatóba is) a harmadik... és várja a negyediket, amikor a palesztin ügy győzni fog. Amikor megérkezett szülőföldjére, a leborult.

Meshal nem csupán Hamasz vezetőként és száműzöttként képes összefoglalni a gázai palesztin néplélek minden vágyálmát és harciasságát. Izrael, Benjamin Netanjahu korábbi kormányzása idején merényletet hajtott végre ellene – valami, amit kevesen élnek túl. A méreg ellen azonban maga jordán király közbenjárásval érkezett az ellenszer, így lett Meshal a cionista agresszióval szembeni ellenállás erőszimbóluma.

A születésnapnak már a díszlete is üzenet a világ számára: meglehetősen marciálisak a kellékek, kalasnyikov és rakétavető csövek merednek az égre. A palesztin szunniták szervezete 1987-ben azért jött létre Ahmed Yassin sejk vezetésével, hogy Izraelt eltöröljék a föld felszínéről. A katonai szárny, az al-Qassam Brigád már a 90-es évek óta hajtott végre öngyilkos merényleteket, majd rakétatámadásokat.

Meshal 2009-től azomban valamivel mérsékeltebb politikát folytat. Hírét hallani, hogy a ’67-es határokat akár tárgyalási alapnak tekintené. Izrael, az Egyesült Államok, japán, Kanada és az EU azonban ettől még terrorszervezetnek tartja. S mivel a Hamasz 2006-os palesztinai választások óta uralja Gázát, a rivális Fatah mozgalom pedig, amely a Nyugat és Izrael számára mérsékeltnek és tárgyalópartnerek tekintett Mahmoud Abbasszal Ciszjordániába szorult, a segélyek is elapadtak. Az egykori belharcokban ugyanis a két szervezet ököllel esett egymásnak, és a Fatah veszített.

Most ismét a békülés jelei hallatszanak, be is szűrődnek az üzenetei az ünnepségre. A megegyezés fölött Egyiptom brókerkedik.

Egyiptom azonban már nem az a közvetítő, aki az Arab Tavasz előtt volt. A Hoszni Mubarak nyugatbarát rezsim 2011. januári megbukásával eltűnt az a kiszámítható közvetítő erő, akit többek között az Egyesült Államok elnökei könnyen telefonvégre kaptak. A jelenlegi egyiptomi hatalomba az párt került, amely mögött a Muzulmán Testvériség áll, a mozgalom, ami egyúttal a Hamasz támogatója is.

A muzulmán sorsközösséget sokkal jobban átélő Mohammed Mursi egyiptomi államfő támogatta és bátorította miniszterelnökét, aki az izraeli bombázások idején ellátogatott Gázába, hogy szolidaritást nyilvánítson. A felszínen látványos a gesztus, több elemző hazabeszélésnek tartja, hiszen közben az anyaország oly nagyon rászorul az amerikai segélyekre, hogy egyelőre szóba sem jöhet az Izraellel szembeni ellenségeskedés felújítása. Az egyiptomi kormány meg is erősítette békeszándékát, amit az 1979 márciusi Camp David békeszerződés alapoz meg.

Az Arab Tavasz, a szíriai polgárháború, Irán hepciáskodása az atomprogrammal és Izrael nem ismert mértékű elszántsága a perzsa állam elleni megelőző csapásra azonban rengeteg lehetséges közel-keleti forgatókönyvet vet fel. Mindenki tojástáncot jár, teszteli a másikat, miközben próbálja a szerepét megőrizni.

A Hamasz azonban tudja mit akar, meg is üzeni. Az ünnepség fő díszleteleme egy rakéta, rajta felirat: Made in Gaza. Típusából többet ki is lőttek már Jeruzsálem és Tel Aviv felé.