Veszélybe kerültek a forradalom vívmányai az arab világ legnépesebb országában, miután pár nap leforgása alatt kisajátította a hatalmat Egyiptomban az átmeneti katonai vezetés.
Bojkottot emlegetett számos szavazó az egyiptomi elnökválasztás múlt hét végén tartott második fordulójában, de sokan voltak olyanok is, akik mindkét jelölt rubrikájába ikszet húztak. A 82 milliós Egyiptomban a voksukat leadók nagy része ugyanis egyik politikust sem szívesen látná államfőként: Mohamed Murszi, a Muszlim Testvériség jelöltje a világi elitnek, a liberálisoknak, a forradalom aktivistáinak, a lakosság tizedét adó kopt keresztényeknek a szemében vörös posztó, míg Ahmed Safik a régi rendszer kádere (HVG, 2012. június 16.), ezért a hadsereg befolyását ellenzőknek elfogadhatatlan. A választás májusi első fordulójában ketten együtt is csak a voksok kevesebb mint 40 százalékát kapták, a második menetben pedig alacsony volt a részvétel, így bármelyikük is nyer a lapzártánk utáni hivatalos eredmény szerint, Egyiptomnak megosztó elnöke lesz.
Még ennél is baljósabb, hogy a Hoszni Mubarak elnököt tavaly februárban megdöntő forradalom utáni rögös átmenet nem a demokratikus kibontakozás irányába mutat, amelynek betetőzése lett volna az elnökválasztás. Három nappal a szavazás előtt a katonák vezette ideiglenes kormány szükségállapotot hirdetett, amelynek értelmében a katonai rendőrség és a titkosszolgálat számos feltételezett bűntett, így például a közlekedés akadályozása címén bárkit letartóztathat. A rendelkezés nyilvánvalóan az esetleges újabb tüntetéseket hivatott megakadályozni. Az elővigyázatosságot az is jelezte, hogy a hadsereg még aznap tankokkal körbevette az alkotmánybíróság és a parlament épületét.
Másnap ugyanis az alkotmánybíróság egyszerűen feloszlatta a parlament iszlamisták által uralt alsóházát, amelyet a forradalom egyik legnagyobb vívmányaként – tavaly novembertől az idén januárig három fordulóban – választottak meg. A Mubarak-rendszerben kinevezett bírák arra hivatkoztak, hogy a lebonyolítás nem felelt meg a törvényeknek. A testület egyúttal engedélyezte, hogy Safik indulhasson az elnökválasztás második fordulójában, amit a még működő parlamentben az iszlamista többség törvényben próbált megakadályozni. Korábban több népszerű elnökjelöltet is kizártak a versengésből, többüket azért, mert magas tisztséget töltöttek be a Mubarak-érában. A hadsereghez közel álló Safik, Mubarak utolsó kormányfője viszont talpon maradhatott.
A két évtizeden át Mubarak védelmi minisztereként szolgált Huszein Tantavi marsall vezette, két tucat főtisztből álló katonai tanács átmeneti alkotmányt is elfogadott, mellyel a testület széles hatáskört, például törvényalkotói jogokat szerzett magának. A pontos nevén A Fegyveres Erők Legfelső Tanácsa hagyja jóvá a költségvetést is – az új elnöknek így mindössze a miniszterelnök és a kormány kinevezése marad, statisztaszerepre kárhoztatva Egyiptom első szabadon választott államfőjét.
Arra hivatkozva, hogy a feloszlatott parlament kétszeri nekifutásra sem tudott életképes száztagú alkotmányozó testületet választani, a katonák az alaptörvényt megfogalmazók kinevezését is magukra vállalták. Így a hadsereg szabhatja meg az új alkotmányt is, amely várhatóan bebetonozza a fegyveres erők különleges jogait, megőrzi költségvetésük titkosságát, és érintetlenül hagyja hatalmas üzleti birodalmukat is. Az alaptörvény megszövegezésében a hadseregnek gyakorlatilag vétójoga lesz, a vitás ügyekben ugyanaz az alkotmánybíróság dönt, amelyik feloszlatta az alsóházat. Az új parlament megválasztására pedig addig nem kerülhet sor, amíg az alkotmány meg nem születik, márpedig elemzők szerint az idén aligha ismétlik meg az egész procedúrát.
Kérdés, a tüntetésekbe és az átmenetbe belefáradt egyiptomiaknak lesz-e kedvük újra voksolni, elhiszik-e, hogy egyáltalán számít a véleményük. Úgy tűnik, igazuk lett azoknak, akik szerint a hadseregnek esze ágában sem volt átadni a hatalmat az ígért július elsejei határidőig. A lecke most fel van adva a Muszlim Testvériségnek, amely már a hatalom kapujában érezte magát, hiszen a parlamenti többség megszerzése után saját számításai szerint jelöltje, Murszi az elnöki pozíciót is elnyerte a voksok 51,8 százalékával. Safik egyébként ugyancsak azt állítja, hogy 51–52 százalékkal győzött.
Az iszlamisták puccsról beszélnek, elutasítják a parlament feloszlatását, és „veszélyes napokra” figyelmeztetnek. A helyzet némiképp hasonlít az 1991-es algériai eseményekre, amikor az ottani iszlamisták a választások első fordulójában taroltak, a hadsereg azonban közbelépett, és kezdetét vette a véres polgárháború, több tízezer áldozatot szedve. Sokan kétlik azonban, hogy az egyiptomi testvérek erőszakhoz folyamodnak, de a politikai bizonytalanság igen valószínű.
Ami nemcsak a rendszerváltás hitelét, a demokratikus átmenetet ássa alá, hanem elriasztja a befektetőket is. Márpedig a gazdasági növekedés lenullázódott, a folyó fizetési mérleg hiánya 11 milliárd dollárra duzzadt, a központi bank 12 milliárd dolláros tartaléka csupán háromhavi importot fedez. A jegybanknak nem maradt eszköze az elértéktelenedő hazai fizetőeszköz, az egyiptomi font védelmére. A július kritikus lehet az államháztartás számára, hiszen 1,2 milliárd eurónyi eurókötvény és 700 millió dolláros államközi hitel jár le, közben pedig az egyiptomi adósságfinanszírozás költségei háromévi csúcsra szöktek.
A politikai káosz vagy a gazdasági összeomlás az arab tavasz kimenetelét is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Hiába bukott meg négy arab diktátor, szabad választások révén új, stabil kormány eddig csak a felkelések bölcsőjében, Tunéziában alakult. Moammer Kadhafi halála után Líbiát felosztották a törzsi alapon szerveződő milíciák, Ali Abdullah Szaleh távozását követően Jemenben gyakorlatilag háború folyik az al-Káida ellen. Bahreinben eltiporták a síita többség lázadását, Szíria ellenőrizhetetlenül sodródik vallási alapú polgárháború felé. A betegágyán fekvő Mubaraknak könnyen úgy tűnhet, hogy az eltávolításán túl Egyiptomban minden maradt a régiben.
KERESZTES IMRE
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
