Aki bújt, aki nem

A szovjet időket is felülmúló titkolózás övezte Meles Zenawi etiópiai kormányfő hollétét. A közel két hónapja eltűnt, 57 éves politikust a húsz vezető gazdasági hatalom (G20) júniusi mexikói csúcstalálkozóján lehetett utoljára látni, és nem volt túl jó bőrben. Először azt közölték Addisz-Abebában, hogy szabadságra ment, mert kimerült a sok munkában. Aztán elterjedt, hogy gyomorpanaszokkal Belgiumban kezelik, más források szerint Németországban tartózkodik gyógykezelésen. Az ellenzék a halálhírét terjesztette, a kormány pedig azt tudatta, hogy „jó állapotnak örvend, és lábadozik”. Hétfőn azonban jött a tragikus hír, hogy egy tengerentúli kórházban, közelebbről meg nem határozott betegségben elhunyt.

Sokan máris úgy vélik, hogy az 1991-ben hatalomra jutott Meles távozásával lezárul egy korszak a 85 millió lakosával Afrika második legnépesebb országában. A vérében volt a lázadozás, 19 évesen otthagyta az orvosi egyetemet, hogy csatlakozzon a Tigréi Népi Felszabadító Fronthoz (TPLF) a Mengisztu Hailé Mariam diktatúrája elleni nemzeti felkelésben. Tigré térségében született, ahol az etiópok az olaszokkal vívott első háborúban, 1896-ban, majd Benito Mussolini csapataira 1941-ben vereséget mértek. Etiópia így maradhatott – Libéria mellett – a másik olyan afrikai ország, amely soha nem állt gyarmati uralom alatt.

Mengisztu ellen a tigréiek oldalán harcolt az Eritreai Népi Felszabadító Front is, így amikor a tengerparti térség önállóvá akart válni, Meles támogatta Eritrea 1993-as függetlenedését. De öt év után megromlott a viszony az egykori szövetségesek között, ami az 1998–2000-es, százezer áldozatot követelő háborúhoz vezetett. Meles a hazai frontokon sem volt békés: amikor a 2005-ös parlamenti választáson az ellenzék váratlanul jól szerepelt, a kormány erőszakkal lépett fel, a tiltakozások során a rendfenntartók kétszáz embert megöltek, és több ezret őrizetbe vettek. A 2010-es voksoláson Meles uralmon lévő pártja aztán már 99,6 százalékos eredménnyel győzött.

A Nyugat mintha szemet hunyt volna a diktatórikus kormányzási módszerek felett, és a világban főként az éhínségeiről ismert Etiópia Afrika legtöbb segélyhez jutó országává vált. Az USA és az EU jóindulatát Meles részben azzal nyerte el, hogy hatalomra kerülése óta nagyra törő iparosítási programot hirdetett, hogy diverzifikálja a főként kávétermesztésen alapuló gazdaságot. Az utóbbi évtizedben a GDP évi átlagban 9 százalékkal nőtt, csökkent az írástudatlanság és a gyermekhalandóság, de Etiópia még így is a kontinens egyik legszegényebb országa. A donoroktól érkező évi 4 milliárd dollár az állami bevételek közel harmada.

Az ország a Nyugat kedvence lett azért is, mert támogatta az USA Irak elleni 2003-as invázióját, és együttműködik, sőt tevőlegesen részt is vesz a terror elleni háborúban. Addisz-Abeba 2006-ban katonákat küldött Szomáliába, hogy megdöntse az iszlamisták hatalmát, tavaly pedig csatlakozott a szomáliai al-Sabab nevű, az al-Káidához közel álló milícia elleni kenyai invázióhoz. Meles azt is engedélyezte, hogy az amerikaiak Etiópia területéről pilóta nélküli repülőket indítsanak a szomáliai szélsőségesek bázisai ellen. Ugyancsak jó pont, hogy etióp katonák adják a Szudán és Dél-Szudán közti vitatott Abyei térségben állomásozó külföldi békefenntartók zömét. Meles nemzetközi hírnevét és ismertségét pedig csak fokozta, hogy a világ színpadán gyakorta lépett fel Afrika képviselőjeként, például klímaváltozási vagy gazdasági ügyekben.

Az ellenzék szerint Etiópia csak látszatra plurális demokrácia, valójában egypárti rendőrállam. A sajtó az afrikai országok közül a legkevésbé szabad, a 2009-ben hozott új terrorizmusellenes törvény értelmében újságírók tucatjait vetik börtönbe felforgató tevékenység vádjával. A rendszert bírálók szerint az igazságszolgáltatás sem független, több tucat politikai fogoly ül börtönben, és a Nyugat megint nagy hibát követ el, amikor a stabilitás érdekében nem foglalkozik az elnyomással.

Meles olyan központosított hatalmat hozott létre, amelyikből nem látszik, ki követhetné a kormány élén. Hatalmi vákuum jöhet létre, melyben nemcsak a most kormányon lévő koalíció szakadhat szét, de az alkotmányosan szövetségi állam etnikai ellentétei is felerősödhetnek. Nem kizárt, hogy a titkolózás közepette éppen az utódkeresés zajlott, az utóbbi hetekben Haile Mariam Desalegn miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter vitte az ügyeket. Feltűnő, hogy az állami tévé sokszor foglalkozott John Atta Mills ghánai elnök múlt havi halálával, mintha azt akarnák mutatni, hogyan kell elbúcsúzni egy államfőtől.

Afrikában nem ritka, hogy halálosan beteg vezetők sorsát hosszú ideig titokban tartják. Bingu wa Mutharika malawi elnök idei halála úgy szivárgott ki a sajtóban, hogy eltávozását hivatalosan csak egy nappal később jelentették be, ami majdnem alkotmányos válságot idézett elő. Umaru Yar'Adua nigériai elnökről közel fél évig alig lehetett tudni, mielőtt 2010 májusában szaúdi kórházi kezelés után meghalt. II. Menelik császárt, a modern Etiópia megteremtőjét pedig 1913-ban bekövetkeztett halálakor úgy temették el minden bejelentés és nyilvános ceremónia nélkül, hogy korábbi agyvérzése miatt négy éven át képtelen volt ellátni uralkodói feladatait, a hatalmat egy kinevezett bizottság gyakorolta.

KERESZTES IMRE