Rágják a gittet

Üres kézzel ment Berlinbe és Párizsba a hétvégén Antonisz Szamarasz görög kormányfő, és üres kézzel tért onnan haza. Az alig három hónapja a szocialistákkal és egy mérsékelt baloldali párttal alkotott koalíciót vezető konzervatív miniszterelnök azt akarta elérni Angela Merkel német kancellárnál és Francois Hollande francia államfőnél, hogy Athén lélegzetvételnyi időt és haladékot kapjon az EU–IMF-kettős második mentőcsomagjának fejében vállaltak teljesítésére.

A választási kampányában ígérteknek megfelelően Szamarasz azt szerette volna kijárni az EU két meghatározó politikusánál, hogy az Athén által már körvonalazott hatodik, ezúttal 11,5 milliárd eurós megszorítás végrehajtását és a tavalyi 9,3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány leszorítását 3 százalékra két évvel, 2016-ra kitolhassa. A szocialista elődjét a fájdalmas intézkedések miatt folyamatosan támadó Szamarasz – legalábbis szavakban – mindent vállalt az engedményekért. Biztosította partnereit, hogy koalíciója elkötelezett a reformok mellett, eleget tesz az EU és az IMF elvárásainak, nem akar több pénzt, csak annyi időt, amennyi elegendő az immáron hatodik éve recesszióban lévő gazdaság növekedési pályára állításához, és ily módon a kikeveredéshez az adósságspirálból. Vendéglátói azonban nem biztatták.

Merkel sokadszor hangsúlyozta, Berlin mindent elkövet, hogy Athén az eurózónában maradjon, de azt is egyértelművé tette: a görög kormánynak tartania kell magát eddigi vállalásaihoz. Keményebben fogalmazott pénzügyminisztere, a bármiféle halasztást ellenző Wolfgang Schäuble, aki közölte, hogy az idő igenis pénz, a kért lélegzetvételnyi szünetnek az ára akár egy újabb mentőcsomag is lehet. Athén is tisztában van azzal, hogy a kérés áldozatokat követel, számításai szerint a kétéves plusz 20 milliárd eurónyi újabb forrást igényelne. Márpedig Görögországot már most is csak az EU és az IMF pénze óvja meg az államcsődtől, s teszi lehetővé kiadásainak finanszírozását.

Athén a 2010. májusi első, illetve a tavaly júliusi második mentőcsomaggal összesen 240 milliárd eurós kedvezményes hitelkerethez jutott, és a magánhitelezők bevonásával a 356 milliárd eurós adósságából közel 100 milliárdot leírhatott. Az uniós strukturális alapokból és a mezőgazdasági támogatásból további 40 milliárd euró folyhat be. Mindezért cserébe a hosszú ideje az EU-ban a legpazarlóbban gazdálkodó Athén a többi, bajba került eurózóna-tagországnál jóval erőteljesebb, a GDP közel 20 százalékára rúgó megszorításokat vállalt. Köztük számtalan adóemelést, állami alkalmazottak tömeges elbocsátását, a bérek és szociális kiadások radikális csökkentését, a nyugdíjrendszer drasztikus átalakítását.

A jövőre választások elé néző, és a görögök évek óta tartó kisegítése miatt pártja és szabaddemokrata koalíciós partnere részéről is egyre nagyobb nyomásnak kitett Merkelnél kissé engedékenyebb hangot ütött meg Hollande. Úgy tűnik, hiába egyeztetett néhány nappal korábban személyesen német partnerével, és mutattak a nyilvánosság előtt egységet a kérdésben, ha óvatosan is, de kissé szembement a berlini állásponttal. A francia elnök – a rekordnagyságú munkanélküliségre utalva – úgy vélte, a görögök tűrőképességét is mérlegelni kell, és nem szabad túlfeszíteni a húrt.

A halasztásnak és a második mentőcsomag következő, 31 milliárd eurós részlete folyósításának sorsa csak az októberi EU-csúcson dől el. A jövő héten Görögországba visszatérő trojka, az IMF, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) képviselői elkészítik legújabb jelentésüket az ehhez szükséges intézkedésekről, amit az eurózóna pénzügyminiszterei október 8-ai találkozójukon véleményeznek. Athénnak azért lehet oka némi reményre, mert nem minden eurózónatag osztja a német–luxemburgi–holland–finn és részben francia véleményt: Werner Faymann osztrák kancellár például pártolja, hogy a görögök megkapják a kért könnyítést.

Athénnak nem akármilyen erőfeszítésébe került, hogy a költségvetési hiány a 2009-es 36 milliárd euróról az idén várhatóan 14–15 milliárdra mérséklődjön, ami azonban még mindig a GDP 6 százalékát súrolja, és csaknem a duplája a 2014-re előírt célnak. Az EU–IMF-páros jelezte, a Szamarasz-kormány által már összeállított, a nyugdíjak és az állami alkalmazotti bérek csökkentését, az egészségügyi, oktatási és katonai kiadások visszafogását jelentő 11,5 milliárd eurós megtakarításon felül további 2,5 milliárd euróra is szükség lenne. Ami elsősorban abból fakad, hogy egyre alacsonyabbak az adóbevételek, mert a gazdaság az utóbbi öt évben összességében közel 20 százalékkal zsugorodott. Szociális robbanással fenyeget a munkanélküliség, a 3,8 millió munkaképes korú görögből 1,2 millió állástalan, a fiatalok több mint fele nem dolgozik.

Szamarasz szorult helyzetében is mindent elkövet azért, hogy kormánya reformok iránti elkötelezettségét a külvilág előtt bizonyítsa. Szakítva a hagyományokkal, bejelentette, nem mond beszédet, csak részt vesz a thesszaloniki nemzetközi vásár jövő szombati megnyitóján, ami évtizedek óta a nagy állami programok bejelentésének és a klientúraápolásnak a helyszíne. Más gesztusokkal is megpróbál a választóknak üzenni, hogy komolyan veszi a takarékosságot. Számos európai társához – például Hollande-hoz – hasonlóan kormányának első ülésén 30 százalékot levett a miniszterek fizetéséből is, és elrendelte az állami autók használatának minimálisra csökkentését. Mindenesetre a reformok java még hátravan: a lakosság körében igen népszerűtlen privatizáció el sem indult, a zárt szakmák deregulációját nem hajtották végre, és az idegenforgalom mellett az export döntő hányadát adó tengeri szállítást sem nyitották még meg a külföldi befektetők előtt.

TÁLAS ANDREA