Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Még az összeesküvés-elméletekhez szokott Pakisztánban is gyanakvással szemlélik az utóbbi hetek eseményeit – mintha minden mindennel összefüggne. Múlt pénteken, krimibe illő módon, irodája mennyezeti ventilátorára felakasztva találták a Nemzeti Elszámoltatási Iroda (NAB) egyik nyomozóját, aki másodmagával Radzsa Pervez Asraf kormányfő állítólagos korrupciós ügyeit kutatta. A vizsgálatok szerint öngyilkos lett, mivel nagy nyomás nehezedett rá. Ami igaz is lehet, hiszen a legfelső bíróság az eddigi tényállás alapján arra utasította az elszámoltatási irodát, hogy – húsz másik gyanúsítottal együtt – tartóztassa le a miniszterelnököt.
A bíróság szerint Asraf 2010-ben, még energia- és vízügyi miniszterként, kenőpénzt fogadott el állami megrendelésekért. Csakhogy a nyomozással megbízott NAB úgy vélte, nincs elegendő bizonyíték az őrizetbe vételére, így a legfelső bíróság lapzártánk utánra halasztotta a letartóztatását. Bárhogy is alakul Asraf sorsa, az Iftikhar Csaudri vezette bírói testület lépése szélesebb összefüggésbe illeszthető. Tavaly júniusban a legfelső bíróság lemondatta az előző kormányfőt, mert nem tett eleget a felszólításának, hogy indítson eljárást Aszif Ali Zardari elnök korábbi korrupciós ügyei miatt. Csaudri célkeresztjében az államfő és az általa vezetett Pakisztáni Néppárt (PPP) áll, az Asraf elleni támadás valószínűleg ennek a harcnak a része.
A jelenlegi miniszterelnök a Bhutto család politikai erejének számító PPP vezető személyisége, aki a tervek szerint a párt kampányát irányítja majd a májusban várható parlamenti választáson. A PPP azonban elegendő többséggel rendelkezik a törvényhozásban ahhoz, hogy ha kell, megint új kormányfőt állítson. Megfigyelők szerint a választás a PPP és riválisa, a Navaz Sarif volt kormányfő vezette Pakisztáni Muszlim Liga-N (PML-N) között dől majd el, hacsak a részvételi arány nem lesz elég magas ahhoz, hogy olyan kisebb pártok is szóhoz jussanak, mint Imran Khan egykori krikettsztárnak a politikai elitet elutasító formációja. A két nagy párt és Pakisztán számára azonban az igazi tét maga a választás megtartása és új polgári kormány alakítása. Az országot közel 75 éves önálló történetének felében katonák irányították, és eddig egyetlen civil kabinet sem töltötte ki a teljes mandátumát. Helyi szakértők és a Nyugat is kívánatosnak tartanák, hogy Pakisztán átessen a demokratikus hatalomváltás első élményén, mert az erősíthetné az amúgy valóban gyenge államot.
A kormányfő elleni múlt heti letartóztatási parancsot alig néhány perccel az után tették közzé, hogy Mohamed Tahirul Kadri populista imám több tízezer híve előtt befejezte kormányellenes beszédét Iszlámábádban. Így a parlament előtt letáborozott követői örömmámorban törtek ki, többen táncra perdültek, megölelték egymást, és énekelni kezdtek. Az időzítés megint csak érvet szolgáltatott azok számára, akik szerint a Kadri-jelenség nem véletlen, és az igazságszolgáltatás, valamint a hadsereg közös kormányellenes manőveréről van szó. A hol a kabinet távozását, hol pedig választási reformot követelő prédikátor hirtelen felbukkanása valóban különös. Az egy jó hónapja még Kanadában élő vallási vezető Lahoréból decemberben indította útjára tiltakozó menetét, azt remélve, hogy a korrupcióellenes megmozdulás milliókat mozgat meg.
A mérsékelt szúfi irányzathoz tartozó Kadri vallási toleranciát hirdet, elítéli a tálibokat és a szélsőséget, így a 180 milliós ország többsége azonosulhat vele. Támogatta viszont Pervez Musaraf volt vezérkari főnök 1999-es puccsát. Később csalódott az államfővé avanzsált Musarafban, ezért 2006-ban Kanadába emigrált, ahol állampolgárságot is kapott. Miközben a kormányzás átláthatóságát követeli, egy szót sem szól saját jótékonysági alapítványának anyagi forrásairól. Márpedig pénzzel bőven el van látva, hiszen több ezer buszt bérelt látványos tiltakozó menethez, a tévék tele vannak a hirdetéseivel, az utcák pedig a portréival.
Kormányközeli, de még független szakértők is úgy vélik, Kadri a hadsereg embere, és a pakisztáni korrupció fő felelősének tartott pártok, közöttük is főleg a PPP ellen szövetkezett a katonákkal. A prédikátor többek közt azt követeli, hogy a kenőpénzek elfogadásával megvádolt személyek ne indulhassanak a választáson. Ez ugyan szerepel az alkotmányban, csakhogy nem tartják be. Egy jelentés szerint a törvényhozók kétharmada nem készít adóbevallást, a politikusok egy része pedig rendszeresen leíratja adósságát a bankokkal.
De mit akarhat Kadrival a hadsereg, amelynek ezúttal nem fűlik a foga hatalomátvételhez, viszont nemcsak a kormányon lévő PPP-t nem szereti, hanem a lehetséges alternatívát, a Sarif vezette ellenzéket sem? Egy elmélet szerint inkább egy nem választott technokrata kormány felállítása lehet a katonák célja, amely felett jelentős befolyásuk volna. Ehhez pedig az első lépést jelentheti, ha a választást lebonyolító átmeneti kormányban a hadsereg és az igazságszolgáltatás képviselői is helyet kapnak – ahogy azt Kadri is kívánatosnak tartaná. Az alkotmány szerint a kormánynak át kell adnia a hatalmat egy ideiglenes kabinetnek, hogy az rendezze meg a választást. Az új miniszterelnök személye azért sem mindegy a hadseregnek, mert 6 év után az idén meg kell találni a nagy hatalmú vezérkari főnöknek – sokak szerint Pakisztán igazi urának –, a leköszönő Asfak Kajani tábornoknak az utódját.
Az összeesküvést a hadsereg és Kadri is cáfolja. Bárhogy is van, a különféle hatalmi ágakkal – a legfelső bírósággal és a fegyveres erőkkel – való folyamatos küzdelem jelentősen gyengíti a kormányt. Holott a pakisztáni tálibok terrorja, a gazdasági visszaesés, a vallási kisebbségek elleni erőszak és az Indiával szembeni feszültség kiújulása megannyi kihívás az országnak. Különösen a síita hazara közösség elleni, rég nem látott gyűlölet kelt aggodalmat. Tavaly rekordszámú, négyszáz síita halt meg a szunnita szélsőségesek támadásaiban, és a januári, közel száz halálos áldozatot követelő merénylet azt jelzi, hogy az idei év sem lesz kíméletes. A gettókban, főként Beludzsisztán tartományban élő síiták védtelenek a szunnita halálbrigádokkal szemben. A pakisztáni titkosszolgálat szerint az egyik ilyen szélsőséges osztag, a Laskar-i-Dzsangvi legalább akkora fenyegetést jelent a pakisztáni állam számára, mint az al-Káida vagy a tálibok szervezete.
KERESZTES IMRE
