A spanyolok csak Szerbia után ismerik el Koszovót

Spanyolország továbbra sem hajlandó elismerni Koszovót, legalábbis addig, amíg Szerbia sem ismeri el azt – ez derült ki José Manuel García Margallo spanyol külügyminiszter csütörtöki bukaresti látogatásán tett nyilatkozatából.

  • MTI MTI
A spanyolok csak Szerbia után ismerik el Koszovót

A spanyol diplomácia vezetőjét egy sajtóértekezleten kérdezték: nem tart-e Spanyolország attól, hogy magára marad a koszovói függetlenség elismerését elutasító álláspontjával, mivel nemrég Románia is jelezte, hogy felülvizsgálná eddigi elzárkózó álláspontját.

"Spanyolország nem fogja elismerni Koszovó egyoldalú nyilatkozatát, amíg Szerbia nem ismeri el azt. A spanyol kormány megítélése szerint egy egyoldalú függetlenségi nyilatkozat jelentős rést nyitna a nemzetközi jogban. Az önrendelkezési jog csak a katonai megszállás alatt élő gyarmati népeket illeti meg, ahol nem ismerik el az illető nép politikai jogait: de véleményünk szerint itt nem ez a helyzet" - magyarázta Margallo.

A román külügyminiszter ugyanazon a sajtóértekezleten azt mondta, tájékoztatnia kell a bukaresti parlamentet a Belgrád-Pristina megállapodásról és annak következményeiről, majd Románia az európai partnerek értékelését is figyelembe véve alakítja ki álláspontját Koszovó ügyében.

Victor Ponta román miniszterelnök áprilisban jelezte: nem kizárt, hogy Románia felülvizsgálja eddigi elutasító álláspontját Koszovó függetlenségének elismerése terén.

Az Európai Parlament április 18-án nagy szavazattöbbséggel jelentést fogadott el Koszovó európai integrációs kilátásairól, amelyben felszólítja az uniós tagországokat, hogy ismerjék el a korábbi szerbiai tartomány függetlenségét - közölték a román hírforrások. A 27 EU-tagállam közül Románia, Spanyolország, Görögország, Szlovákia és Ciprus nem ismerte el Koszovót.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?