Budapest főpolgármestere a Nemzeti jelképeink, amire büszkék vagyunk címmel megrendezett fórum részvetőjeként beszélt a magyarság jelképeiről. Ezek közé sorolta a magyar nyelvet, az alaptörvényt, a zászlót, a címert, a himnuszt, az ünnepeket és a magyar fővárost is.

Tarlós István úgy vélekedett: a jelképek szellemi irányokat, a hagyományokhoz való ragaszkodást fejezik ki, s ha Tusnádfürdőn románok és magyarok büszkén beszélhetnek nemzeti jelképeikről, akkor megvan az esély a közeledésre, a barátkozásra.

Lucian Mandruta televíziós újságíró, aki a februári "székelyzászló-háború" idején szolidaritást vállalt a székelyekkel, videoüzenetben csatlakozott a tusnádi fórumhoz. Elmondta, hogy szeret dicsekedni azzal, amit a magyarok és szászok építettek Erdélyben, és úgy vélekedett, az együttélésnek az lehetne a kulcsa, ha a románok és magyarok megtanulnának büszkék lenni egymásra. Szerinte azonban mindennél erősebb még a bizalmatlanság, és ma még árulónak számít mindkét táborban az, aki másikkal barátkozik.

Sabin Gherman kolozsvári újságíró arról beszélt, hogy nem a jelképekben, hanem az erdélyi regionális autonómia projektjében kell keresni a megoldást. Németh Zsolt külügyi államtitkár egyik mondatát átfogalmazva azt mondta: Erdély egy egységes és oszthatatlan régiója Európának - a magyar államtitkár Székelyföldről állította vasárnap ugyanezt.

Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sepsiszéki szervezetének elnöke hangsúlyozta, az oly sok vitát gerjesztett székely zászló valójában alig néhány éves. Ereje abban rejlik, hogy a székelyföldi autonómiatörekvést jelképezi, és általa a székelység kifejezheti identitását. Hozzátette ugyanakkor, hogy az együttéléshez a románoknak és magyaroknak meg kell találniuk a közös erdélyi jelképeket.