Merkel: "Ne csak azt meséljék, milyen zakó volt rajtam"
Hiányzott az átütő erő a nagy német pártok, a kormányzó keresténydemokraták (CDU) és az ellenzék legnagyobb pártja, az SPD kampányából. Mindketten féltek attól, hogy túlontúl megosztóak lesznek, ezért nemigen volt markáns állításuk, igaz, Angela Merkel ügyesen lopta el a konkurencia esetleges választási témáit. Így néhány nappal a vasárnapi választások előtt mindenki azzal számol, hogy a kancellár másodszor is ismételhet. A hvg.hu kampányzáró eseményeken járt.
A Berlin melletti Potsdamba (Brandenburg tartomány) meghirdetett esti hat órás kereszténydemokrata választási rendezvényen még hét körül sem tolonganak. Fülsiketítően nyomja a színpad melletti sátorban a zenekar, velük szemben a téren két sörös-kolbászos várja, hogy végre odagyűljenek az emberek.
Fél nyolcra felé előkerülnek a CDU-s kiegészítők, az összeverődött tömeg tapssal fogadja Angela Merkelt, aki kezet fog, a helyi választókerületi elnök társaságában pózol a fotósoknak, majd rutinosan felmegy a színpadra megtartani a kampányban már több tucatszor elmondott beszédét.
Merkel a harmadik Bundestag-kampányát futja: a pártjában egykori fajsúlyos ellenfelei rég kihullottak, egyedül ő maradt a porondon, és az ellenzékben sincs olyan személyiség, aki felérne vele. Ennek megfelelően a választási kampányban a CDU nem a párt programjára vagy a kormány eredményeire épít, hanem a kancellár népszerűségére. Merkel megtanult ebben a szerepben tetszelegni: ma ő a CDU, a személye garantálja, hogy Németország az eddigi évekhez hasonlóan biztonságban és sikerben éljen. Aki tehát őt szeretné látni az ország élén, annak a CDU-t kell választania.
A közönség soraiban feltűnően sok a gyerek és az időskorú, nem hiába, hogy a kereszténydemokraták legstabilabb választói köre a hatvan felettiek. Hagyományosan még a vidéken élők, a katolikusok, a férfiak és az egyéni vállalkozók pártja a CDU, de az Angela Merkel-jelenségnek köszönhetően a párt választói holdudvara ennél lényegesen színesebb lett.
Magabiztosan is óvatos
Merkel arról beszél, hogy az elmúlt négy évből Németország gazdaságilag és politikailag megerősödve jött ki, amivel még az ellenzék választói is nehezen vitatkozhatnak. A beszédében egyes ellenzéki felvetésekre ügyesen reagál, a kritikák elől pedig elegánsan tér ki. Beszél a Zöldek által kezdeményezett Veggie Day-ről („Lelkész családban nőttem fel, ahol péntekenként amúgysem ettünk húst. De nincs szükségem arra, hogy ezt nekem egy párt előírja.”) és a már megszokott érvvel kerüli meg a szociáldemokraták vesszőparipáját, a minden ágazatot lefedő minimálbért. („Nem a politika, hanem a gazdaság és a szakszervezetek feladata, hogy megegyezzenek a minimálbérben.”). Angie pontosan tudja, milyen kérdések merülhetnek fel a CDU-szavazók fejében, és hogyan tudja ezeket a kérdéseket elhárítani. Még az őt kifütyülő, a rendezvény alatt tiltakozó csapatnak is van figyelme kiszólni.
Ha Merkel valamit kimondottan jól csinált a kampányban, akkor azt, amit a szakértők asszimetrikus mobilizálásnak hívnak. Vagyis, hogy az ellenzéki témák legtöbbjét beépítette a saját credojába: átvette az SPD-től a minimálbér egy változatát, a Zöldektől az "évszázad projektjét", az energiaátállást, a Liberális Párttól (FDP) pedig azt, hogy liberális gazdaságpolitikát képvisel.
Merkel a magabiztossága ellenére óvatos (a 2005-ös Gerhard Schröder elleni kampányban utcahosszal vezetett, a vége mégis nagyon szoros lett), ami azzal is magyarázható, hogy a választás utolsó hetére a közvéleménykutatók javuló szocdemeket láttak, és kijelentették, a választás még nem lefutott. „Ha véget ér ez a rendezvény és hazatérnek, beszéljenek legalább tíz-húsz ismerősüknek, barátjuknak arról, ami itt ma történt. De ne csak arról számoljanak be, hogy milyen zakó volt rajtam, és milyen láncot viseltem, hanem arról is, hogy miről beszélgettünk ma itt.” Merkel itt kicsit túlzott, mivel pont a beszélgetésre nem adott lehetőséget. Ehelyett azt mondta, ha bárkiben kérdések merülnének fel, forduljanak a helyi CDU-képviselőhöz, majd kamerák kereszttüzében elhagyta a helyszínt.
Egy középkorú házaspár meg is jegyzi, hogy Brandenburgban soha nem rajongtak a CDU-ért. Végighallgatták a beszédet, de maradnak a Baloldali Párt szavazói. Azért a jelenlévők többsége Merkel-hívő. Két negyvenes hölgy csak a még nagyobb nyitottságot hiányolja a kereszténydemokratákból: „jó lenne, például, ha elismernék az azonos neműek közötti házasságot,” mert sokszor azt sugallja a párt, hogy nem reagál a társadalom aktuális jelenségeire.
Egy óvónő, egy hentes és egy diák
Az SPD ugyanaznap negyedórás sétával arrébb kampányol. Nagyon sok 18-40 év közöttit látni, így teljességgel érthetetlen, miért pont Roland Kaiser slágerénekest kérték fel hangulatfelelősnek az összes kampányrendezvényre. Az eső ellenére is többszázan jöttek el a helyi kampányzáróra, pedig még ingyen Bratwurstot sem osztogatnak. Mielőtt felvonultatnák a párt két legnépszerűbb nagyágyúját, Sigmar Gabriel pártelnököt és Frank Walter Steinmeier egykori külügyminisztert (a kancellárjelölt Peer Steinbrück aznap máshol kampányolt), a helyi SPD-jelölt válaszol a jelenlevők kérdéseire. Egy óvónő, egy hentes és egy diák mindennapos problémái kerülnek elő: túlterheltség a zsúfolt bölcsődék és óvodák miatt, alacsony órabérek, pályakezdők bizonytalan munkalehetőségei. Talán nem véletlen, hogy az SPD a kedvenc témáiban nyilatkozhat meg. Mégis jó pont, hogy a párt a rendezvényen párbeszédre próbál építeni.
Az SPD-tábor erős: a csütörtöki kampányzáróra a berlini Alexanderplatzon többezren gyűlnek össze. Peer Steinbrück kancellárjelölt a tévévita óta számít méltó jelöltnek. Mögöttem meg is jegyzi valaki, hogy ha most kezdődne a kampány, két hónap múlva Steinbrückből kancellár is lehetne.Csak nincs hátra már két hónap.
Az SPD kandidánsa legalább programpontokkal kampányol, ami nem mondható el Merkelről. Ágazatokon átívelő 8,50 eurós minimális órabér, kölcsönzött dolgozók munkahelyi körülményeinek a javítása, oktatásügyi esélyegyenlőség. Steinbrück a kancellár szemére hányja, hogy nincs vizója, hiányzik belőle az alkotóerő, nem hozott változást a társadalomban.
Unalmas kampány
Itt született, török származású öltönyös férfitól kérdezem, kire fog szavazni vasárnap. Azt mondja, sokat gondolkodott, hogy érvénytelen szavazatot adjon le, mert jelenleg egyik párt elképzeléseivel sem tud azonosulni. „Végül mégis a szociáldemokratákat választom, pedig belőlük is hiányolom, hogy konkrétan milyen irányba kellene fejlődnie ennek az országnak. A német politikában legutoljára előző kancellárjelöltünknek, Frank Walter Steinmeiernek volt víziója arról, hogy milyen legyen Németország a jövőben, és ehhez milyen célokat kell kitűznünk, és milyen alapvetésekben kell társadalmi szinten egyetértenünk”.
Diákokkal beszélgetek, akik szerint unalmas az egész kampány. Nem tudják még, kit válasszanak, de mindenképpen elmennek vasárnap szavazni. Egyikük a kis pártokkal szimpatizál, mint amilyenek az állatvédők. Róluk tudja, hogy nem fognak bekerülni a Bundestagba, de legalább van markáns profiljuk és talán fontosabb is az állat - és környezetvédelemmel foglalkozni, mint a nyugdíjakkal, vagy az euróválsággal. A beszélgetésből kiderül, hogy a nagy pártok választási programjairól a fiatalok nem tájékozódtak, szerintük képtelenség végigolvasni ezeket – valójában nem is kell, hiszen mindenütt (az interneten és a nyomtatott sajtóban egyaránt)nagyon jó összefoglalók érhetők el a pártok programjairól, az esélyekről és a választási rendszerről.
Egyébként az igaz, hogy a kampányból teljesen hiányoznak a markáns állásfoglalások, még olyan ütős ügyekben is, mint amilyen a szíriai háborúba való beavatkozás kérdése vagy Németország viszonya az NSA-botrányhoz. Ezek a témák túlzottan megosztók, és a nagy pártok egy dolgot akarnak elkerülni, hogy megosztóak legyenek. Az Európa-politika és a további válságkezelés kérdésében pedig azért nem keményebb az SPD, mert maga is hasonlóan gondolkozik, akárcsak a Merkel vezette CDU.
Újak a porondon: az euróválság szülöttei
Ennek az örökké halogatott, Európáról és az európai szerepvállalásról szóló, egyelőre nem létező társadalmi vitának az eredménye az Alternatíva Németországért (AfD) fellépése. A német politikai paletta vadhajtása még úgy is nagy nyilvánosságot kapott, hogy a pártok közösen próbálnak fellépni az ellen, hogy az AfD betegye a lábát a Bundestagba.
A politikusaik szerint az AfD választói jól szituált közgazdászok és akadémikusok, de a kampánygyűlésükön az unatkozó környékbeliek, az elégedetlen nyugdíjasok és munkanélküliek a többséget alkotják. Az idén alakult párt valamilyen módon felszámolná az eurózóna jelenlegi konstrukcióját és megszüntetne mindenfajta tagállamok közti szolidaritást. Ez pedig sokaknak tetszik.
Joachim Starbatty közgazdász, a német eurószekptikusok egyik legrégebbi képviselője beszédét a jelenlévők bólogatva hallgatják. „Nem arról van szó, hogy ne érdeklődnék más pártok iránt is,” mondja a rendezvény végén egy 35 év körüli szakács. „De úgy érzem, egyelőre ez a párt kérdőjelezi meg egyedül a bankokba vagy Görögországba fektetett pénzeket. Három gyereket kell eltartanom és valóban azt gondolom, jobb helyzetben lennénk, ha nem kellene más országokért is felelősséget vállalnunk, vagy ha versenyképesebb euróval rendelkeznénk.” – nagyjából elfelejtve, hogy az Unió bővítésének, és a válságnak is a legnagyobb gazdasági, illetve politikai győztese Németország.
Egy másik résztvevő szerint hülyeség, hogy a párt a szélsőjobboldal fele húzna, ő nyilván nincs tisztában az AfD bevándorlási politikájával, és hogy mennyi szélsőjobbos szimpatizánsa van. Két negyvenes férfi szerint az AfD bekerülése azért lenne fontos, hogy “üzenetet küldjön ezzel az EU-nak.” és hogy a világ megtudja, a jelenlegi merkeli európolitikát és a mentőcsomagokat nem mindenki nézi jó szemmel. Igaz, az AfD-hez hasonló pártra azért nem bíznák Németország vezetését.
| Választási tippmix |
A vasárnapi választásokon Angela Merkel győzelme még úgy is biztosnak látszik, hogy a szociáldemokraták népszerűsége 2 százalékkal 27 százalékra emelkedett a héten. Ennek hátterében leginkább az áll, hogy az SPD kancellárjelöltje kijelentette, nem hajlandó kormányt alakítani a Baloldallal (Die Linke), a Zöldek viszont nem elég erősek ahhoz, hogy közösen kormányozzanak. A listavezetőjüket, Jürgen Trittint támadó pedofilbotrány és a meglehetősen gyengére sikeredett kampány miatt 9 százalék alatt mérték a Zöldeket, így az ellenzéki összefogásnak mindenképpen szüksége lenne a 8,5 százaléknál járó Baloldalra is. Ha az SPD valóban tartja magát ígéretéhez, és a választási eredmények sem térnek el túlzottan az előzetes felmérésektől, Peer Steinbrückből nem lesz kancellár, de nem biztos, hogy nem vesz részt a következő négy év kormányzásában. Angela Merkel koalíciós partnere, a liberális FDP, ugyanis a bejutási határon áll, ők az utolsó héten már csak a másodszavazatokért kampányoltak. A liberálisok esetében annyira rezeg a léc, hogy ezzel ténylegesen veszélyeztetik a koalíció túlélését. Nélkülük viszont, Merkel előtt egyetlen járható út áll: a nagykoalíció. A CDU kezdettől fogva számol ezzel a lehetőséggel, Steinbrück viszont többször emlegette, hogy nincs kedve újra a Merkel-kormányában dolgozni. Meglepetést okozhat az Alternatíva Németországért (AfD) euró-szkeptikus párt, mely jelenleg a szavazatok 4 százalékát tudhatja magáénak. Bár egyetlen politikai párt sem hajlandó együttműködni velük, bejutásuk elegendő ahhoz, hogy keresztbe tegyen a kereszténydemokrata - liberális koalíciónak. Elméletileg lehetséges lenne egy kereszténydemokrata - zöld koalíció is. A két párt között azonban áthidalhatatlannak tűnnek az ellentétek. Reménytelen a helyzete a jelenlegi felmérések szerint a Kalózpártnak, akiknek tavaly még reális esélyeket jósoltak: a "kalózok" egyszerűen képtelenek voltak pártként működni, és nem tudtak politikai hasznot húzni az adatvédelmi botrányokból. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
