Nagyfeszültség

„Gyújtsuk fel a monopóliumokat!”, „Éhesek vagyunk!” – skandálták tízezrek kitartóan hétfőn is Szófiában és számos bulgáriai nagyvárosban, az után is, hogy a két hete tartó, egyre hevesebb megmozdulások hatására a jobbközép kormány – ahogy Bojko Boriszov kormányfő fogalmazott: a népakarat előtt meghajolva –, alig négy hónappal az esedékes parlamenti választások előtt, lemondott. Az egyre magasabb áramdíjak miatti végső elkeseredésükben a parlament, az államfői hivatal, valamint a legnagyobb áramszolgáltató, a többségi cseh állami tulajdonban lévő CEZ szófiai központja előtt többen dühüket nyomatékosítva látványosan elégették villanyszámlájukat. A tüntetők Boriszovot is tetemre hívták, de nemcsak a hatalmon lévő gárda, hanem a maffiózóknak tekintett teljes politikai elit távozását akarják elérni. A kivezényelt rendőröket tojással, paradicsommal dobálták meg, és összetűzésbe keveredtek a traktorokkal vidékről Boriszov támogatására Szófiába érkezett agrártermelőkkel.

Az észak-afrikai térségen végigsöpört arab tavaszhoz hasonlították megmozdulásaikat a tüntetők, és nyílt levélben nem akármilyen követelésekkel fordultak a jobbközép kormánypárt, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) színeiben másfél éve megválasztott Roszen Plevneliev államfőhöz. El akarják érni, hogy az állam vegye többségi tulajdonba az áramszolgáltatókat, és hirdessen moratóriumot a tavaly decemberi áramszámlák kifizetésére mindaddig, amíg be nem bizonyosodik, hogy a szolgáltatók törvényesen állapították meg a díjakat. Követelik, hogy rekesszék be a parlamentet, az állami intézményekben lévő posztok felére kapjanak kvótát a civil szervezetek delegáltjai, és „össznépi alapon” kidolgozott programot végrehajtó kormányt nevezzen ki az elnök.

A pattanásig feszült, káosszal fenyegető helyzetben aligha lesz egyszerű bárkit is találni, aki hajlandó a szinte politikai öngyilkossággal felérő kormányzásra a várhatóan május közepére kiírandó választásokig hátralévő két hónapban. Plevneliev hiába kérte fel – az alkotmánynak megfelelően – elsőként a legnagyobb parlamenti párt, a GERB elnökeként Boriszovot az újbóli kormányalakításra, a magát a nép egyszerű gyermekeként megjelenítő populista politikus úgy döntött, nem él a lehetőséggel. Ahogy legfőbb riválisa, a második legnagyobb frakciójú, az előző ciklusban kormányzó szocialisták és akkori koalíciós partnerük, a török kisebbség pártja is jelezte, nem kérnek a megbízásból. Boriszov, az utolsó kommunista pártfőtitkár Todor Zsivkov egykori testőre – aki a miniszterelnökségét megelőzően szófiai főpolgármester volt – szarkasztikusan meg is jegyezte, hogy a nem is olyan régen még együtt kormányzó két párt most megpróbálhatná mindazt teljesíteni, amivel kábítja a lakosságot. Vagyis emelni a fizetéseket, a nyugdíjakat, megszüntetni a kartelleket, letörni a közműdíjakat. Boriszov felelőtlenséggel vádolta mindkettőjüket, mondván, aknamunkájukkal aláássák az ország pénzügyi stabilitását.

Kétségtelen, a nem kis részben populista ígéreteivel, a szélsőjobboldali Ataka külső támogatásával 2009-ben kisebbségi kormányával hatalomra került Boriszov – kampánybeli önmagát meghazudtoló módon – pragmatikus gazdaságpolitikát folytatott. Hagyta, hogy a Világbanknál 14 évet eltöltött, akkor 39 éves Szimeon Djankov pénzügyminiszterként a recesszióba került gazdaság és a deficitbe fordult költségvetés rendbetételére megszorításokat alkalmazzon. Az állami kiadások csökkentésének jegyében visszavettek a bérekből, a nyugdíjakból, a szociális kiadásokból. Az uniós összehasonlításban a legalacsonyabbnak számító jövedelmek olyannyira nem javultak, hogy a 7,3 milliós lakosság 22 százaléka továbbra is a szegénységi küszöb alatt él. A havi átlagbér mindössze 400 eurónak megfelelő összeg, az átlagnyugdíj pedig még ennek a felét sem éri el. A mostani, lázadással felérő tiltakozáshullám gyúanyaga nem véletlenül az áramszámla, hiszen a kifizetése a háztartások jelentős részében egyre nagyobb gondot okoz.

A máig következetesen vitt politikájával a Boriszov-kormány elérte, hogy a költségvetési, inflációs és adósságmutatók az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti kritériumoknak megfelelnek, ennek az árát azonban a lakosság drágán megfizette. A költségvetési hiányt az uniós összehasonlításban eleve igen alacsony, a GDP 2 százalékának megfelelő szintről 2012-re a felére szorították le, és az államadósságot is sikerült a GDP 20 százalékán tartani. Mindezt pedig külső pénzügyi segítség, IMF-hitel igénybevétele nélkül. Ráadásul a gazdaság két éve ismét növekszik, tavaly az előzetes kormányzati adatok szerint a 2,4 százalékos infláció mellett 0,8 százalékkal. A növekedés legfőbb motorját az uniós források lehívásával elindított állami beruházások, útépítések, infrastrukturális fejlesztések adják. Az EU által folyamatosan nehezményezett korrupciós ügyekben és a szervezett bűnözéssel szembeni hathatós fellépésben kormányzása alatt erőtlennek bizonyult Boriszov-kormány az idén – a választások évében – a fiskális szigor lazítására készült, a szociális kiadások, a nyugdíjak 9,3 százalékos, a minimálbérek 7 százalékos emelését tervezte.

A tüntetések kirobbanásával Boriszov – menteni próbálva, ami még menthető – menesztette pénzügyminiszterét, majd az áramdíjak 8 százalékos csökkentését is megígérte, kilátásba helyezve az áramszolgáltatók megregulázását. A CEZ működési engedélyének visszavonását is megpendítette, ami diplomáciai csörtéhez vezetett Prága és Szófia között. Ez sem volt elég a társadalmi elégedetlenség leszerelésére, így a kormányfő lemondott. A lépés taktikailag akár még jól is jöhet neki, mert ő személy szerint népszerű maradt, pártjának támogatottsága pedig a közvélemény-kutatások szerint 22–23 százalék között mozog, fej fej mellett a szocialistákkal.

Az ellenzék legnagyobb pártját váratlanul érte a kormány távozása, és olyannyira nem készült még fel a választásra, hogy azt sem döntötte el, ki lesz a kormányfőjelöltje. A szocialisták belső hatalmi harcokkal vannak elfoglalva, a küzdelem a pártelnök, a korábbi kormányfő Szergej Sztanisev és az államfői posztról két ciklus után távozni kényszerült korábbi pártbeli elődje, Georgi Parvanov között zajlik. Boriszovot erősítheti, hogy a választókban még mindig élénken él a szocialisták korrupciós botrányainak emléke, miközben a jobboldal teljesen szétaprózódott. A két nagy párt között ma még kiegyensúlyozottnak tűnő erőviszonyok viszont azzal fenyegetnek, hogy a választás patthelyzetet eredményez, és egyik oldal sem lesz képes többségi kormány alakítására.

TÁLAS ANDREA