Afganisztán jövője: visszatérőben a tálibok

Aterror elleni háború nem érte el célját az afgánok szemében, és a jövő ijesztőnek tűnik. Az amerikai csapatok 2014 végéig tervezett kivonulása még odébb van ugyan, de sokan már most aggódnak, hogy az azt követő új korszak semmivel sem lesz jobb, mint a hidegháború alatti polgárháborús időszak vagy az országot vasököllel irányító szélsőséges Talibán uralma az 1990-es évek második felétől egészen a 2001-es amerikai invázióig. Nem állt helyre a béke, sőt a Barack Obama amerikai elnök első mandátuma alatt végrehajtott csapaterősítés sem hozott jelentékeny katonai sikert. Tavaly összesen háromezer támadás érte az amerikai és a szövetséges erőket, nagyjából ugyanannyi, mint 2009-ben, a washingtoni stratégiaváltás előtt.

Tovább tetézi a bajt, hogy a biztonsági helyzet romlásától tartva – az üzbég Rasid Dosztumtól a tádzsik Iszmail Khanig – a hadurak elkezdtek fegyvereket osztani az általuk ellenőrzött területeken, mintha nem lenne amúgy is sok belőlük a lakosságnál. A többségi pastuk főként azokban a régiókban félnek, ahol – északon és nyugaton – más etnikumok számaránya meghaladja az övékét. A militarizálást a nyugati Herát egykori ura, a jelenleg kormánytag Khan nyíltan is védelmébe vette, becsmérelve a 300 ezres afgán hadsereg és rendőrség képességét arra, hogy meg tudják majd akadályozni a tálibok vagy más szélsőséges erők tobzódását.

Hamid Karzai (középen) és John Kerry Kabulban

AFP

 Egészen abszurd helyzetet teremtett az is, hogy Hamid Karzai afgán elnök amerikaiakhoz fűződő viszonya újabb mélypontot ért el. Az államfő nemrég egyenesen azt állította, hogy az USA-nak is érdekében áll a tálib támadások fokozódása, mert az erőszak okot ad az amerikai csapatok 2014 utáni maradására. A feszültség csillapítására John Kerry amerikai külügyminiszter a múlt héten váratlanul Kabulba látogatott, ahol az ellentéteket cáfolni igyekvő egységdemonstráción Karzai már azt mondta, soha nem ejtette ki a száján azt, hogy a tálibok és az amerikaiak összejátszanának.

Karzai mély bizalmatlanságát vagy új politikai játszmáját az is jelezte, hogy – nyilvánvalóan az ő ragaszkodása miatt – a NATO bejelentette: az amerikaiak kivonják különleges egységeiket a fővárostól 45 percnyi autóútra lévő Vardak tartományból, amely így védtelen marad. A tartományt a tálibok és az olyan szélsőséges csoportok, mint a Hizb-i-Iszlami ugródeszkául használhatják majd egy esetleges Kabul elleni offenzíva során. Lehet persze, hogy Karzai valamiféle megállapodásban bízik a pastu tálibokkal.

A jövőre lejáró második elnöki terminusa után az alkotmány szerint Karzai nem indulhat még egyszer az államfői posztért, de a HVG-nek név nélkül nyilatkozó források szerint szívesen hatalmon maradna. A találgatások arról szólnak, hogy valamilyen komoly ürüggyel – például egy nagyszabású merénylet vagy a pakisztáni határ menti összecsapás miatt – összehívná a loja dzsirgát, a törzsi gyűlést, amely megengedné neki a harmadik terminust, vagy meghosszabbítaná a másodikat. Ebben segítheti, hogy az utóbbi tíz évben politikai és törzsi szövetségeseket, lojális hadurakat ültetett a kormányba, a tartományok és a városok élére. Így a velük, illetve más politikai, vallási vezetőkkel és bölcsekkel összeülő nagy népi gyűlés könnyen áldását adhatja Karzai kívánságára.

Az elnök hatalmon maradásának kedvez, hogy a pastu többség miatt nyilvánvalóan csak pastu lehet az elnök, és a szóba jöhető jelöltek egyelőre kioltják egymás esélyét. Nemcsak a pastuk megosztottak, de az egykor a tálibok ellen harcoló Északi Szövetség üzbég és tádzsik frakciói is. Karzai testvérének, a befolyásos Ahmed Valinak a 2011-es meggyilkolása miatt lekerült a napirendről, hogy az elnök valamelyik másik fivére vegye át az államfői stafétabotot. A szálakat tovább kuszálja, hogy a hagyományosan Irán által támogatott Északi Szövetség felé közeledni kezdett a pastuk mögött álló Pakisztán.

Úgy tűnik, legfeljebb csak részeredményekről lehet beszélni az afgán nemzetépítés vagy a gazdaság talpra állítása kapcsán is. Az üzleti életben attól tartanak, hogy az amerikai csapatok kivonulása után a tálibok és a hadurak várható hatalmi alkuja elriaszthatja az utóbbi években Afganisztánban dollármilliókat befektető vállalkozókat. A befolyásos afgán üzletemberek java részének már van amerikai, kanadai, brit vagy ausztrál vízuma, és pénzük egy részét ki is menekítették – mondta a HVG-nek Szaid Ikram, a milliomosból politikussá avanzsált parlamenti képviselő. Ő maga Dubaiban alapított vállalkozást, amely hely azért is vonzó az afgánok számára, mert ott nem kérdik, honnan van a pénz. Családja már Ausztráliában van, jelezve, hogy nem sok jót vár 2014 után.

Az amerikai távozás közeledtével újra élénkülni látszik a diplomáciatörténetben csak „nagy játszmának” nevezett afganisztáni érdekháború – legfeljebb a XIX. századi szereplők helyébe léptek újak. Jó egy évtizeddel a Rijád által elismert tálib kormány bukása után a szunnita Szaúd-Arábia ismét megjelent a színen. Afganisztán így a szaúdi–iráni rivalizálás újabb terepe lehet, ahol a síita Irán már évek óta igyekszik megvetni a lábát – nem is eredménytelenül. Rijád 100 millió dolláros programot jelentett be egy kabuli egyetem és mecset létesítésére, amit az iráni média rögtön az afgán belügyekbe való beavatkozásnak minősített.

A pakisztáni és török befolyás gyengítésére is törekvő Irán azonban maga is igyekszik ideológiáját exportálni. Nemcsak mecseteket és medreszéket – vallásos iskolákat – épít, de bátorítja a síita hazara afgánokat, hogy tanuljanak Kúmban vagy Nedzsefben, az iszlám síita ágának iráni és iraki szellemi központjában. A hazarák teológiai és politikai képzését Teherán ösztöndíjakkal is támogatja. Az iráni befolyást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a síiták egyik legszentebb ünnepén, a tavalyi ásúrán Kabul tele volt az eseményt hirdető és a síita szentek előtt tisztelgő plakátokkal, zászlókkal. Kabul úgy nézett ki, mint Nedzsef vagy Kerbala, a síiták másik iraki szent városa.

Az iráni kultúra elképesztő tempójú afganisztáni terjedését az is jól mutatja, hogy a perzsa nyelv helyi dialektusa, a dari kezdi kiszorítani a pastut. A televíziókban az indiai és török filmeket dariul feliratozzák, és népszerűek a dari nyelvű rádiók is. A pastu felső középosztály kezdi elfelejteni anyanyelvét, ha pedig egy pastu lány beházasodik egy perzsa családba, szinte biztos, hogy ő és gyermekei is dariul beszélnek. Úgy tűnik, Afganisztán évtizedek óta tartó békétlenségének nem vetett véget az amerikai beavatkozás, miközben az afgánok tömegeinek nem lesz más választásuk, mint megint behódolni a legerősebbnek.

TAHIR ALI / ISZLÁMÁBÁD