A tehetetlenség érzése

Egy életre száműzné a közéletből a korrupció és csalás vádjával elítélt politikusokat Francois Hollande francia államfő. Három törvénytervezetet is a parlament elé kíván terjeszteni e témában, a kormánytagoknak pedig egy hetet adott vagyoni helyzetük közzétételére. A nekibuzdulás nem véletlen. A szocialista elnök tekintélyét alaposan megtépázta a bukott költségvetési minisztere, Jérome Cahuzac külföldre menekített vagyona keltette vihar. Különösen, mert hivatalba lépésekor, a konzervatív elődje, Nicolas Sarkozy idején kipattant korrupciós botrányok után példamutatóan tiszta kormányzást ígért. Ehelyett naponta újabb részletek kerülnek elő a szakértelme, szigora, a költségvetési hiány leszorítása melletti elkötelezettsége miatt még az ellenzéki jobboldalon is tekintélyt élvező Cahuzac pénzügyeiről, és más, Hollande közvetlen környezetét érintő visszásságok is borzolják a kedélyeket.

Elnökválasztási kampányának pénztárnoka, Jean-Jacques Augier is szerepel a washingtoni székhelyű Tényfeltáró Újságírók Nemzetközi Konzorciuma által a múlt héten közzétett offshore-leaks listán. A pénztárnokról, aki egykor a francia elnök évfolyamtársa volt a közigazgatási elitképzőn, kiderült, hogy a kajmán-szigeteki adóparadicsomban bejegyzett két cégben. A tényt Augier nem tagadja, ám vitatja, hogy befektetését egy napon lehetne említeni azokéval, akik adózási megfontolásból vagyonokat helyeztek ki offshore számlákra. Hollande megítélésén nem javított, hogy Augier egyértelművé tette, az államfőnek nem volt tudomása a befektetéseiről. Hasonló cáfolatok hangzottak el korábban Cahuzackal kapcsolatban is. Az elnöknek, Jean-Marc Ayrault kormányfőnek, de Pierre Moscovici pénzügyminiszternek sem volt fogalma Cahuzac kétes ügyeiről, sőt a botrány kirobbanását követően is megelégedtek kollégájuk tagadásával, nem kérdőjelezték meg szavainak hitelét.

Ezt legalább olyan súlyos hibának tartja a konzervatív Unió a Népmozgalomért (UMP) párt elnöke, Jean-Francois Copé, mint ha tisztában lettek volna vele, hiszen szerinte ugyanúgy a kompetencia hiányáról tanúskodik, és bizonyítja a szocialisták alkalmatlanságát az ország vezetésére. Nem mintha a konzervatív párt politikusai makulátlanok lennének. A tavalyi elnökválasztást elvesztő Sarkozyt nem sok választja el attól, hogy bíróság elé álljon 2007-es kampányának törvénytelen finanszírozása miatt. Az előző államfőt – aki nem tekinti lezártnak politikai pályafutását, ám érdeklődése egyre inkább az üzleti élet felé fordul – nemrég 12 órán át hallgatta ki az illetékes ügyész, majd úgy döntött, vádat emel ellene, amiért annak idején visszaélt a L'Oréal kozmetikai cég fő tulajdonosa, a most 90 éves Liliane Bettencourt gyenge egészségi állapotával, és rávette, támogassa megválasztását. Elődjét, Jacques Chiracot pedig 2011-ben, még a párizsi főpolgármestersége alatti ügyek miatt két év felfüggesztett börtönre ítélték közpénzek elsikkasztásáért.

Hollande államfői mérlege a Cahuzac-botrány nélkül is szerény. Népszerűsége az eddigi 11 hónapos hivatali ideje alatt egyik mélypontot érte el a másik után, mígnem a március végi felmérések az 1981 óta regnáló elnökök közül a legelutasítottabbnak mutatták. A lázadó iszlamisták elleni katonai akció Maliban egy időre megállította a zuhanást, de az folytatódott, mert a beavatkozás kétes eredménnyel járt. A szakadárokat sikerült ugyan visszaszorítaniuk a francia katonáknak, ám a hadműveletekhez más uniós ország nem csatlakozott, és akadozik az Afrikai Unió békefenntartóinak az összeállítása, miközben az év végéig a jelenlegi négyezres kontingenst Párizs ezerre szeretné csökkenteni.

Egyre nagyobb nyomás nehezedik az államfőre, hogy a sikertelenség, illetve a Cahuzac-ügy miatt alakítsa át a kormányát, menessze a feladatának megfelelni képtelen miniszterelnökét és szintén gyenge teljesítményt nyújtó pénzügyminiszterét. A hiperaktív Sarkozyvel szemben a magát nyugalmat hozó, normális elnöknek beállító Hollande-ról az Élysée-palotában is azt pusmogják, hogy döntésképtelen, államfőként is úgy viselkedik, ahogy korábban pártelnökként: mindenkit meghallgat, megpróbálja az ellentétes álláspontokat közös nevezőre hozni, merthogy nincs saját elképzelése és akarata. Az egyik francia tévéadó szatirikus bábshow-jában rémült figuraként ábrázolják, aki ugyanúgy retteg Angela Merkel német kancellártól, mint Vlagyimir Putyin orosz elnöktől – vagy éppen karakteres újságíró élettársától, Valerie Trierweilertől.

A választási kampányában hangoztatott gazdaságélénkítés helyett a költségvetési hiány leszorítását célzó adóemeléseket és kiadáscsökkentéseket tartalmazó programot hirdetett meg, ami egyelőre eredménytelennek bizonyult. Az idei növekedési előrejelzést a minap módosította lefelé a kormány, a tervezett 0,8 százalékról az EU által jelzett 0,1 százalékra. A növekvő adóterhek ellenére az 1974 óta deficites költségvetés hiánya is magasabb a tervezettnél. Tavaly a GDP 4,8 százaléka volt, és Párizs keményen lobbizik az EU-nál, hogy kapjon egy év haladékot, és csak jövőre kelljen megfelelnie a 3 százalékos limitnek, a deficit ugyanis az idén várhatóan legalább 3,7 százalék lesz. A munkanélküliség is egyre magasabb, 10 százalék körüli, és az idén 11 százalékra is felszökhet, megdöntve az 1997-es csúcsot. Hollande populista ígérete, a „fizessenek a gazdagok” jelszó jegyében az évi egymillió euró fölötti jövedelmekre 75 százalékos adó bevezetése pedig megbukott. Az alkotmánybíróság elmeszelte, azzal, hogy 66,6 százaléknál nem lehet magasabb az szja-kulcs. Hollande módosított, immár csak a cégekre akarja kivetni az egyedülállóan magas terhet.

TÁLAS ANDREA