Darabolók

ABoszporusz hangulatos partján ültek össze a „Szíria barátai” találkozó résztvevői Isztambulban, hogy a Basar Asszad szír elnök rezsimje ellen harcoló ellenzék áttörést érhessen el a harmadik évébe lépő konfliktusban. A legfontosabb ellenzéki tömörülés, a többtucatnyi különféle csoportból álló Szíriai Nemzeti Koalíció (SNC) a hétvégén közleményt is nyilvánosságra hozott az Asszad utáni rendezési terveiről: elutasítják a terrorizmus minden formáját, fogadkoznak, hogy egyetlen vallási, etnikai vagy törzsi csoporton sem állnak bosszút, a damaszkuszi kormány bűnöseit bíróság előtt számoltatják el. Azt is megígérték, hogy az SNC-t támogató 11 baráti országtól és egyéb nemzetközi támogatóktól kapott fegyverek nem kerülnek „rossz kezekbe”.

Mindez kedves dallam lehetett a nyugati füleknek, hiszen a felkelők között harcoló iszlamisták, azaz az „illetéktelenek” egyre erősebbek. Washington úgy megörült a szép szavaknak, hogy az isztambuli konferencián részt vevő John Kerry külügyminiszter közölte: 250 millió dollárra duplázzák az ellenzéknek szánt, „halált nem okozó” felszerelések – éjjellátó szemüvegek, golyóálló mellények, távközlési berendezések, egészségügyi eszközök, járművek – szállítására szolgáló segélyt. Kerry hasonló adakozásra sürgette az ellenzék többi támogatóját, hogy összejöhessen a remélt egymilliárd dollár.

Valószínűleg mindez kevés ahhoz, hogy az ellenzéki fegyveresek a javukra fordítsák a polgárháború menetét. London és Párizs is kevesellte az Isztambulban kínált lehetőséget, és valószínű, hogy az EU nem hosszabbítja meg a május végén lejáró fegyverembargót. Ami azt jelenti, hogy Európából akár szabadon áramolhat a fegyver a szír ellenzékhez. Az európaiak sem egységesek ugyanakkor, Berlin inkább Washingtonnal ért egyet abban, hogy a hadiszállítások rosszul is elsülhetnek. Új helyzetet az teremtett, hogy az egyik legütőképesebb fegyveres ellenzéki csoport, a Washington által terrorszervezetnek tartott al-Nuszra Front a napokban hűségesküt tett az al-Káida nemzetközi hálózat vezérének, az egyiptomi Ajman al-Zavahrinak. Csapdahelyzet, hogy éppen a szélsőséges iszlamisták előretörése indokolná az ellenzék mérsékeltebb erőinek hathatósabb támogatását, félő viszont, hogy a fegyverek nem az ő kezükben kötnek ki.

Az isztambuli tanácskozáson a külföldi támogatók elkötelezték magukat, hogy minden jövőbeni segítséget a Legfelső Katonai Tanácson keresztül nyújtanak. A 30 fős testületet tavaly decemberben több mint 260 lázadó parancsnok hozta létre, hogy egységes katonai vezetése legyen az ellenzéknek. De már a viszonylag önálló fegyveres csoportok nagy száma is mutatja, a kaotikus helyzetben könnyen megtörténhet, hogy a hadieszközök az iszlám állam létrehozását zászlajukra tűző szélsőséges csoportokhoz jutnak.

Az al-Nuszra és az Ahrar al-Sam nevű másik iszlamista csoport népszerűsége nő, az utóbbi hónapokban mindkettő jelentősen növelte befolyását az ország déli, valamint a fő olajkitermelő és gabonatermesztő keleti részein. A polgárháború okozta hatalmi vákuumot kihasználva az iszlamisták a helyi törzsekkel is összecsaptak, hogy megszerezzék az olajkincs fölötti ellenőrzést. Az EU fontolgatja, hogy feloldja a szír olaj vásárlásának tilalmát, de lehet, hogy ezzel megint nem a mérsékeltebb ellenzéki erőket támogatná, hanem akaratlanul is a szélsőségeseket.

Kerry szavaival élve az elhúzódó szír konfliktus vízválasztóhoz érkezett. Az ellenzék egyre több területet foglal el, de az Asszad-rezsimet nem képes megtörni. Változhat a helyzet, ha valóban megindulnának a fegyverszállítmányok. Az ellenzék azonban olyannyira nem egységes, hogy a belső viták miatt a vezetője, a mérsékeltnek tartott Moaz al-Khatib – aki a damaszkuszi Omajjád-mecset imámja volt – márciusban lemondott, és utódja George Szabra lett.

A korábban egységesnek és jól szervezettnek tűnő kormányhadsereg is elvesztette régi szerepét, a reguláris erők ugyanis egyre kevésbé hatékonyak, a főként alavita tisztek nehezen tudják harcra bírni a szunnita közkatonákat. A békésnek indult demokratikus tüntetésből kinőtt fegyveres konfliktus egyre inkább szembeállítja a kisebbségi alavitákat – akikhez Asszad családja is tartozik – és a többségi szunnitákat.

A rezsim támogatásával létrejött a hadsereg félkatonai mása. Már nem a dezertálások, szökések miatt amúgy is meggyengült reguláris erőkbe toborozzák a katonákat. Sokkal vonzóbb ajánlatot kapnak a kisebbségek – így a síitákhoz közel álló alaviták mellett a keresztények és a drúzok: „Maradj helyben, csatlakozz a városodat védő gárdához, és osztozz a lázadó területek elleni fosztogatásokon szerzett zsákmányból!” A Reuters hírügynökség szerint a sahibák néven ismert halálosztagok átszerveződtek és intézményesültek, a magukat önkéntes tartalékos hadseregnek nevező csoportok egységesen a Nemzeti Védelmi Erőkbe tömörültek. Tagjaik 150 dollárnak megfelelő havi ellátmányt kapnak, ami a fosztogatásokkal együtt azért is vonzó, mert a gazdaság összeomlott.

Szíria kezd darabokra hullani, és az egyes régiókban külön harcok folynak vallási, etnikai vagy törzsi alapon. A társadalom militarizálódik, és lehet, hogy hamar eljön az idő, amikor Asszadot és klikkjét már nem a hadsereg fogja védeni, hanem milíciák laza szövetsége. Mindez egyre nehezebbé teszi a 70 ezer életet kioltó öldöklés politikai lezárását, és bevonhatja a konfliktusba a szomszédos országokat. Elsősorban Libanont, ahonnan a Hezbollah síita szervezet egyre inkább beavatkozik a szír harcokba. A hétvégén Asszad erői és libanoni síita milíciák kétfrontos támadást indítottak a szunnita lázadók által ellenőrzött al-Kuszair terület ellen a libanoni–szír határ mentén, és a harcok libanoni területre is átcsaptak.

A régió stratégiai jelentőségű. Évtizedek óta csempészútvonal, amelyen most leginkább fegyvereket szállítanak az ellenzéknek. Damaszkusz azonban nemcsak a lázadók utánpótlását akarja elvágni, hanem azért is vissza akarja szerezni a térséget, hogy összekösse Homsz városát és környékét – ahol al-Kuszair is található – dél felé a Bekaa-völggyel, nyugatra pedig a tengerparttal. Ez lenne az az alavita kis félhold, ahová az ellenzék szerint Damaszkusz eleste után Asszad a támogatóival és a vegyi fegyverekkel együtt menekülne, és ahol saját enklávét hozna létre.

KERESZTES IMRE