Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Úgy tűnik, véget ér a februári parlamenti választás óta tartó patthelyzet Olaszországban, miután az újraválasztott Giorgio Napolitano elnök által kormányalakítással megbízott Enrico Letta a hétvégén létrehozta technokratákból és politikusokból álló bal-jobb kormányát. Az alsóházban többséggel rendelkező Demokrata Párt (PD) politikusa bírja a jobboldali Szabadság Népe (PdL) de facto vezérének, Silvio Berlusconi többszörös volt kormányfőnek a támogatását, sőt akár a bizalmát is. Letta ugyanis Berlusconi egyik közeli tanácsadójának unokaöccse.
AFP
A közöttük lévő kapcsolati szál sokaknak épp azt jelképezi, hogy a mély társadalmi válságot előidéző elavult, sokszor kegyúri viszonyokon, kijáráson alapuló politikai rendszer maradt a régiben. A 46 éves Letta Olaszország történetének egyik legfiatalabb miniszterelnöke, de sokkal inkább kompromisszumos figura, mint a várva várt új nemzedék képviselője. Koalíciója tagjainak, a baloldali PD-nek, a jobboldali PdL-nek és Mario Monti leköszönő kormányfő centrista Polgári Választásának vezetői, képviselői és szenátorai a régi politikai osztály tagjai.
Így kérdéses, hogy Letta képes lesz-e megreformálni a hatalmasra duzzadt állami bürokráciát. Vagy át tudja-e alakítani a választási törvényt úgy, hogy a következő megméretés után ne alakuljon ki a mostanihoz hasonló helyzet. A PD jelenlegi alsóházi többsége nem sokat ér ugyanis, mert a szenátust nem ellenőrzi.
Bár a nyugdíjra vágyó, 87 éves Napolitano tiszteletre méltó módon hagyta magát rábeszélni, hogy – az olasz köztársaság 65 éves történetében először – a kormányalakítás érdekében újra elnökké válasszák, maradása sokak szerint épp a rendszer működésképtelenségének bizonyítéka. A veterán politikust a hatodik körben szavazták meg, miután a választás győztesének tekinthető PD vezetője, Pier Luigi Bersani két államfőjelöltjét is a saját pártjának rebellisei torpedózták meg – az olasz megosztottság látleleteként.
Bersani először Berlusconival egyeztetve Franco Marinit, a szenátus volt elnökét javasolta. A 80 éves kereszténydemokrata politikust azonban nemcsak a PD baloldala és kommunista szövetségese, a Baloldal, Ökológia, Szabadság (SEL) utasította el, hanem a párt fiatal üdvöskéje, a 38 éves Matteo Renzi is elvetette, „a múlt század jelöltjének” titulálva őt. Marini nem kapta meg az elektorok – a parlament két házának és a régiók képviselőinek – kétharmados többségét, a második menetben pedig üres voksokat dobtak az urnába, hogy a veterán politikust ne érje újabb megaláztatás.
Bersani ekkor – taktikát váltva – pártpolitikust, Romano Prodi volt baloldali kormányfőt, az Európai Bizottság egykori elnökét húzta elő a kalapból. Prodinak a negyedik voksoláskor elég lett volna az egyszerű többség, de ez elvben hiába volt meg a baloldalnak, a pártütők megint ellene szavaztak. A komédiát csak tetőzte, mikor ötödik nekifutásra az elitellenes Ötcsillagos Mozgalom által javasolt Stefano Rodota baloldali akadémikus is leszerepelt. Az elnökválasztási blamázs miatt Bersani bejelentette lemondását a PD irányításáról, és vele együtt távozik a párt egész vezetése, köztük Letta is.
Enrico Letta és Mario Monti.
AFP / Filippo Monteforte
Kérdés, hogy az összeomlott Demokrata Párttal a háta mögött mennyire lesz stabil kormánya Lettának, ráadásul a SEL kizárta csatlakozását a koalícióhoz. De Berlusconi pártja sem egységes, a Szabadság Népét csak a milliárdos üzletember személye tartja össze. Sőt a jobboldali párt szövetségese, az Északi Liga is az ellenzéki szerepet választotta. A bal–jobb kormánynak – különösen a Monti-féle centristákkal – elvben volna esélye, ráadásul Letta bizalmi indexe az állami tévé friss felmérése szerint a nem olyan rossz 43 százalékról indul.
Nem lesz egyszerű a reformprogram összeállítása. Berlusconi például ragaszkodik a Monti technokrata kormánya által bevezetett ingatlanadó eltörléséhez és visszafizetéséhez, amire ígéretet tett a kampányban. Letta kisebb parlamentet szeretne, de kérdés, mennyire tudja majd a pártok hatalmának csökkenésével járó elképzelését keresztülvinni. A legfőbb feladat azonban mindenképp a két éve recesszióban lévő gazdaság beindítása, a megszorítások és az élénkítés közti helyes arány megtalálása. Monti lépéseinek köszönhetően a hiány a GDP három százaléka alá csökken az idén, de már most hallhatók olyan hangok, hogy a növekedés beindítása végett az EU hosszabb időt adhatna a deficit lefaragására.
Olasz elemzők általában legfeljebb egy-két évet adnak az új kormánynak, ha egyáltalán túléli az első száz napját. Sokan úgy vélik, hogy jövő júniusban ismét az urnák elé szólítják a szavazókat, így az európai parlamenti választással egy időben voksolhatnának. A jelenlegi helyzet legnagyobb vesztese kétségkívül a barátságos, de szürke Bersani, aki hibák sorozatával nemcsak saját politikai karrierjét tette tönkre, de a pártját is szétzilálta. Az exkommunisták és a kereszténydemokraták amúgy is szokatlan szövetségén létrejött Demokrata Párton belüli nyílt frakcióháború odáig vezethet, hogy a balszárny kilép, csatlakozik Nichi Vendola szélsőbalos SEL-jéhez, majd esetleg összeáll Beppe Grillo populistáival.
Hosszabb távon nyerhet a PD régi gárdáját elutasító, dinamikus Renzi, akinek azonban időre van szüksége, hogy felépítse magát, feltéve, hogy pártja a vezérévé választja. Az olasz politika egyik esetleges megmentőjeként emlegetett firenzei polgármestert képesnek tartják arra, hogy az Ötcsillagos Mozgalmat – amely februárban nagy meglepetésre a voksok negyedét megszerezte – legyőzze. Sőt Renzi a jobbközép szavazók egy részének is vonzó lehet.
Grillo sorsa bizonytalan. A kiábrándult szavazók támogatásában továbbra is bízhat, de még saját táborából is elítélték a Napolitano újraválasztását államcsínynek nevező, gyújtó hangú beszédéért. A komikusból politikussá avanzsált Grillo meghirdette a „menetelés Rómába” akciót, ami sokakat Mussolini fasisztáinak 1922-es hatalomátvételére emlékeztetett. A Grillo-jelenséget, a mozgalmát, a jelszavait amúgy is több elemző az olasz fasisztákéval állítja párhuzamba.
Az igazi győztes kétségkívül a 2011 novemberében végérvényesen leírt, 76 éves Berlusconi, aki a februári választás óta a nagykoalíció híve, így most igazi államférfiként tüntetheti fel magát. Ráadásul pártja a legújabb felmérések szerint megelőzte a szétesett baloldalt. A négy büntetőügyben is vádlott Berlusconi befolyása kétségkívül érezhető lesz az új kormányban, és ha nem kapja meg azt, amit akar, akkor nem kizárt, hogy új választásra játszik.
KERESZTES IMRE
