Körbe, karikába

Nem úszott győzelmi mámorban Bojko Boriszov, pedig a jobboldali populista politikus megnyerte a mostani ciklusban kormányzó Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) nevű pártjával a vasárnapi választásokat. Hiába fordult elő a bolgár rendszerváltás történetében első alkalommal, hogy egy párt egymást követően másodszor gyűjtötte be a legtöbb szavazatot, a magas áramdíjak miatti általános társadalmi elégedetlenség közepette februárban lemondott exminiszterelnök nehezen kerülhet ismét hatalomra. Pártja nem szerezte meg a többséget, sőt jelentős számú mandátumot vesztett, és az új törvényhozásba bekerült három másik tömörülés egyike sem hajlandó az együttműködésre a korrupt, maffiamódszerekkel irányító, autokrata személyiségnek tekintett Boriszovval.

Az utolsó bolgár kommunista pártfőtitkár egykori testőréből politikussá avanzsált, a nép egyszerű gyermekének imázsával a 2009-es választáson szófiai polgármesterként az akkori korrupt szocialista kormányzatot leváltó, karizmatikus Boriszov mintha tisztában lenne a helyzetével. A parlamentbe bejutott pártok vezérei közül egyedül ő nem tartott vasárnap sajtótájékoztatót. Helyette a GERB egyik prominense nyilatkozott, és közölte: semmi drámai nincs abban, ha ők nem tudnak kormányt alakítani, és ellenzékbe vonulnak. A patthelyzettel fenyegető választás után nem nyugodtak meg a kedélyek: vasárnap este több százan tüntettek Szófia központjában, az egykori Kultúrpalota, jelenleg konferencia-központ előtt, ahol a pártok vezetői értékelték a választási eredményeket. A demonstrálók a politikai elit távozását követelték, és csalással vádolták Boriszovékat. A választás előestéjén az ügyészség 350 ezer szavazócédulát foglalt le ugyanis a nyomtatással megbízott Multiprint nevű cégnél, amelynek tulajdonosa a GERB egyik önkormányzati képviselője. Arra nem született magyarázat, hogy a hibás cédulákat miért nem semmisítették meg.

Gőzerővel készülnek viszont a kormányzásra az ismét a második helyre szorult szocialisták, akik vélhetően a Boriszov-párttól elcsábított szavazóknak köszönhetően több mint duplájára növelték képviselőik számát. A kampányát ígérgetésre – többek között 250 ezer új munkahely megteremtésére, a minimálbér emelésére és adómentességére, a 10 százalékos egykulcsos adó helyett a progresszív adórendszer visszaállítására, az áramdíjak csökkentésére – építő kommunista utódpárt már elő is vezette terveit a leendő kabinetről. Partnernek a török kisebbség Mozgalom a Jogokért és Szabadságért nevű pártját hívta, amellyel 2005–2009 között már kormányzott. Együtt is csak a mandátumok éppen felét birtokolják, ezért a szocialisták akár az ördöggel is hajlandók szövetkezni.

Ez adott esetben – nem lévén más lehetőségük – a negyedik helyen a parlamentbe jutott szélsőjobboldali, ultranacionalista Ataka lehet, amely nyíltan EU-, török- és romaellenes. Az egykori újságíróból politikussá lett Volen Sziderov vezette párt 2005-ben került be először a parlamentbe, akkor „Bulgária a bolgároké” szlogennel a törökök és romák kitoloncolását tűzte zászlajára. Boriszov elmozdítása a hatalomból látszólag mindent megér a szocialistáknak, akik elfelejtenek emlékezni arra, mennyire fel voltak háborodva az előző ciklusban azon, hogy a fekete öves karatés kormányfő az Ataka külső támogatásával tartotta életben kisebbségi kabinetjét.

Sziderov első megszólalásában kizárta a szövetséget a győzelmét szerinte masszív szavazatvásárlással elért Boriszov pártjával, amellyel együtt szintén csak a mandátumok felét ellenőriznék. Elszántsága azonban még változhat, különösen azok után, hogy a török kisebbségi párt bejelentette, az Atakával közös koalícióban nem vesz részt. Pedig a szocialisták már puhatolódzó megbeszéléseket folytattak Sziderovval, aki bármiféle együttműködéshez feltételül támasztotta, hogy programjának legfőbb elemét, Bulgária „gyarmati rabszolgaságának” a megszüntetését teljesítsék, vagyis államosítással vegyék vissza a külföldi befektetőktől a privatizált bolgár vállalatokat. A szocialisták ragaszkodnak a török kisebbségi párthoz, és elemzők szerint többségük megteremtéséhez megpróbálnak Boriszovéktól, illetve az Atakából képviselőket átcsábítani. Ezzel együtt a szocialisták szakértőinek nevezett kormányt alakítanának, a pártelnök Szergej Sztanisev ezúttal nem akar miniszterelnök lenni, a posztot kipróbált szakemberre, volt pénzügyminiszterére, Plamen Oresarszkira bízná.

A politikai elitből kiábrándult, bizonytalan szavazókat nem sikerült új pártoknak megszólítaniuk és mozgósítaniuk. A választási részvétel a rendszerváltás óta a legalacsonyabb volt, a 6,9 millió szavazásra jogosultnak mindössze az 51,3 százaléka voksolt. Hiába alakultak új politikai szerveződések, egyik sem szerzett a bejutáshoz szükséges 4 százaléknyi szavazatot. A populista jobbközép GERB-ben csalódottak távol maradtak a szavazóurnáktól, és az előző ciklus két mérsékelt jobboldali parlamenti pártja is kiesett. Pedig a közvélemény-kutatások reménnyel kecsegtették a 2007–2010 között a bolgár uniós biztosi posztot betöltő, technokrata Meglena Kuneva jobboldali mozgalmát, amely a kisebb parlament és állam megteremtésének, valamint a korrupció felszámolásának programjával kampányolt.

A nem sokkal a választás előtt kicsúcsosodott, bolgár Watergate-botrányként elhíresült lehallgatási ügy nagyban felelős Boriszov ma még pirruszinak tűnő győzelméért. Kiderült, hogy belügyminisztere, Cvetan Cvetanov törvénytelen módon hallgattatott le politikusokat, köztük saját kabinetjének tagjait, még közvetlen főnökét, a kormányfőt is. Az előkerült titkos hangfelvételek közül a legkényesebb a Boriszov lakásán rögzített anyag, amin a kormányfő Cvetanovval és az időközben lemondott főügyésszel az agrárminiszter elleni korrupciós eljárás kimeneteléről diskurál.

A populizmusban profi Boriszov közel négyéves kormányzásának utolsó évében kezdett lazítani fiskális szigorán, és próbált osztogatni. Következetes gazdaságpolitikájával elérte, hogy Bulgária a költségvetési hiány és az államadósság mutatójában is az EU-országok élmezőnyébe került, és az uniós források lehívásával finanszírozott állami beruházásokkal, infrastrukturális fejlesztésekkel növekedési pályán tartotta a gazdaságot. Mindez aligha vigasz a lakosságnak, amely az EU-ban hatévi tagság után is a legalacsonyabb életszínvonalon él. Az átlagbér havi 400 eurónyi, a nyugdíjak 150 euró körül mozognak, a munkanélküliség pedig, 12 százalékkal, nyolcéves rekordot dönt.

TÁLAS ANDREA