Politikusok cérnaszálon

Politikus a rendszerváltás utáni Csehországban még nem bukott meg olyan rövid idő alatt, mint Jiri Rusnok: a korábbi szociáldemokrata kormányokban ipari és kereskedelmi, illetve pénzügyminiszterként is részt vett szakember vezette kabinet négy héttel a kinevezése után elvesztette a bizalmi szavazást a parlamentben. Csehszlovákia 1993-as kettéválása óta kilenc miniszterelnöke volt az országnak, de mindegyikük legalább fél évet megért, még a legzaklatottabb időszakban, a szociáldemokraták legutóbbi kormányzása idején is, amikor a cikluson belül háromszor történt váltás. Két alkalommal pedig párton kívüli kormányfő tudott majdnem egy évig hatalmon maradni.

A Rusnok-kormány sorsát az pecsételte meg, hogy a szociáldemokrata Milos Zeman, az ország történetének első közvetlenül megválasztott államfője a parlamenti pártokkal történt egyeztetés nélkül, saját hatáskörben döntött a szakértői kabinet felállításáról, és egyben a hozzá közel álló, vele szembeni lojalitását számtalanszor, kedvezőtlen időszakokban is bizonyító egykori párttársának pozícióba emeléséről. Bár Rusnok kedden benyújtotta lemondását, októberig még hivatalban marad, a forgatókönyv szerint ugyanis ez idő tájt kerülhet sor az előrehozott választásra. A parlamenti pártok augusztus 20-án valószínűleg megszavazzák a törvényhozás feloszlatását, amit a közvélemény-kutatások szerint a megkérdezett csehek több mint kétharmada is helyesel, és ezután 60 napon belül kerülhet sor a választásra.

Az egykor a szociáldemokratákat vezető, nemrég a nevével fémjelzett Polgári Jogok Pártja–Zemanek (SPOZ) pártot megalapító államfő a hirtelen támadt kormányválságot – amit Petr Necas polgári demokrata miniszterelnök korrupciós botrányok miatti lemondása idézett elő – mind a baloldal, mind pedig a jobboldal szerint önkényesen, demokratához nem méltó módon zárta le. A múlt heti parlamenti ülés bizalmi vitáján részt vett pártok felszólalói a – pártonkívüliekből álló szakértői kabinet által ismertetett – kormányprogram vitája helyett hangot is adtak felháborodásuknak. Durván ostorozták Zemant, mondván, lépésével a személyéhez kötődő párt hatalmának kíván megágyazni. Az indulatok olyannyira elszabadultak, hogy szinte mindenki mindenkit támadott, a bukott jobbközép kormány képviselői egymást és az ellenzéket ugyanúgy szidalmazták, vádolták korrupcióval, tették felelőssé a kialakult helyzetért, ahogy azok őket.

A helyzet abszurditását mi sem mutatja szemléletesebben, mint hogy Rusnoknak a 200 fős törvényhozásban két olyan párt támogatásával sikerült 93 szavazatot összegyűjtenie, amely a parlament azonnali feloszlatásában és a mielőbbi választásban érdekelt. Csak a közvélemény-kutatásokat biztosan vezető ellenzéki szociáldemokraták és az őket népszerűségben követő kommunisták támogatták ugyanis a Zeman kezdeményezésére létrejött kormányt. Rajtuk kívül egyébként Rusnok mellé álltak a Közügyek elnevezésű párt képviselői, akiknek nincs esélyük újra bekerülni a parlamentbe. A szociáldemokraták érdekeikkel ellentétes viselkedését elemzők a jelenlegi pártvezér, Bohuslav Sobota gyengeségével magyarázzák. Az előző vesztes választás után a párt élére került, 41 éves politikus elutasította ugyanis a Zeman-féle, diktátummal felérő kormányalakítást, ám a belső viták nyomán feladta az ellenállását.

A bizalmi szavazás kudarca után a szociáldemokraták újra javasolták, hogy a parlament oszlassa fel önmagát, amihez háromötödös többség kell. Ezzel a Necas-kormány bukása után már próbálkoztak, de akkor nem jött össze hozzá a 120 szavazat. Most viszont már ezt akarja a volt jobbközép koalíció második legnagyobb pártja, az egykori külügyminiszter, Karl Schwarzenberg vezette TOP 09 is. A liberális–konzervatív politikai alakulat ugyanis a szociáldemokraták és a kommunisták után a legnépszerűbb, és esélye van arra, hogy az eddig a jobboldal vezető erejének számító polgári demokratákból alaposan kiábrándult szavazókat megszólítva javítsa pozícióját a következő parlamenti ciklusban. De mégsem ebből a megfontolásból szavazott a polgári demokratákkal és a Necas-kormányban rész tvevő Közügyek szakadár képviselőiből szerveződött Liberális Demokratákkal (Lidem) együtt Rusnok ellen, hanem mert tiltakozni akart a Zeman-féle diktátum miatt.

A már az előző, 2010-es választáson is jelentős számú mandátumot vesztett, ám Schwarzenberg pártjával és az időközben szétesett Közügyekkel koalícióban kormányra került polgári demokraták a három éve tartó megszorító gazdaságpolitikájuk, valamint korrupciós ügyeik miatt mára olyannyira leszerepeltek, hogy örülhetnek, ha negyedikként, 6-7 százalékos szavazattal bejutnak a következő parlamentbe. A helyzet annyira válságosnak tűnik, hogy a pártvezetők a múlt héten még a januárban második államfői ciklusának befejeztével leköszönt alapítóját, Václav Klaust is megkeresték. Azt szerették volna, ha Klaus összekovácsolja a pártot, ő azonban az ajánlatot még csak meg sem fontolta.

A kaotikus helyzetet aligha orvosolja majd a választás. Az erőviszonyok változásával hétévi szünet után várhatóan ismét a szociáldemokraták nyernének, ám a többségi kormányzáshoz – ha nem jut be új politikai erő a törvényhozásba – a jelenlegi felállásban a kommunistákkal vagy Schwarzenberg pártjával kellene együttműködniük. Ami korántsem egyszerű, hiszen a kommunistákkal a rendszerváltás óta eddig nem álltak szóba, Schwarzenbergék pedig egyelőre kizárnak bármiféle közös kormányzást a szociáldemokratákkal. Mindenesetre a Zemanhoz kötődő SPOZ is készülődik: a párt a Rusnok-kormány több miniszterét jelöltként indítaná a választáson, ami csak megerősíti a gyanút, hogy az államfő a szakértői kabinet kinevezésével a saját céljait szolgálta.

A pénzpiacok kissé aggódva figyelik a politikai fejleményeket. A gazdaság hatodik negyedéve recesszióban van, az első három hónapban 2,4 százalékos volt a visszaesés az előző év hasonló időszakához képest, a munkanélküliség is igen magas, 7,5 százalék körüli. Az államkötvényhozamok kissé megugrottak ugyan, ám Csehország még mindig igen olcsón képes finanszírozni az államadósságot: a tízéves állampapírok elvárt hozama európai összehasonlításban az egyik legalacsonyabb, 2,26 százalék.

TÁLAS ANDREA