Újra karikatúrák borzolják a diplomáciai kedélyeket, ám ezúttal nem kell harcias fenyegetőzésre számítani, a japán kormány csak nemtetszését fejezte ki a francia Le Canard enchainé szatirikus hetilapnak. Az újság ugyanis a múlt héten két rajzzal „köszöntötte” Tokiót abból az alkalomból, hogy elnyerte a 2020-as nyári olimpia rendezési jogát. Az egyiken védőruhás alakok Geiger-számlálóval tesztelik a Fukusimában máris „készen lévő” medence radioaktivitását, a másikon pedig – megsérült atomerőművel a háttérben – a programba sebtében beillesztett szumóversenyen két, mellesleg csontsovány japán küzd, az egyiknek a kezéből, a másiknak a lábából van eggyel több.
A gyilkos gúny annak szólt, hogy Tokió úgy utasította maga mögé a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Buenos Airesben tartott közgyűlésén Isztambult és Madridot, hogy többen aggódtak a várostól 260 kilométerre lévő, a 2011. márciusi földrengésben megsérült fukusimai atomerőmű jelentette veszély miatt. Különösen az után, hogy röviddel a szavazás előtt ismerték el: a sérült fűtőanyagrudakat tartalmazó egyik medencéből 300 tonna radioaktív víz folyt el a földbe és a tengerbe. Abe Sinzo japán kormányfő azonban mindenkit megnyugtatott, ellenőrzésük alatt tartják a helyzetet, és ez elég volt ahhoz, hogy a NOB 96 tagja közül 60 Tokió mellé álljon. Az ellenzéki Japán Demokrata Párt szerint viszont Abe nem árulta el a teljes igazságot, mert a nukleáris létesítményt üzemeltető TEPCO energetikai cég közölte, még mindig van a megengedett radioaktivitás dupláját mutató vízszivárgás.
A hétfőn az utolsó működő reaktorát is – a kormány reményei szerint átmenetileg – leállító Japán abban bízik, hogy az olimpiai felkészülés pozitív hatással lesz a világ harmadik legnagyobb gazdaságára. Abe egyenesen arról beszélt, hogy a rendezés a költségvetési pénzinjekció, az extra laza monetáris politika, illetve a szerkezeti reformok után a negyedik nyílvesszőként serkenti növekedésre az utóbbi két évtizedben recesszióba szédült, majd onnan csak átmenetileg kikecmergett országot. A lelkes japán elemzők úgy vélik, az olimpia 150 ezer munkahelyet teremthet, a gazdaságnak 40 milliárd dolláros többletet hozhat, részben azzal, hogy a 16 napos eseményre 8,5 millió turistát várnak a világ minden részéből. A tokiói tőzsde árfolyam-emelkedéssel ünnepelte a NOB-döntést, a második negyedévi GDP-gyarapodást pedig a korábban becsült 2,6-ról 3,8 százalékra módosították. Ezzel Japán a legerősebb konjunktúrát tudhatja a magáénak a fejlett ipari országok körében, és a sok jó hír megkönnyítheti Abe idén őszre ígért döntését, amellyel a következő pénzügyi év áprilisi kezdetével 5-ről 8 százalékra emelnék az áfát.
Az adóbevételek növelésére azért van szükség, mert a japán államadósság a fejlett világban a legmagasabb, a GDP 230 százalékát ostromolja. Ez az egyik ok, amiért Tokió spórolós olimpiát ígért, amit a 2014-es szocsi téli játékok állítólag 50 milliárd dolláros számláját, valamint a 2016-os nyári házigazda, a brazil Rio de Janeiro belpolitikai feszültséget keltő költekezését látva a NOB szintén jó néven vett. A kiegészítő infrastrukturális beruházásokkal együtt nagyjából 8 milliárd dollárra becsült olimpiai költségvetésből 4,5 milliárd már bankszámlán pihen, és a büdzsé esetleges túllépésének finanszírozására a kormány garanciát vállalt. A rendezésben a szigetországnak – amely az 1912-es első olimpiai indulása óta 130 arany-, 126 ezüst- és 142 bronzérmet szerzett – van tapasztalata: az Ázsiában először duplázó Tokió 1964-ben már rendezett nyári játékokat, a télieknek pedig 1972-ben Szapporo, 1998-ban Nagano volt a házigazdája.
A mintának a költségek kordában tartására és az utóhasznosítás kezdettől célként kezelésére korszakos példát adó tavalyi házigazdát, Londont tekintő Tokió az 1964-es olimpiára elkészült stadiont egymilliárd dolláros költséggel átépíti. A 2019-es rögbi-világbajnokságnak már otthont adó, 80 ezres, futurisztikus aréna a Nagy-Britanniában élő, iraki származású Zaha Hadid tervei alapján készül. A 37 helyszínből 28 a 17 ezer fősre méretezett olimpiai falutól legfeljebb 8 kilométerre lesz. Közülük 15 már létezik, ebből három – a Jojogi aréna, a tokiói városi sportcsarnok, valamint a ma már inkább a rockkoncertjeiről ismert Nippon Budokan – öt évtizede is állt. A 22 új helyszín fele-fele arányban lesz állandó és ideiglenes, az utóbbiak esetében ismét csak a londoni tapasztalatokat hasznosítják. Az olimpia központjától számított tíz kilométeren belül 87 ezer szállodai szoba várja majd a vendégeket.
Lélektani lendületet is adhat az olimpia elnyerése a japánoknak, akiket megviselt a két évtizedes stagnálás, amelynek során gazdasági hatalomként a nagy rivális Kína mögé szorultak. Felemelő hatással volt az országra az 1964-es olimpia is, amelyet öt évvel korábban ítéltek oda a Detroitot, Bécset és Brüsszelt megelőző Tokiónak. Az akkori győztes pályázat mellett Abe anyai nagyapja, Kisi Noboszuke lobbizott kormányfőként, a rendezést pedig a Japán Olimpiai Bizottság elnökeként a császári családba tartozó Takeda Cunejosi herceg, a testületet 2001 óta vezető Takeda Cunekazu apja irányította. A második világháborúban vesztes országok közül Japán másodikként – Róma (1960) után és München (1972) előtt – nyerte el a házigazda szerepét, és ez nagy lökést adott neki. Nemcsak a jelképpé vált gyorsvasút, a sinkanszen első szakaszát adták át Tokió és Oszaka között, a készülődés jegyében az egész ország újjáépült, Japán pedig 1964 után – akárcsak később, az 1988-as szöuli nyári játékokat követően Dél-Korea – a világ szeme láttára vált élvonalbeli gazdasági hatalommá.
NAGY GÁBOR
