Plázahiénák

Egész Kelet-Afrikát fenyegeti a szomáliai al-Sabab iszlamista csoport terrorja, amint azt a kenyai főváros egyik bevásárlóközpontjában elkövetett vérfürdő is mutatja.

Plázahiénák

A Fehér Özvegy színre lépett – írták a londoni lapok a kenyai főváros, Nairobi jómódú negyedében lévő Westgate bevásárlóközpont elleni támadás kapcsán. A muszlim hitre áttért, ír származású, 29 éves Samantha Lewthwaite-et tartják ugyanis az öldöklés egyik szervezőjének, akinek a neve korábban is felmerült a nemzetközi terrorizmus világában. Először a londoni metró elleni 2005-ös öngyilkos merényletsorozat egyik elkövetője, a jamaicai születésű Jermaine Lindsay özvegyeként került a hatóságok látókörébe, de akkor tagadta, hogy tudott volna a készülődő akcióról. Aztán eltűnt, és hat évvel később bukkant elő, de már Kelet-Afrikában, ahol egyes hírek szerint az al-Káida fő pénztárnokává, szervezőjévé vált, és csak nőkből álló halálosztagot is felállított. A Fehér Özvegy név Kenyában ragadt rá, ahol merényletek tervezésének és szervezésének gyanújával körözik.

Szemtanúk látni vélték a nairobi pláza elleni támadók között, a lapzártánkig 68 áldozatot követelő vérengzést az al-Káidához köthető szomáliai al-Sabab (arabul Legények) iszlamista mozgalom hajtotta végre. A Westgate pláza kiválasztása azt mutatja, hogy a 10–15 támadó nem csak kenyai áldozatokra vadászott. Az üzletházban izraeli érdekeltségű boltok is találhatók, a militánsok pedig válogatás nélkül lőttek mindenkire. Az áldozatok között vannak franciák, kínaiak, hollandok, valamint egy kanadai és egy ghánai diplomata is. A kenyai hadsereg egységeit nyugati és izraeli szakértők segítik, de az al-Sabab fegyveresei nem adták meg magukat, céljuk, hogy minél több embert vigyenek magukkal a halálba. A nairobi túszdráma hasonlít a pakisztáni szélsőségesek által 2008-ban Mumbaiban elkövetett szállodai támadásra, ahol a fegyveresek célja szintén a lehető legnagyobb emberáldozat volt.

Úgy tűnik, az úgynevezett puha terrorizmust – amikor viszonylag csekély erővel lehet nagy figyelmet keltő vérfürdőt rendezni – az al-Sabab is a magáévá tette. Az ugandai fővárosban, Kampalában 2010-ben két nyilvános helyen végrehajtott robbantásban 77-en vesztették életüket, amikor kivetítőn a futballvébé döntőjét nézték. Míg azonban az al-Sabab Nyugaton is toboroz, célpontjai egyelőre Kelet-Afrikára korlátozódnak, mégpedig azokra az országokra, amelyek valamilyen formában részt vesznek a szomáliai polgárháborúban. Kenya négyezer katonával harcol a mozgalom ellen, Uganda pedig az Afrikai Unió szomáliai békefenntartó missziójában vesz részt.

A támadásban egyik unokaöccsét elveszítő Uhuru Kenyatta kenyai elnök közölte, hogy a terror elleni küzdelmet tovább folytatja, és nem enged a kenyai katonák szomáliai kivonását követelő mozgalomnak. A merénylet nemcsak Nairobinak szólt, de az USA-nak is, amely a kenyai fővárosban üzemelteti a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) legnagyobb afrikai állomását. Kenya évek óta együttműködik az USA-val a terrorizmus elleni küzdelemben.

A nairobi merénylet Kenyában is felszíthatja az ellentéteket, ahol a 41 milliós lakosság több mint tizede az iszlám követője. A főként a part mentén élő muszlimok arra panaszkodnak, hogy a belsőbb területekről érkezők foglalják el a földjeiket, állásaikat. A part menti településeken, így a második legnagyobb városban, Mombasában gyakoriak a keresztény templomok, illetve a rendőrőrsök elleni támadások. Az erőszak javát a Mombasai Köztársasági Tanács nevű szervezet számlájára írják, amely el akar szakadni Kenyától.

A vallási ellentéteket súlyosbítja, hogy jelentős szomáliai közösség él Kenyában. A Nairobi „Kis Mogadishunak” nevezett negyedében élők például attól félnek, hogy a plázabeli öldöklés miatt rajtuk állnak majd bosszút. Mint ahogy tavaly novemberben is, miután az al-Sabab megtámadott egy minibuszt, és megölt kilenc embert. Az ENSZ már a 2011-es szomáliai jelentésében felhívta a figyelmet, hogy az al-Sabab vallási és kulturális szervezeteken keresztül jelentős pénzügyi támogatást gyűjt Kenyában. Sőt fegyvereseket toboroz, és nemcsak a szomáliai kisebbség, de más etnikumok körében is.

Az al-Sabab egy iszlamista szövetség tagjaként tevékenykedett, miután Mohamed Sziad Barré diktátor 1991-es megdöntése után Szomália anarchiába süllyedt. Az iszlamisták 2006-ban kiszorították Mogadishuból az USA által támogatott hadurakat, de fél évvel később a szomáliai hadsereg és az etiópiai erők kiverték a szélsőségeseket a fővárosból. Az etiópiai hadsereg brutális fellépése is szerepet játszott abban, hogy az al-Sabab tábora egyre nőtt.

Kenya 2011-ben csatlakozott a szélsőségesek elleni szomáliai katonai fellépéshez, miután Nairobi szerint a dzsihádisták a határon átkelve turistákat raboltak el, és biztonsági erőket támadtak meg. A mozgalom ma főként a városokon kívül tanyázik, kerüli a közvetlen harcot, és megőrizte az ötezerre taksált kemény magját. Viszont a nairobihoz hasonló terrortámadásaival arra figyelmeztet, hogy óriási biztonsági veszélyt jelent. Egyelőre a szomáliai hatalmi kérdést tartja napirendjén, és nem vált az egész világot veszélyeztető nemzetközi terrorszervezetté – kérdés, hogy akcióit meddig korlátozza regionális keretek közé, miután tavaly formálisan is csatlakozott az al-Káidához.

KERESZTES IMRE