Hét szűk esztendő

Csökkennek a jóléti és egészségügyi kiadások, emelik az alkohol, a cigaretta jövedéki adóját, magasabb lesz a kamatadó és a pénzintézetek különadója – többek között ezeket az intézkedéseket tartalmazza az a 2,5 milliárd eurós megszorítócsomag, amit a jobbközép ír kormánynak a jövő évi költségvetésben még vállalnia kell a 67,5 milliárd eurós EU–IMF-hitel fejében. A hároméves finanszírozású program azonban december 15-én véget ér, Írország az EU–IMF-mentőcsomagban részesült euróövezeti tagállamok – Görögország, Spanyolország, Portugália és Ciprus – közül elsőként kikerül a két intézmény védőhálója alól. Visszatér a nemzetközi pénzpiacokra, és a költségvetési hiány, az államadósság leszorítását célzó további lépéseiről már maga dönt. A két éve hivatalban lévő jobbközép koalíciót vezető Enda Kenny kormányfő országa pénzügyi szuverenitásának visszaszerzéseként értékelte a fejleményt, és hozzátette, hogy lezárult a pénzügyi szükségállapot korszaka. Nyilvánvalóvá tette azonban, hogy a gazdaság törékeny, és az országra nehéz idők várnak.

Mindez nem azt jelenti, hogy Dublin egy csapásra szakít a pénzügyi fegyelemmel, és minden EU–IMF-köteléket elvág. Nem kizárt, hogy él az elővigyázatossági hitel adta lehetőséggel, és 10 milliárd eurós keretet kér az eurózóna tagországaitól. Az EU és az IMF is szeretné elérni, hogy Dublin a befektetők bizalmának erősítésére védőhálóul szolgáló finanszírozási forrást igényeljen. Ily módon, ha éppen megszorulna, részt vehetne az Európai Központi Bank államkötvény-vásárlási programjában, ami az euróválság idején számtalanszor megnyugtatta a piacokat, és lenyomta a bajba jutott eurózóna-országok finanszírozhatatlanná vált kamatfelárait. Kenny a hétvégi uniós csúcson tárgyalt is a kérdésről Brüsszelben, pénzügyminisztere, Michael Noonan pedig a hét elején Washingtonban egyeztet az IMF-fel a részletekről. Dublin szeretné azonban ezt elkerülni, és arra hivatkozik, hogy a nemzeti adósságkezelő ügynökségnek megvan az ország idei és jövő évi finanszírozási igényéhez elegendő 25 milliárd eurónyi forrása.

Az írek ugyanakkor lazítani kívánnak a hetedik éve tartó megszorító gazdaságpolitikán. A minap a parlament elé került 2014-es költségvetésben elhatározott 2,5 milliárd eurós kiadáscsökkentés és adóemelés is ezt tükrözi, hiszen 600 millióval kevesebb, mint amit az EU–IMF-kettős eredetileg megkívánt. Az újabb költségvetési megszorítások miatt különösen a nyugdíjasok tiltakoztak, több ezren tüntettek a napokban a parlament előtt, és a kormány lemondását követelték. Megszűnik ugyanis az őket eddig megillető 850 eurós haláleseti támogatás, megvonják a 70 éven felüliek – mintegy 35 ezer idős ember – ingyenes egészségügyi ellátását, amit azzal próbálnak kompenzálni, hogy havonta egyszer térítésmentesen kereshetik fel háziorvosukat. Le kell ugyanakkor mondaniuk a jelenlegi havi, személyenkénti 10 eurós állami telefon-hozzájárulásról.

Az engedékenységre az ír gazdaság egyre javuló helyzete ad lehetőséget, és a jövő évi kilátások még kedvezőbbek. A gazdaság kikerült a recesszióból a második negyedévben, és a kormány az idei 0,2 százalék után 2014-ben 1,8 százalékos növekedéssel számol. Mindez a takarékos költségvetéssel együttesen elegendő ahhoz, hogy a büdzsé hiánya a jelenlegi 7,3 százalékról jövőre 4,8 százalékra mérséklődjön. Az államadósság az idén tetőzik a GDP 123 százalékán, és jövőre már csökkenés várható. Az egykoron kelta kistigrisnek aposztrofált Írország adósságbesorolása is javult: az utóbbi évek sorozatos leminősítése után a három hitelminősítő közül kettő, a Standard&Poor's és a Fitch már befektetésre ajánlott kategóriába emelte, ám a Moody's továbbra is bóvli besorolásban tartja.

A növekedés azonban törékeny és bizonytalan, az export vezérli, ami az amerikai, a brit és az uniós piacok konjunkturális állapota szerint változik. A belső fogyasztás részben a csökkenő jövedelmek, részben a 13 százalékos munkanélküliség következményeként még mindig alacsony, messze elmarad a válság előtti szinttől. Arról nem is szólva, hogy a növekedés az ország bizonyos részeire, a három nagyvárosra – Dublin, Cork és Galway – korlátozódik, ahol a tavaly létesített 144 külföldi befektetés kétharmada összpontosul. Hasonló a helyzet a munkanélküliséggel: míg a fővárosban a foglalkoztatottak 12 százalékának, vidéken 18 százalékának nincs állása. Ami persze első látásra javulásnak tűnik a korábbi évekhez képest, ám ebben komoly szerepet játszik, hogy tömeges a kivándorlás, hasonlatos az 1980-as évekbeli válsághoz.

A tét nem kicsi: Írország sikeres kivezetése az EU és IMF finanszírozási programjából példaértékű lehet, igazolhatja, hogy az EU-n belül elsősorban Németország által képviselt válságkezelés működik, és a megszorításokkal előbb-utóbb növekedési pályára állítható a gazdaság. Dublin az utóbbi hét évben összesen 33 milliárd eurót, a GDP közel 20 százalékát vonta ki a gazdaságból állami kiadáscsökkentés és adóemelés formájában. A helyzetet súlyosbítja, hogy az ingatlanpiac összeomlása miatt bedőlt bankrendszer feltőkésítése további 64 milliárd euró állami forrást is megkívánt. Úgy tűnik, az irdatlan összeg ellenére a pénzügyi szektorral még nincs minden rendben. További forrásokat igényelhet: minden ötödik jelzáloghitel törlesztése 90 napon túli elmaradásban van, a kis- és közepes vállalkozások esetében pedig a banki tartozások felével ugyanez a helyzet.

Reménykeltő, hogy az uniós összehasonlításban alacsony, 12,5 százalékos társaságiadó-kulcs ösztönözte külföldi tőkebefektetések mellett az ír gazdasági csoda alapját jelentő ingatlanpiac és építőipar is kezd magára találni. Az ingatlanok is elsősorban Dublinban drágulnak, tavaly 10 százalékkal, az idén a duplájára számítanak. Az építőipar is mintha túljutott volna a válságon: az idén az ágazat 2006 óta a legnagyobb mértékben, közel 12 százalékkal bővült, és 6500-zal több embernek kínált munkát. Ugyanakkor tavaly mindössze 8500 új lakást adtak át, szemben a 2006-os 93 ezres csúccsal, a statisztikák pedig az idén csökkenést mutatnak, az első félévben ugyanis már csak 3700 lakóingatlan készült el.

TÁLAS ANDREA