Nélkülük nem megy

„Aki csal, az repül”, vagyis aki csak azért jön, hogy segélyt kasszírozzon, azt hazaküldjük – adta ki a jelszót a berlini nagykoalíció megmondóembere, Horst Seehofer, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, miután az év eleje óta a románok és bolgárok is teljes jogú uniós polgároknak számítanak. Tehát nemcsak szabadon tartózkodhatnak Németország területén (ezt országaik 2007-es EU-csatlakozása óta eddig is megtehették), hanem minden korlátozás nélkül vállalhatnak munkát is – és igényt tarthatnak a szociális ellátásokra. Ez utóbbi adott okot jogos vagy éppen alaptalanul gerjesztett félelmekre. „Kifosztják a kasszát, a nyakunkon élősködnek” – az ilyesfajta aggodalmakat csak fokozza az utcán látszatra céltalanul lődörgő, s a közkeletű szóhasználat szerint „kelet-európai” kinézetű emberek látványa. De a berlini városi gyorsvasút, az S-Bahn utasait trombita- és harmonikaharsogással szórakoztató, majd kalapozó férfiak, a gyerekekkel a karjukon kolduló nők sem keltik azt a benyomást, hogy Németország gazdagodna az ilyen bevándorlókkal.

A Baloldal párt egyik parlamenti képviselője – mivel éppen a bolgárok és a románok kapcsán élénkültek föl a viták – kikérte a szövetségi munkaügyi hivatal adatait arról, hogy az e körből eddig érkezettek, illetve a korábban egyedi engedéllyel vagy önálló tevékenységet végzőként munkát vállalók mennyire veszik igénybe a munkanélküli- és egyéb ellátásokat. Kiderült, hogy míg a németek körében a munkanélküliségi ráta 7,7 százalék, a két említett ország útlevelével itt tartózkodók között 7,4 százalék. A szociális segélyt, közismertebb nevén a havi 382 eurót jelentő Hartz IV. ellátást 4,4 millióan kapják Németországban, s közülük mindössze 27 ezer a román, illetve bolgár. És ők az arányaikat tekintve ritkábban veszik igénybe az állami pénzt (tíz százalékuk kap ilyet), mint az egyéb külföldiek, ahol 16 százalék a szociális rendszerből juttatásokat élvezők aránya.

Ráadásul a román és bolgár segélyezettek 36 százaléka úgynevezett „kiegészítő” juttatást kap, azaz dolgozik, csak a fizetése olyan alacsony, hogy nem éri el a megélhetéshez hivatalosan szükséges összeget, amit az állam kipótol. Vagyis a német munkáltatók részben az állammal fizettetik meg a számukra nagyon előnyös olcsó munkaerőt. Nem véletlen, hogy a közismerten a munkáltatókhoz, a gyáriparos-szövetséghez közel álló, s így baloldalisággal vagy szakszervezeti attitűdökkel aligha vádolható kölni Német Gazdaságkutató Intézet (IdW) a viták fellobbanásakor sietett is leszögezni: a német gazdaság alapvetően profitál a bevándorlókból. Persze nem a csupán utcán lődörgőkből, hanem azokból, akik dolgoznak, s akik között arányaiban több a felsőfokú végzettségű, mint a német állampolgárok körében. Utóbbiaknak ugyanis az IdW szerint 19 százalékban van valamilyen felsőfokú végzettségük, míg a bevándorlóknál az arány 29 százalék – és a most mumusnak számító románok és bolgárok körében is 25 százalék.

S ha a programozó matematikust vagy a kutatóvegyészt nem is látja az utca embere, az importált orvosokkal találkozhat. A német orvosi kamara szerint 16 ezer külföldi doktor vizsgál, gyógyít, operál Németországban. Vagyis ennyiszer hat év drága képzési időt és pénzt spóroltak meg a németeknek azok az országok, ahonnan idevándoroltak, s ahol most hiányoznak. A 2012 végén regisztrált, EU-országból érkezett orvosok listáján 2704 román, 1580 lengyel, 1111 magyar és 1012 bolgár szerepelt. És vajon milyen arányban áll egy készen kapott doktor „ára” a szociális segéllyel vagy a havi 184 eurós családi pótlékkal, amit viszont valóban minden ellenszolgáltatás nélkül – tehát akkor is, ha egy percig sem dolgoztak Németországban – megkapnak gyermekeik után az ideköltöző uniós polgárok, azaz a románok és bolgárok is? Egyébként pedig így legalább vannak gyerekek, mert hiába ismételgetik cassandrai jóslataikat a demográfusok, a születések száma nem növekszik, a bevándorlók nélkül drámai lenne a népességfogyás. Az 1,3-es születési ráta ugyanis 2050-re a 80 milliós németországi lakosság 17 milliós csökkenését vetíti előre.

Hosszú távon a jelek szerint nélkülözhetetlenek a bevándorlók, aktuálisan azonban azzal a speciális kérdéssel kell szembenézniük az illetékeseknek – ezek elsősorban az adott városok önkormányzatai –, hogy miként kezeljék a Romániából és Bulgáriából érkező romák ügyét. Hogy ez mit jelent, azt Berlin Neukölln kerületének példája mutatja, ahol a közelmúltban egy nagy bérházat szinte „megszálltak” az egyik Bukarest melletti kis faluból érkezett roma családok. A már addig is lepukkant épületet igencsak megviselte a több mint száz roma família jelenléte, mert a szemetet gond nélkül az udvarra rakták le, a gyerekek az utcán töltötték napjaikat, a férfiak – többnyire épületbontásra vállalkozó úgynevezett „önálló tevékenységet folytató magánszemélyek” – pedig hol dolgoztak, hol nem. A teljes lepusztulás előtti utolsó percben a kölni székhelyű Aachener Siedlungs- und Wohnungsgesellschaft nevű katolikus intézmény megvásárolta a házat, kívül-belül rendbe hozta, a szociáldemokrata kerületi polgármester pedig különmegbízottat, városi tanácsnokot nevezett ki a romák pártfogására. A kerületi iskolák, mindenekelőtt a szomszédos Hans Fallada iskola – ahol a 420 diákból 380 külföldi bevándorló – úgynevezett welcome-osztályokat (Willkommensklasse) indítottak a túl sok iskolapadot addig nem koptató roma gyerekek részére.

Ahogy Traian Basescu román elnök a közelmúltban tett berlini látogatásán megfogalmazta, Romániát a romákkal együtt vették fel az EU-ba, vagyis közös gond, hogyan tudják megoldani a helyzetet. Az említett lakóház ma rendezett, tiszta, a gyerekek iskolába járnak. Ehhez persze kellett a politikai akaraton kívül pénz is, uniós forrásból, központi költségvetésből, önkormányzati keretből.

Mindazonáltal Seehofer dörgedelmei – bár ő is pontosan tudja, a német gazdaság megrendülne a bevándorlók munkája nélkül – arra jók voltak, hogy kifogják a szelet a szélsőséges pártok vitorlájából. Így, ellentétben Nagy-Britanniával vagy Franciaországgal, Németországban nem is nőtt meg a támogatottságuk a közelgő európai parlamenti választások előtt.

WEYER BÉLA / BERLIN