A fák nem nőnek az égig – tapasztalta meg a régi igazságot Robert Fico szlovák kormányfő is, aki a hétvégi elnökválasztáson az ország messze legnépszerűbb politikusaként alulmaradt a hozzá képest civilnek mondható Andrej Kiskával szemben. Az első fordulóból, ha kevéssel is, de még győztesen kikerült 49 éves miniszterelnök csúfosan leszerepelt: az 50,48 százalékos részvétel mellett 400 ezerrel kevesebb szavazatot kapott riválisánál, akire 1,3 millióan voksoltak. Utóbbiak többen voltak, mint ahányan a legutóbbi, 2012-es parlamenti választáson fölényesen győztes Fico baloldali–populista pártjára, a Smerre szavaztak. A helyzet ellentmondásosságát tükrözi, hogy a két éve a még pártjával az egyedüli kormányalakításhoz elegendő voksot szerzett Fico a közvélemény-kutatások szerint parlamenti megméretésen megismételné akkori elsöprő diadalát.
A választók olyannyira nem akarták Ficót államfőnek, hogy az 1999 óta tartott négy közvetlen elnökválasztáson nála kevesebb voksot csak az autokrata exkormányfő, Vladimír Meciar gyűjtött be, aki az első kudarca után 2004-ben is elindult, ám 722 ezer vokssal ismét vesztett. Akkor Ivan Gasparoviccsal szemben, aki második ciklusának végeztével június 15-én átadja a posztot Kiskának. Fico annál is rosszabbul szerepelt, mint a 2009-es elnökválasztáson a jobboldali pártok közös jelöltje, a szociológus Iveta Radicová. Akinek nem sikerült ugyan a Fico által nyíltan támogatott Gasparovicot legyőznie, de egy évvel később kormányfő lett.
A választási bizottság még ki sem hirdette a végeredményt, a szavazatok több mint felének összeszámlálása után Fico máris elismerte vereségét, gratulált ellenfelének, majd közölte: néhány napra szüksége van ahhoz, hogy átgondolja a kialakult helyzetet. Helyette egyik bizalmasa, Marek Madaric kulturális miniszter próbált magyarázattal szolgálni. Miközben nyugtázta, hogy az eredmény valóban csalódást okozott, érvet is talált a kudarcra, mondván, a választók többsége nem akarta, hogy Fico távozzon a végrehajtó hatalomból, a főként protokolláris államfői poszton pedig inkább apolitikus személyt akart látni. A vereségben szerepet játszott, hogy Fico nem tudta mozgósítani saját választóit. Az első fordulóhoz képest 360 ezerrel kapott több szavazatot, ezzel szemben Kiska majdnem megháromszorozta támogatottságát. Fico veresége ellenére a Smer valószínűleg toronymagasan nyeri a májusi európai parlamenti választást, és ezzel megerősíti pozícióját. Komolyabb erózió csak akkor indulna meg, ha Fico nem térne gyorsan napirendre a vereség fölött. Egyébként a mai napig nem derült ki, miért akart kiszállni a végrehajtó hatalom irányításából. De ha erre esetleg nyomós oka volt, akár a visszavonulását is bejelentheti, amire állítólag pártja polgármestereinek gyűlésén a minap utalást is tett.
Fico kudarcát elemzők szerint az is okozhatta, hogy agresszív negatív kampányt folytatott a politikai múlt nélküli, volt poprádi vállalkozó Kiskával szemben, akit a két forduló között rendezett három televíziós vita során nevetségesnek bizonyuló vádakkal illetett. Uzsorásnak titulálta, mert 2005-ben eladott két cége, a Quattro és a Triangel fogyasztási hitelekkel foglalkozott. A Szcientológia Egyházzal fennálló kapcsolattal is meggyanúsította, mondván, olyan kiadó jelentette meg a könyvét, amelyik összefüggésbe hozható a szcientológusokkal, ráadásul a Triangel jelentése háromszög, ami az ellentmondásos egyház jelképe. A 2006 óta Jó Angyal néven gyermeksegélyező alapítványt működtető Kiska – akinek két házasságából négy gyereke született – megőrizte hidegvérét, és határozottan, szellemesen érvelve visszautasította a vádakat. Fico még nemzetbiztonsági kockázatot is emlegetett Kiskával szemben, aki politikai értelemben valóban zsákbamacska.
Soha nem kötődött semmiféle politikai erőhöz, még a második fordulót megelőző időszakban is következetesen távol tartotta magát a pártoktól, politikai nézeteiről eddig nem sok derült ki. Annyi bizonyos, hogy bár Ficóhoz hasonlóan EU-párti, Koszovó kérdésében a kormányfővel ellentétben az önálló államiság elismerése mellett áll. Véleményével kedvező színben tűnt fel a magyarok között is, és Dél-Szlovákiában elsöprő győzelmet aratott. Nagy kérdés, hogy Kiska mennyire konfrontálódik majd az összes többi hatalmi intézményt kézben tartó kormánypárttal, ahogy az is, miként viszonyul az ellenzéki törekvésekhez. Az államfői pozíció alapvetően gyenge, de akár erős is lehet, ha Kiska képes kihasználni az alkotmány sok esetben nem egyértelmű megfogalmazásaiból adódó különféle jogértelmezéseket.
Helyzetét nehezíti, hogy óriásiak a vele szembeni választói elvárások. Megválasztása utáni első megszólalásában nagy általánosságként fogalmazta meg, hogy emberként akar elnök lenni. Kellemetlenségeket okozhat számára, hogy második felesége húzódozik a first lady szerepétől. A kampányfinis elől is Prágába menekült, ezért a sajtó a győztes estén a kampányközpontban csak a Londonban élő lányát és a Prágában élő fiát faggathatta. Kiska elképzeléseiről elsőként majd a tanácsadói testülete összeállítása után lehet véleményt alkotni. Jótékonysági tevékenységéhez illik, hogy megválasztása másnapján bejelentette: a havi nettó 6590 eurós államfői fizetését szétosztja rászoruló családok között, és nem tart igényt elnöki rezidenciára.
Nem nyert az elnökválasztással a parlamenti jobboldali ellenzék. Közös jelöltje az első fordulóban csúnyán leszerepelt, és a független Kiska hatalomba emelésével úgy tűnik, a választók számára egyelőre a jobboldal nem tekinthető alternatívának. Politikai szempontból a legnagyobb nyertes a 41 éves Radoslav Procházka, aki annak idején kereszténydemokrata politikusként jutott be a parlamentbe, de mivel nem bírt pártja megcsontosodott vezetésével, független képviselőként politizál. Így indult az elnökválasztáson is, és az első fordulóban csak orrhosszal maradt le Kiska mögött. A számára sikeres szereplés láttán be is jelentette, hogy a jobboldalt megújító új pártot alapít, amelybe egyelőre csak a politikába 2010 után beszállt kollégáit engedi be. Első lépésként lemondott parlamenti mandátumáról, mondván, majd akkor tér vissza, ha erre a saját szavazóitól kap felhatalmazást. Esélyt számára nemcsak az első körben szerzett 400 ezer szavazat jelent, hanem az is, hogy a kis pártokra szabdalt jobboldal évek óta zsákutcában vergődik, elkedvetlenítve ezzel a támogatóit, akik pedig korábban több választáson is kormányra segítették.
TUBA LAJOS / POZSONY
