Szőke hullám

Hazafias kötelezettségnek nevezte az „Európát elveszejtő brüsszeli sírásók” megbüntetését Marine Le Pen, a szélsőjobboldali francia Nemzeti Front (FN) elnöke pártja május elsejei európai parlamenti kampányindító nagygyűlésén. A párizsi Opera előtt a munka nemzetközi ünnepén rendezett demonstráción az ezúttal is a franciák nemzeti érzelmeire építő, 45 éves politikus arra emlékeztette hallgatóságát, hogy a rabszolgák mondtak igent az európai alkotmányra, a szabadságban gondolkodók nemmel szavaztak a 2005-ös referendumon. A strasbourgi Európai Parlamentben (EP) apjával, a pártalapító Jean-Marie Le Pennel együtt képviselő „szőke Jeanne d'Arc” – ahogy a példaképének és az FN szimbólumának tartott XV. századi hősnő, a máglyahalált halt orléans-i szűz után nevezik – hozzátette, a franciák oroszlánok, akiket nem irányíthatnak szamarak. Ezzel a szerinte Brüsszel előtt meghunyászkodó, tehetetlen szocialista kormánynak és Francois Hollande államfőnek üzent.

Le Pen, aki a pártvezetést az apjától 2011-ben vette át – „nem Brüsszelre, igen Franciaországra” szlogenű, sárga uniós csillagokkal borított, kék színű drapériával a háttérben – arra szólította fel híveit, hogy minél többen szavazzanak az EP-választáson. Hangsúlyozta, hogy aki otthon marad, az a szocialistákra és az Európa-politikában velük azonos platformon álló konzervatív ellenzékre, Nicolas Sarkozy Unió a Népmozgalomért (UMP) nevű pártjára voksol. Le Pen ugyanis tart attól, hogy amúgy fegyelmezett választóit az EU-ügyek hidegen hagyják, és nem veszik a fáradságot a részvételre.

Az antiszemita, rasszista apjánál sok tekintetben mérsékeltebb Le Pen elutasítja a Brüsszel által kierőszakolt, az ő olvasatában tömeges munkanélküliséghez, gazdasági visszaeséshez vezető megszorításokat, és ki akarja léptetni Franciaországot a szerinte a nemzeti ipart romba döntő, a pénzügyi szuverenitás végét jelentő euróövezetből. A föderális Európát elvető politikus a bevándorlás megfékezésére a kvótarendszer bevezetése mellett a határellenőrzést is visszaállítaná. A kampányában a regnáló szocialisták, de különösen Hollande mind újabb mélypontra süllyedő népszerűségét, valamint az FN márciusi helyhatósági választási sikereit meglovagolni szándékozó Le Pen arra számít, hogy pártja a Franciaországra jutó 74 EP-mandátumból 15–20-at megszerez (jelenleg hármat birtokol). Erre jó esélye lehet, hiszen a vezetése alatt megfiatalodott, képzett politikusokkal felpörgetett, a valós társadalmi problémákkal, ha szlogenszerűen is, de foglalkozó FN fej fej mellett vezeti a közvélemény-kutatásokat a legnagyobb parlamenti ellenzéki párttal, az UMP-vel.

Sőt az ukrán válság eszkalálódásáért is Brüsszelt hibáztató, nemrég Moszkvában járva az orosz vezetést támogatásáról biztosító Le Pen abban is reménykedik, hogy sikerül külön frakciót alakítania az európai integráció kérdésében hozzá hasonlóan gondolkodó radikális pártokkal. Ehhez legalább hét tagállamból minimum 25 mandátumra lenne szükség. Bár a felmérések azt mutatják, hogy EU-szerte egyre népszerűbbek az euroszkeptikus pártok, és nagyon valószínű, hogy megszerzik a 751 tagú parlamentben a szükséges számú mandátumot, a hét tagállamot érintő összefogás kétséges. Különösen azok után, hogy Le Pennel az együttműködést az apja antiszemita múltja miatt Nigel Farage, a Brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezére visszautasította, márpedig nélküle a hetes fogat aligha jöhet létre.

A franciák nem osztják Le Pen euróval kapcsolatos nézeteit, közel kétharmaduk ellenzi a közös valuta feladását, és a visszatérést a frankra. Ennél is többen arról is meg vannak győződve, hogy a háromgyermekes, kétszer elvált politikus sem gondolja ezt komolyan. Tízből hét francia úgy véli, Le Pen nem tudná kormányozni az országot, és legalább ennyien agresszívnak, demagógnak és rasszistának tartják. A legutóbbi, 2012-es elnökválasztás első fordulójában a jogi végzettségű Le Pen rekordmértékű, 18 százaléknyi szavazatot kapott ugyan, 6,4 millióan adták rá a voksukat, ám az egy hónappal későbbi nemzetgyűlési választáson egyéni jelöltként már nem tudott mandátumot szerezni. Igaz, pártja két képviselővel bekerült a törvényhozásba, majd az idei helyhatósági választáson 12 kisváros polgármesteri posztját is megszerezte a közel 2 ezer önkormányzati hely mellett.

A Le Pen és az FN jelentette kihívással szemben a kormányzó szocialisták legnépszerűbb politikusa, az alig egy hónapja a belügyminisztériumból a kormány élére átigazolt Manuel Valls szolgált érvekkel, hogy megpróbálja elkerülni az újabb lesújtó vereséget a pártja számára csúfos kudarccal végződött önkormányzati választás után. A minap 50 milliárd eurónyi megszorítást pártja 40 képviselőjének ellenszavazata mellett erőltette át a nemzetgyűlésen Valls, de harcot hirdetett a szélsőségekkel szemben, és a saját példáját hozta fel Le Pen bevándorlóellenes retorikájának cáfolatául. Ő ugyanis spanyol emigránsok gyermekeként, majd francia állampolgárként is megállta a helyét. Az európai integráció mellett elkötelezett szocialisták az euróválság kezelését ma már hasonlóan látják, mint konzervatív elődjük, és szinte Sarkozy felfogása mentén alakítottak ki közös platformot Angela Merkel német kancellárral, megerősítve a Berlin–Párizs-tengelyt. Pedig Hollande a 2012-es elnökválasztási kampányában még mereven elvetette a Merkozyként elhíresült Merkel–Sarkozy-féle, fiskális szigorra épülő tandemet.

Időközben azonban a konzervatívok is változtak, és ez alaposan bezavart európai parlamenti választási kampányukba. A Sarkozy politikai háttérbe vonulásával az UMP-ben kiéleződött hatalmi harcok mellé most újabb konfliktus társult. A párt 40 parlamenti képviselője – Sarkozy extanácsadójának, Henri Guainónak és a korábbi Európa-ügyi miniszternek, Laurent Wauquiznak a vezetésével – a Le Figaro konzervatív napilapban véleményt tett közzé, amiben megváltozott helyzetről ír. Vakon végrehajtott megszorító politikának nevezik a Brüsszel által vezérelt válságkezelést, mert megbénította a gazdasági növekedést és felduzzasztotta a költségvetési hiányt, miközben a frankfurti Európai Központi Bank pénzpolitikája ártott a vállalatok versenyképességének.

Guaino közölte: az EP-választáson nem szavaz pártja jelöltjére, Wauquiz pedig szűkített Európa szükségességét vázolta fel, a Hatok szövetségéről beszélt, Luxemburg nélkül, Spanyolországgal. A hirtelen jött támadás kibékítette a két éve rivalizáló Jean-Francois Copét, az UMP elnökét és a Sarkozy idején kormányfő Francois Fillont, akik nagy egyetértésben visszautasították, hogy a francia gazdasági nehézségekért kizárólag az erős eurót, az adósságválságot tegyék felelőssé. A Hatok szövetségéről pedig csak annyit mondtak, hogy az fél évszázaddal vetné vissza az európai integrációt. Le Pen viszont élt az FN legnagyobb riválisát megosztani látszó viszály adta lehetőséggel, és a lázadó konzervatívok mellé állt.

TÁLAS ANDREA