Sötét fellegek

A gazdasági megszorításai miatt népszerűtlen maláj kormány helyzetét megnehezíti, hogy az állami légitársaság Pekingbe tartó gépének eltűnése jegelte a viszonyát Kínával.

Sötét fellegek

Teljes homály fedi két és fél hónappal a világot sokkoló katasztrófa után, mi is történt március 8-án hajnalban a malajziai légitársaság Kuala Lumpurból Pekingbe tartó, MH370-es járatával. A kép az után sem lett tisztább, hogy a vizsgálat amatőr kezelése miatt Peking által keményen bírált Malajzia a minap jelentésben összegezte a környező országok bevonásával begyűjtött adatokat. Nazsib Razak maláj kormányfő elismerte, hogy a nyolc ország részvételével folyó kutatással sem értek el haladást, pedig egy brit cég radarjelekből modellezte a repülőgép útvonalát, és meghatározta Ausztrália nyugati partjaitól 1600 kilométerre, az Indiai-óceán déli részén a helyszínt, ahol az lezuhanhatott. Eddig 4,6 millió négyzetkilométernyi területet fésültek át anélkül, hogy egyetlen roncsdarabot is találtak volna.

A reményt nem adják fel, de a légi és a felszíni kutatásokat befejezik, és a következő nyolc hónapban az Indiai-óceán 60 ezer négyzetkilométernyi tengerfenekén próbálkoznak nyomokra bukkanni. Ebben segíthet, hogy az Inmarsat kiadta a műholdjai által rögzített információkat. A Malajzia, Ausztrália és Kína által finanszírozott kutatásban Washington már csak azzal vesz részt, hogy kölcsönadja a tengerfenék pásztázására alkalmazott Bluefin–21 elnevezésű robot-tengeralattjárót. A drón naponta 30 négyzetkilométert képes átfésülni, ám az adatokhoz csak akkor lehet hozzáférni, ha az eszközt a felszínre hozták.

A gép eltűnése és a kutatás szakszerűtlen kezelése diplomáciai vihart kavart Peking és Kuala Lumpur között – a járaton 157 kínai állampolgár utazott –, ám a nézeteltérések mintha csillapodnának. A megbékélés hátterében az is meghúzódhat, hogy Pekingnek is fontos a jó viszony Malajziával, amely a térség meghatározó gazdasági szervezetében, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében (ASEAN) az első számú kereskedelmi partnere. Az sem mellékes, hogy Malajziában a kínai a legnagyobb etnikum, a 30 millió lakos közel negyede sorolható oda, és Peking aligha szeretné, hogy a vietnamihoz hasonló atrocitások érjék őket – melyek egy vitatott hovatartozású területre vitt tengeri olajfúró torony miatt robbantak ki. Mindenesetre szombaton a Kína és Malajzia közötti diplomáciai kapcsolatok 40. évfordulója alkalmából Nazsib Pekingbe látogat, ahonnan a múlt héten átszállították a Kuala Lumpur-i állatkertbe a barátság jelképeként tíz évre kölcsönadott óriáspandapárt.

A katasztrófa mögött eleinte terrorizmust és politikai összeesküvést is gyanítottak. Felröppent, hogy a járat kapitánya a malajziai ellenzék karizmatikus politikusa, Anwar Ibrahim Igazság nevű pártjának aktivistájaként a kormány elleni bosszúból szándékosan okozta a gép végzetét. A feltételezést gyorsan elvetették ugyan, de a felszállás előtti napon újra börtönbüntetésre ítélt Anwar ügye ismét az érdeklődés középpontjába került. A bíróság a politikust 2012-ben a szodómia vádja alól felmentő ítéletet írta felül, és öt évet szabott ki Anwarra. Ő egykor a hatalom megbízható embere, a Malajziát 1981–2003 között vaskézzel irányító Mahathir Mohamad kormányfő bizalmasa, pénzügyminisztere és utódjelöltje volt. Reformszemlélete miatt 1998-ban kikerült azonban Mahathir belső köréből, és a Malajziát a függetlenség 1957-es elnyerése óta lényegében egyedül irányító Egyesült Maláj Nemzeti Szervezet (UMNO) első számú közellensége lett.

A hatgyermekes politikust a kegyvesztettség után korrupció és hatalommal visszaélés címén hat, a brit gyarmati idők óta bűncselekménynek számító homoszexualitás vádjával pedig kilenc évre ítélték. Mahathir visszavonulása után egy évvel, 2004-ben szabadult, a második ítéletet pedig a bíróság megsemmisítette. A politikába visszatérve a börtönévei alatt a felesége által vitt pártja élére állt. A tavalyi parlamenti választáson a két másik ellenzéki párt alkotta szövetséggel megszorongatta a 2009 óta kormányfő Nazsibot. A szövetség több szavazatot kapott, mint az UMNO, ám a választókörzetek aránytalan elosztása miatt az igazán vidéken népszerű kormánypárt a törvényhozásban mégis többségbe kerülhetett.

A karizmatikus, kiváló szónok Anwar újbóli elítélésével az UMNO elérte, hogy nem indulhatott a leggazdagabb szövetségi állam, a fővárost, Kuala Lumpurt is magában foglaló Selangor helyi parlamentjének egyik megüresedett mandátumáért az idén márciusi időközi választáson, ami esélyt adott volna arra, hogy az állam főminisztere legyen. Helyette a felesége győzött. A szodómia vádját mindig is tagadó Anwarnak egyelőre nem kellett börtönbe vonulnia, a május elsejei több tízezres kormányellenes tüntetésen fel is szólalt. A nemrég Malajziában járt Barack Obama amerikai elnök is szóvá tette a kormányfővel folytatott tárgyalásán az Anwar-ügyet, ám nem találkozott az ellenzéki politikussal, akivel nemzetbiztonsági tanácsadója, Susan Rice konzultált.

A repülőgép sorsát övező rejtély tovább tépázta a gazdasági megszorításai miatt amúgy sem túlzottan kedvelt Nazsib-rezsim népszerűségét. Az apja, a délkelet-ázsiai ország második kormányfője után politikai kékvérűként emlegetett Nazsib az államadósság visszaszorítása és a költségvetési deficit mérséklése címén adóemelésekre szánta el magát. Az egykori pénzügyminiszter megszüntette a cukor és a dízelolaj állami szubvencióját, 15 százalékkal megemelte az áramtarifát, 14 százalékkal a cigaretta fogyasztási adóját, és közölte, olcsó tüzelőolajban ezentúl csak az alacsony jövedelműek részesülhetnek. Jövőre pedig az autópályadíjak emelésére és 6 százalékos áfa bevezetésére készül.

Az állami kiadások visszafogására 11 pontos tervet léptettek életbe, csökkentve az államigazgatásban dolgozók bérét és reprezentációs költségét. Az államadósság a GDP 53 százalékára rúg, ez a régióban az egyik legmagasabb, s alig két százalékponttal marad el a kormány által megszabott plafontól. Hasonló a helyzet a háztartások esetében, a GDP 86 százalékát elérő eladósodottsági ráta a térségben Dél-Korea után a legmagasabb. Pedig az olaj, a gáz és a pálmaolaj exportja mellett épp az egyre erősödő középosztály által felpörgetett belső fogyasztás, illetve az állami megrendelések segítették az utóbbi évek átlagosan 6 százalékos növekedését – ami tavaly megtorpant.

TÁLAS ANDREA