Darabokra hullanak

Formálódik az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) által al-Samnak nevezett kalifátus. A szélsőséges szunnita lázadók Irakban stratégiai jelentőségű határátkelőket foglaltak el Szíria és Jordánia felé, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag ellenőrzésük alá vonták az ország nyugati határait. Törzsi vezetők szerint El-Anbár nyugati tartomány 90 százaléka a kormányellenes erők kezére került. A lázadók megszilárdították a korábbi hetekben Észak-Irakban szerzett pozícióikat is, elfoglalták a Moszultól északra fekvő Tell-Áfár repülőterét, és állítólag az ország legnagyobb finomítóját Baidzsi mellett.

Szíria klasszikus arab elnevezésén, az al-Samon általában nyugat–keleti irányban a Földközi-tenger keleti partjától az Eufrátesz folyóig, illetve észak–déli irányban a dél-törökországi Toros-hegységtől az Arab-sivatag északi pereméig húzódó területet értették. Ennek a történelem során soha nem létezett államnak a kialakítása ma is lehetetlennek tűnik, de mégis sokkolónak hat az ISIL gyors térnyerése és egy új entitás kialakítása a szír–iraki határ két oldalán. Elsősorban azért, mert azt mutatja, hogy az egykori közel-keleti status quo két meghatározó állama, Szíria és Irak gyakorlatilag életképtelenné vált, és a tartós feldarabolódás felé halad.

Az ISIL vezette lázadás hatékonyságát több tényező eredményezi. A harcra éhes fiatal szunniták körében vonzóbb az iraki Szamarrában született Abu Bakr al-Bagdadi, az ISIL rejtélyes vezére, mint az al-Káida irányítója, Ajman al-Zavahri. Al-Bagdadit katonai hősként, hadvezérként tisztelik, míg al-Zavahri meglett korú teológus. Így amikor az al-Káida tavaly sürgette az ISIL-t, hogy Szíriát hagyja egy másik szélsőséges csoportnak, a Nuszra Frontnak, al-Bagdadi és fegyveresei elérkezettnek látták az időt a szakításra. A műveleti területüket az idén áthelyezték Irakba, ahonnan akár megerősödve térhetnek vissza Szíriába.

Míg pár hónapja a főként szaúdi és kuvaiti magánszemélyek adományaiból fegyverkező szervezet készpénzállományát 900 millió dollárra becsülték, most az iraki hadizsákmányokkal – többek között a bagdadi központi bank moszuli irodájának kirablásával – 2 milliárd körülire taksálják. Ha ellenőrzése alatt tudja tartani a megszerzett olajmezőket és a baidzsi finomítót, akkor a bevételeit tovább garantálhatja. Egyes hírek szerint a Szíria keleti felén általa elfoglalt olajkutak termeléséből is profitált, sőt a damaszkuszi kormánynak is adott el olajat.

A saría bevezetésével hírhedtté vált ISIL nem egyszerű fundamentalista csoport. A vallást ügyesen keveri a politikával és a katonai kvalitásokkal. Csatlakoztak hozzá a Szíriában többségben lévő szunniták közül azok, akik az alavita Basar Asszad elnök rendszerének megdöntését akarják, Irakban pedig azok, akiknek elegük lett a síita többséget képviselő Núri al-Maliki kormányfő kirekesztő politikájából, a rossz kormányzásból, a korrupcióból. Az ISIL zászlaja alatt egyesültek a dzsihádisták, a tömegbázist jelentő szunnita törzsek és Szaddám Huszein néhai elnök világi rezsimjének elkergetett katonái.

Kérdés, hogy e fura szövetséget meddig tartja egyben a Maliki országlásával szembeni mélységes ellenérzés. Kirkuktól délnyugatra például a hétvégén összecsaptak az ISIL fegyveresei más szunnita fegyveres csoportokkal. A szunnita belvillongások akár azt is előre jelezhetik, hogy hosszabb távon az iraki lázadók sem maradnak egységesek, ahogy Szíriában sem voltak képesek rá. Az iraki hadsereg megfutamodása egyelőre azonban azt jelenti, hogy az ISIL-t nem fenyegeti komoly veszély.

Miközben a hadsereg alkalmatlannak látszik arra, hogy visszaszerezze az elvesztett területeket, a harcba hívott síiták – legalábbis lapzártánkig – egyelőre inkább csak Bagdad utcáin masírozva fitogtatták erejüket. Újra életre kel például Moktada al-Szadr síita vallási vezető Mehdi Hadserege, de kérdés, mikor indul a frontvonalra. A 2011-ben véget ért amerikai megszállás ellen harcoló síita milíciák legfeljebb utcai gerillaharcra képesek, a jól felfegyverzett, katonailag képzett szunnita erőkkel szembeni háborúra nincsenek felkészítve. Az is kérdéses, hogy a különféle síita milíciák Maliki szolgálatába állnak-e, vagy önállóan, szétaprózva alakítják ki taktikájukat.

Maliki személye Irak szövetségeseit is megosztja. Bár Barack Obama amerikai elnök jelezte, hogy 300 különlegesen kiképzett amerikai katonát küld Irakba, hathatósabb katonai segítséget – például légi csapásokat – nem ígért. Washingtoni nyilatkozatokból az szűrődik ki, hogy Maliki távozását várják el, és olyasvalakit látnának szívesen a bagdadi kormány élén, aki a kisebbségek érdekeit is figyelembe veszi. Ali Khamenei legfőbb iráni vallási és politikai vezető azonban máris azzal vádolta az USA-t, hogy vissza akarja szerezni a befolyását Irak felett. Teherán célja, hogy távol tartsa az amerikaiakat Iraktól, és abban bízik, hogy egyedül is képes lesz pacifikálni szomszédját.

Szaúd-Arábia figyelmeztette azonban Iránt, hogy ne avatkozzon az iraki harcokba. Teherán segítséget ajánlott Bagdadnak, ha a síita szentélyeket támadások érik, és az iráni Forradalmi Gárda máris egységeket küldött Irakba. Az iraki események egyik legnagyobb veszélye, ha a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán rivalizálása elszabadul. Rijád síita hegemóniától való félelmeit csak fokozza, hogy déli szomszédjában, Jemenben új erőre kapott a síita lázadás. A hétvégi jemeni tűzszünet gyakorlatilag már a főváros, Szanaa külső részein folyó harcoknak vetett véget, ki tudja, mennyi időre. Az állítólag iráni támogatást élvező, síita Huti mozgalom és a jemeni kormányerők közti harcoknak az idén legalább kétszázan estek áldozatául.

Az iraki konfliktus lökéshullámai minden irányban érezhetőek. A jordán hadsereg például lezárta az iraki határt, gyakorlatilag megszüntetve a két ország közti átjárást és kereskedelmet. Az észak-iraki kurd autonómiában az üzemanyaghiány okoz gondokat, hiszen a saját finomítók nem tudják kielégíteni a keresletet. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő is megszólalt, arra figyelmeztetve Obamát, ne működjön együtt Iránnal Irak stabilizálása érdekében. Az USA és Irán iraki játszmája nemcsak az iraki kibontakozást érinti, de befolyásolhatja a Teherán atomprogramjáról folyó, július 20-án lejáró tárgyalások kimenetelét is.

KERESZTES IMRE