A nép akarata

Szellemi forradalmat akar megvalósítani a világ legnépesebb muszlim országában Joko Widodo, Indonézia újonnan megválasztott, mosolygós, magát a nép egyszerű gyermekének tartó elnöke. A szegény vidéki családból származó, erdészmérnök végzettségű, kemény munkával 2,5 millió dollárnak megfelelő vagyont szerzett Widodo nem kevesebbet szeretne elérni az októberben kezdődő ötéves mandátuma alatt, mint megváltoztatni az indonézek általános felfogását. Ahogy választási kampányában nem győzte hangoztatni, az országot 31 éven át vaskézzel irányító Suharto bukása után 16 évvel is szinte ugyanaz a szemléletmód érvényesül a 250 millió lakosú, 17 ezer szigetből álló Indonéziában, mint a diktátor uralma idején. Hiába lett időközben demokratikusabb az ország, továbbra is áthatja a politikát és a gazdaságot a korrupció, a kormányzás átláthatatlan. A társadalom pedig amellett, hogy mindezt elfogadja, még csak nem is toleráns, a nézetkülönbségeket erőszakkal intézi el, elnézi a törvénysértéseket, és opportunista.

Politikai pályáját szülővárosa polgármestereként 2005-ben kezdte, majd két éve jakartai kormányzóként folytatta a becenevén Jokowiként emlegetett politikus, akinek nem lesz egyszerű dolga. Bár hivatalosan győztesnek nyilvánította a választási bizottság, ellenfele, az indonéz politikai establishmenthez tartozó nyugalmazott tábornok, Prabowo Subianto – a néhai Suharto veje – megkérdőjelezi az eredményt. Szabálytalanságokkal, választási csalással vádolja riválisát, és az alkotmánybírósághoz fordult jogorvoslatért – a testületnek két hete van arra, hogy döntsön a kérdésben. A Suharto bukását követő demokratizálódás során létrehozott alkotmánybíróság elnökét, Hamdan Zoelvát azonban akár politikai elfogultsággal is lehetne vádolni, mert az idei kinevezését megelőzően a Subianto jelöltsége mögött álló hat párt egyikének a tagja volt. Elődjét életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, mert egy helyi választási vitában annak adott igazat, aki kenőpénzzel lefizette.

Widodo, aki az áprilisi törvényhozási választásokon legtöbb szavazatot szerzett – a független Indonézia első elnöke, Sukarno lánya, Megawati Sukarnoputri vezette – Indonéz Demokratikus Küzdelem Pártja (PDI-P) támogatásával indult, a voksok 53,2 százalékát szerezte meg. Vagyis 8,4 millióval többet, mint a tábornokként emberi jogi visszaélésekkel gyanúsított, 62 éves Subianto. Az eredmény azonban még így is minden idők legszorosabbika, arról nem is szólva, hogy Subianto a közvélemény-kutatásokban néhány hónappal korábbi 30 százalékpontos lemaradását 3 százalékpontosra mérsékelte az elnökválasztás előtti héten.

Amennyire Widodo győzelméhez hozzájárult, hogy kívülálló, nem tartozik az indonéz politikai elithez, tisztakezű és új arc, annyira nehezíti ugyanez a helyzetét, hiszen nincsenek megbízható szövetségesei, és ezért könnyen elbukhat az e téren tapasztalt és gyakorlott pártok csapdáiban. Ráadásul az elnökválasztáson őt támogató párttal is meg kell majd vívnia a csatáit. Leginkább a 2001–2004 közötti elnök Megawati rendkívül ambiciózus lányával, Puan Maharanival különbözhet össze. A pártban igen befolyásos, annak parlamenti frakcióját vezető, 40 éves politikussarj gyanakvással tekint az általa felkapaszkodottnak tartott, hozzá képest a semmiből jött Widodóra, akinek szerinte nincs kellő tapasztalata ahhoz, hogy a világ harmadik legnépesebb demokráciáját vezesse.

Úgy tűnik viszont, Widodo kezd beletanulni a politikai taktikázásba. Alelnökjelöltjének ugyanis Suharto volt pártja, a Golkar nagy tekintélyű és népszerű politikusát, Jusuf Kallát kérte fel. Döntését a Golkar ősellensége, Megawati pártja is elfogadta. Ily módon a leendő kormány oszlopos tagja lehet a Golkar, de Widodo az elődje, Susilo Bambang Yudhoyono leköszönő államfő vezette demokratákat is be kívánja vonni a koalícióba. Ám további szövetségesekre is szüksége lesz ahhoz, hogy kormánya az 560 fős törvényhozásban többséget tudhasson maga mögött. Nagy szerepet szán pártonkívüli szakértőknek is, a miniszterek kiválasztásában pedig részben a választókra hagyatkozna. Még csak körvonalazódni látszik, hogy valamiféle internetes szondázás, amolyan nemzeti konzultáció keretében kérné ki a köz véleményét. Widodónak azonban nem árt vigyáznia a második legnagyobb parlamenti pártnak számító Golkarral, amely az áprilisi általános választások után Subianto pártjával összefogva úgy módosította a házszabályt, hogy ne a győztes Megawatiék adják a házelnököt.

A választási kampányában a társadalmi különbségek csökkentését, ingyenes egészségügyi ellátást, az oktatás, a mezőgazdaság helyzetének javítását, nagyszabású infrastrukturális beruházásokat ígérő Widodónak mindezt nehezedő gazdasági környezetben kell megvalósítania. A gazdaság négy év óta a leglassabban, az első negyedévben éves szinten 5,2 százalékkal bővült. A háttérben a legfőbb kereskedelmi partner, Kína gazdasági növekedésének fékeződése, s vele importigényének mérséklődése mellett az is meghúzódik, hogy a jakartai kormány januárban megtiltotta az ásványi kincsek, többek között a bauxit és a nikkel tavaly 11 milliárd dollárt hozó exportját. Az intézkedést azzal indokolták, hogy a nyersanyagokat feldolgozott formában, nagyobb hozzáadott értékkel kell elhelyezni a világpiacon.

A legsürgetőbb intézkedés az üzemanyagárak állami szubvenciójának megszüntetése vagy legalább csökkentése lenne. Ez azonban súlyos társadalmi feszültségekkel járna, és a középosztály számára is megterhelést jelentene, nem is szólva a kiterjedt politikai kapcsolatokkal bíró, az üzemanyag külkereskedelmét ellenőrzése alatt tartó olajlobbi érdekeinek sérelméről. Nem véletlen, hogy a lépést eddig egyetlen kormány sem vállalta. Pedig a Világbank évek óta hajtogatja, hogy elkerülhetetlen a támogatás leépítése, ami az idén a GDP 2,4 százalékának megfelelő hiányt felmutató költségvetést 21 milliárd dollárral terheli meg.

TÁLAS ANDREA