A félelem ára

A nyugat-afrikai Ebola-járvány emberi vesztesége egyre nő, lapunk megjelenése idején akár az ötezret is elérheti már a halálos áldozatok száma. A legbaljósabb becslések szerint – vagyis ha a kórt nem sikerül heteken belül megállítani – január végéig 1,4 millió embert is megfertőzhet a betegség, ami 50 százalékos halálozási rátával számolva is 700 ezer áldozatot jelent. De az Egészségügyi Világszervezet (WHO) minapi közlése szerint a gyilkos kór „hatékonysága” elérte a 70 százalékot. Egyelőre kérdés, sikerül-e útját állni a további terjedésnek, de a három leginkább érintett országban, Guineában, Sierra Leonéban és Libériában az Ebola káros társadalmi és gazdasági következményei így is mindenkit érintenek, azokat is, akik nem betegedtek meg.

Gyorsabban terjed a félelem az Ebolától, mint maga a vírus. Az érintett nyugat-afrikai országokban sokan otthon maradnak, nem járnak dolgozni, nem lépnek ki az utcára, a parasztok nem mennek ki a földjükre, a hatóságok pedig korlátozzák a közlekedést, az áruk szállítását, ami élelmiszerhiányt okoz. Május óta a kétharmadával csökkentek a repülőjáratok a három nyugat-afrikai országba, a nagy légitársaságok – köztük a British Airways és az amerikai Delta Air Lines – felfüggesztették járataikat. De nem csak az Ebola sújtotta térséget érintik az utazási korlátozások, egész Fekete-Afrikában visszaestek a külföldiek szállodafoglalásai, egyes helyeken a harmadával.

A Világbank legfrissebb becslése szerint 2015 végéig a járvány közel 4 milliárd dollárnyi kárt okozhat a három leginkább sújtott nyugat-afrikai országnak, még ha a kedvező forgatókönyv szerint minél hamarabb sikerül is megállítani a vírus terjedését. Ha viszont nem, és az Ebola továbbhalad a környező országokba – például Ghánába, Szenegálba és Elefántcsontpartra –, akkor a legrosszabb elképzelt forgatókönyv alapján a térséget érő kár az idén 7,4 milliárd, jövőre pedig 25,2 milliárd dollárra nőhet, ami a régió GDP-jének három százaléka.

A továbbterjedés újabb közlekedési és kereskedelmi korlátozásokat jelenthet ugyanis – esetleg európai vagy amerikai beutazási tilalmat az érintett országokból –, egyes latin-amerikai országok már be sem engedik a három nyugat-afrikai államból érkezőket. A külföldi tulajdonú cégek végképp lehúzhatják a rolót, Libériában például a China Union – az ország második legnagyobb bányaipari befektetője – augusztusban beszüntette a kitermelést az éppen csak beindított vasérclelőhelyen. Leállították egy pálmaolajüzem építését, és akadozik a gumiexport is. Guineában a pálmaolaj-termelés a háromnegyedével csökkent, a fővárosban, Conakryban kiürültek a szállodák, a külföldi cégek hazatelepítették az anyaországból érkezett dolgozóikat.

Guineát, Sierra Leonét és Libériát az is sújtja, hogy az idén közel negyven százalékkal csökkent a vasérc ára, márpedig az ásványkincs bányászata mindhárom ország jelentős bevételi forrása. Sierra Leonéban például a brit African Minerals a legnagyobb munkáltató – hétezer főt foglalkoztat –, de tevékenységének jelentős csökkentése miatt a freetowni kormánynak havonta fizetett bányajárulék júliusban 1,3 millió dollárra csökkent a korábbi 2,5 millió dolláros átlagról.

A vírus továbbterjedésének lehetősége máris pénzben mérhető veszteségeket okoz. A félelem, hogy az Ebola átjut Elefántcsontpartra, háromévi rekordra repítette a kakaó árát. Az árfolyam-kockázati alapok elkezdték ugyanis felvásárolni a kakaót, mert attól tartanak, hogy ha a vírus megjelenik a világ egyik legnagyobb kakaótermesztőjénél is, akkor csökkenhet az export. Kisebbfajta aggodalom az amerikai tőzsdéken is megjelent. Arra a hírre, hogy egy Ebolával fertőzött ápolónő menetrend szerinti járaton átrepülte fél Amerikát egy nappal az előtt, hogy diagnosztizálták nála a vírust, több nagy amerikai légitársaság részvényárfolyama 1,5–3,6 százalékkal csökkent.

Az Ebola potenciális világgazdasági hatása a Wall Streeten is egyre gyakoribb téma üzletemberek és vállalatvezetők körében. Sőt az IMF és a Világbank minapi éves washingtoni közgyűlésének napirendjére is hangsúlyosan került be a járvány. Az Ebolát, és ne az országokat szigeteljük el! – volt olvasható Christine Lagarde IMF-vezérigazgató kitűzőjén, utalva arra, hogy az aggodalomból vagy akár a pánikból eredő korlátozások jóval nagyobb kárt képesek okozni, mint maga a vírus. A félelem kártékonyságára példaként emlegetik a szakemberek a légzőszervi megbetegedést okozó SARS-vírus 2003-as ázsiai járványát, amely tízmilliárd dollár nagyságrendű bevételkieséssel járt a légitársaságoknak, étterem- és hoteltulajdonosoknak, kereskedőknek. A járványt sikerült viszonylag gyorsan megfékezni, de az aggodalom miatt például az egyébként zsúfolt hongkongi éttermek elnéptelenedtek, a szállodák üresen maradtak, repülőjáratok tucatjait törölték.

A nyugat-afrikai Ebola-járvány megfékezéséért a legtöbbet eddig az USA tette. Washington négyezer katonát küld klinikák építésére és egyéb feladatokra a három legveszélyeztetettebb országba; a fél évre szóló program költsége 750 millió dollár, de a védelmi minisztérium közölte, hogy egy évre is meghosszabbítható a misszió. Az amerikai járványügyi központ eddig közel húszmillió dollárt áldozott az Ebola elleni afrikai és hazai lépésekre. Az USA-ban úgy számolják, hogy egy ebolás beteg ottani kezelése – az állapotától függően – napi 2–5 ezer dollár, csak maga a védőruha ezer dollár. Az amerikai adófizetőknek több mint egymilliárd dollárjukba is belekerülhet az afrikai járvány megállításának, a hazai ebolás esetek kezelésének és a különleges egészségügyi intézkedéseknek a költsége – persze a járvány mihamarabbi lecsendesedése esetén.

Ha viszont elszabadul a pokol, és több afrikai országban is megjelenik a vírus, valamint az eddigi tucatnyi amerikai és európai eset sem marad elszigetelt, akkor a járvány világgazdaságra gyakorolt hatásai beláthatatlanok lehetnek. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy a világ – ha késve is – megmozdult, a nagyobb adományok között van Japán 22 millió dollárja, és Nagy-Britannia is közölte, hogy Sierra Leonéban 700 kórházi ágyat finanszíroz. Az orvosi és műszaki segítség egyre több, Nigéria és Szenegál pedig sikeresen megálljt parancsolt a vírusnak, különösebb külső segítség nélkül.

A járvány kétségkívül megmutatta azonban a mai világgazdaság egyik fő gyengeségét, az irdatlan nagy egyenlőtlenségeket. Guinea, Sierra Leone és Libéria egy főre jutó GDP-je az ezer dollárt sem éri el, a gyenge egészségügyi rendszerüket teljesen felkészületlenül érte a szörnyű betegség, még a fertőzöttek karanténba gyűjtését sem tudták megszervezni. A globalizáció révén az Ebola hamar megjelent a fejlett világban, ami talán épp ezért segít is az afrikai járvány megállításában és a még nagyobb katasztrófa elkerülésében.

KERESZTES IMRE