Vörös posztó

Nehéz döntés előtt állnak a görögök. Az egyik lehetőségük, hogy hatévi megszorítás után továbbiakat vállalnak a pénzügyi stabilitásért, a gazdaság talpra állításáért, és ezért a január 25-én tartandó előrehozott parlamenti választáson a jelenlegi koalíciót vezető konzervatív Új Demokráciára szavaznak. Az alternatíva az, hogy az ennek a gazdaságpolitikának véget vető, jóléti intézkedésekkel kecsegtető, a külföldi hitelezőktől adósságcsökkentést követelő radikális baloldali Szirizára voksolnak, és ezzel kockáztatják az ország kikerülését az euróövezetből, és az esetleges államcsődöt.

A közvélemény-kutatások egyelőre a hatalomban még ki nem próbált, karizmatikus, magát marxistának valló, 40 éves Alekszisz Ciprasz vezette legnagyobb ellenzéki párt, a Sziriza hol nagyobb, hol kisebb előnyét mutatják a politikai fősodorhoz tartozó, évtizedeken át a szocialistákkal váltásban kormányzó, sokat próbált Antonisz Szamarasz kormányfő irányította konzervatívokkal szemben. A helyzet ellentmondásosságára utal, hogy miközben a tavaly májusi európai parlamenti választást fölényesen megnyerte Ciprasz pártja, és most a megkérdezettek harmada voksolna rá, 74 százalék ugyanakkor bármi áron ragaszkodik az eurózóna-tagsághoz.

Nem mintha Ciprasz az euró feladását, a korábbi nemzeti valutához, a drachmához visszatérést akarná, ám mindaz, amit a győztes európai parlamenti választások óta tartó kampányában hangoztat, lényegében ebbe az irányba hat. Az Oxfordban tanult, több nyelven beszélő, szintén marxista érzelmű közgazdászokkal körülvett Ciprasz hatalomra kerülése esetén elsőként orvosolni akarja azt a humanitárius válságot, amit a Brüsszel és Berlin diktálta gazdaságpolitika okozott. Azt ígéri, hogy a minimálbért 50 százalékkal, havi 750 euróra emeli, hasonlóan a nyugdíjakhoz, visszaállítja az évi 12 ezer eurós jövedelem utáni adómentességet, 300 ezer szegény családnak garantál ingyen áramot. Jelenleg a munkaképes lakosság 28 százaléka munkanélküli, akik fizetés nélkül vehetnék igénybe az egészségügyi ellátást és kapnának gyógyszereket, 25 ezer alacsony jövedelmű család pedig lakhatási támogatásban részesülne.

Kétségtelen, hogy az államcsődközeli helyzet elkerülésére 2009 óta tartó, a két alkalommal, összesen 240 milliárd eurós EU–IMF–EKB-hitelcsomag fejében végrehajtott kiigazítási intézkedések a görögök életszínvonalának drámai romlásához, katasztrofális elszegényedéshez vezettek. Ám az elemzők szerint 11 milliárd euróra becsült jóléti intézkedéscsomaggal mínuszba fordulna a költségvetés adósságszolgálat nélküli, elsődleges többlete, amely pedig a hatévi recesszió után elindult növekedés mellett a Szamarasz-kormány másik eredménye. Ciprasz viszont úgy véli, hogy a hatékonyabb adóbehajtás kellő fedezetet nyújt programjának megvalósításához.

A jóléti intézkedések mellett Ciprasz a válságkezelés ellenére emelkedő, már a GDP 177 százalékára rúgó külföldi államadósság tetemes hányadának az elengedését is el akarja érni. Az utóbbi hónapok nyugat-európai turnéjának hatásaként már mérsékeltebb hangra váltott, a bátornak tűnő, ám öngyilkos ötletétől, a törlesztés egyoldalú felmondásától elállt, és inkább tárgyalásos úton indulna el. Miután a magánhitelezők a görög tartozások jelentős részét két éve leírták, Ciprasz a kormányokra mutogat. Célja, hogy az éves adósságszolgálat a GDP 2 százalékára mérséklődjön a tavalyi, 3,2 százaléknak megfelelő, 5,7 milliárd euróról.

Persze a politika hozhat fordulatokat, ahogy az Szamarasz esetében is történt, aki 2009-től kezdve ellenzékben keményen támadta az akkor kormányzó szocialisták megszorító intézkedéseit. A 2012. júniusi választási győzelme után, kormányfőként aztán keményen végrehajtotta az EU–IMF–EKB alkotta trojka előírásait a negyedévente esedékes hitelrészlet fejében. Ha Ciprasznak sikerülne hatalmi pozícióba kerülnie, elődeihez hasonlóan az ő keze is meg lehet kötve. Bármilyen kormány alakul is a választás után, kénytelen lesz a trojkával tárgyalni. Annál is inkább, mert 7 milliárd eurónyi hitelrészlet folyósítását felfüggesztették, és az első negyedévben 4,5 milliárd eurónyi államkötvény visszafizetése válik aktuálissá. Persze aduja Ciprasznak is lehet, hiszen az EKB az utóbbi időben tetemes mennyiségű görög államkötvényt vásárolt fel, amit aligha szeretne elértéktelenedni látni.

Hiába jelzik a közvélemény-kutatások a Sziriza előnyét, előfordulhat, hogy a párt győzelme pirruszi lesz, annak ellenére, hogy a görög választási rendszer a legtöbb szavazatot szerzett pártot a voksok alapján kapott mandátumain felül további 50 képviselői hellyel jutalmazza. A legutóbbi választáson Szamarasz pártjának közel 30 százalékkal sem sikerült egyedüli többséget szereznie, ezért kényszerült koalícióra, mégpedig legfőbb riválisaival, a szocialistákkal. A helyzetet bonyolítja, hogy a múlt héten a 2011-ben kormányfőként épp a válságkezelésbe belebukott veterán szocialista politikus, Jorgosz Papandreu Mozgalom a Változásért elnevezéssel pártot alapított, ami nemcsak az öt éve még 42 százalékos támogatottságú, jelenleg a bejutási küszöb szélén táncoló, Pánhellén Szocialista Mozgalomnak (Paszok) árthat, de akár még a Szirizától is elvehet szavazatot. A Sziriza koalíciós partnerként az egyre erősebb szélsőségesekkel, a felmérésekben a harmadik helyért versengő kommunistákkal és a újfasiszta Arany Hajnallal nem számol. Mindez királycsináló szerepbe emelheti az újságíróból politikussá előlépett Sztavrosz Theodorakisz tavaly februárban létrehozott, Potami (Folyó) nevű mérsékelt pártját, amelyik a trojka válságkezelésével szemben legalább annyira kritikus, mint amennyire felelősnek tartja úgy általában a görögöket is a krízis kialakulásáért.

TÁLAS ANDREA