Schengen vége? – Európában ismét előkerülhetnek a sorompók
Európát egyre jobban fenyegeti a menekültprobléma: egyes országok improvizálnak, kerítést építenek vagy menekültáradattal fenyegetik egymást, a parlamenti választásokon pedig mind többször kerül napirendre a bevándorlásügy szigorítása. Miközben a világban soha ilyen gyorsan nem nőtt az otthonukat elhagyni kényszerülők száma, kérdés, mit tud lépni a súlyosan megosztott Európai Unió. Már a schengeni határrendszer felfüggesztése is opció.
Európát a napokban két hatalmas problémahalmaz foglalkoztatja: egyezségre jut-e Görögország a hitelezőivel, vagy elkerülhetetlen lesz a kilépése az eurózónából, illetve mi lesz az érkező menekültáradattal. A menekültek zöme főleg három országban lép be az Európai Unió területére: Olaszországban, Görögországban és Magyarországon. Azzal, hogy Matteo Renzi olasz miniszterelnök megfenyegette az EU-t, ha nincs közösségi szintű megállapodás a menekültek elhelyezésében, akkor szabad mozgásra jogosító engedélyt ad a menekülteknek az unión belül, egyértelművé vált: egyetlen tagállam sem gondolhatja azt, hogy nincs felelőssége az ügyben.
A június 25-26-i EU-csúcson tehát nem véletlenül lesz fő téma a menekültprobléma. Az semmiképp sem tekinthető megoldásnak, hogy ezen a találkozón kaphat zöld lámpát az a katonai akció, amely a földközi-tengeri embercsempészek hajóinak az elsüllyesztését célozza. Hiszen a határvédő egységként felállított Frontexnek eredetileg az volt a feladata, hogy embereket mentsen, nem pedig, hogy menekültek Olaszországba vagy Görögországba érkezését akadályozza a csempészek szállítóhajóinak a megsemmisítésével.
A magyar kormány kerítésépítései tervei a szerb-magyar határon sem egyedülállóak. A görög-török határon már van egy, és Franciaország is lezárta határait Olaszország felé.
Mindez a folyton az európai értékekre hivatkozó EU-ról csöppet sem fest kedvező képet, amellett, hogy abban is biztosak lehetünk: kerítések aligha tartanak fel olyan embereket, akik fizikai erőszak, háború, súlyos nélkülözés elől menekülnek. Ehhez képest az a kérdés, hogy a menekülthullám melyik országot sújtja jobban, másodlagos. A verseny mégis megindult: Szijjártó Péter külügyminiszter szerint az eddigi 50 ezer bevándorlóval Magyarországot sújtja 2015-ben a legnagyobb bevándorlási hullám, az olaszok szerint hozzájuk 57 ezren érkeztek eddig csak idén. Magyarország mindenesetre harmadik EU-s tagállamként a sorban emel kerítést, Szerbia legnagyobb megdöbbenésére.
Az EU két pártra szakadt
A következő faktorok ilyen mértékben számítanak:
népesség mérete 40%-ban,
gazdaság ereje 40%-ban,
munkanélküliségi ráta 10%-ban,
menedékkérők iránti múltbéli elkötelezettség 10%-ban.
A nehezen mozduló unió kétségbeesetten keresi a megoldást a kérdésre. Az eddigi egyetlen épkézláb javaslat a kvótarendszer, amely egy képlet segítségével osztaná szét a menekültstátuszért folyamodókat az EU kevésbé túlterhelt országai között. Ez azonban teljesen megosztotta az EU-t. Egyes államok, mint például Németország vagy Ausztria, a kötelező rendszerben hisznek, míg mások, köztük Magyarország az önkéntesség elve mellett állnak ki, és lényegében elutasítják a kezdeményezést.
A kvótarendszer tervét az EU a 2015 áprilisi menekülttragédiák hatására vette elő, amikor több földközi-tengeri helyszínen 1200 menekült vesztette életét rövid időn belül. Az események rávilágítottak arra, hogy a menekültek utaztatása más dimenzióba került, mint korábban, nagyobb, fejlettebb hajókkal csempészik őket az embercsempészek, ráadásul az EU a korábbi kiterjedt tengeri megfigyelési rendszert, a Tritont egy olcsóbbra, de szerényebbre cserélte le, amely csak az EU közvetlen partvidéki vizeit ellenőrzi. Így nem tudták kimenteni a túlterhelt hajókon bajba jutottakat.
A kvótarendszer a javasolt keretek között alig segítene, hiszen csak tavaly 200 ezer ember érkezett ilyen-olyan utakon Olaszországba, és négymillió szíriai állampolgár él menekülttáborokban a szomszédos országokban embertelen körülmények között. Ezekből alig 60 ezer embert kiemelni csak kismértékben segít az egész krízisen, igaz, mindenki az elvi jelentőséget emeli ki, hogy "jó irányba halad az EU". A kvótarendszer átültetése számos gyakorlati problémát felvet: az áttelepítés egyfelől családokat szakíthat szét (sok menekült a már korábban bevándorolt hozzátartozó nyomán indult útnak), másrészt az unión belüli szabad mozgás elve miatt az sem korlátozható, hogy az adott országot az odaküldött menekültek elhagyják. Így az igazságosabb teherviselés a gyakorlaton is megbukhat, a menekültek oda fognak menni, ahol kapcsolataik vannak, vagy tudják, hogy a legemberségesebben bánik velük a menekültügyi befogadó hálózat.
Az is kérdés, hogy ha a menekültkérelmek elbírálását is szétosztja az EU, akkor az miképp valósulhat meg: tízezreket kellene utaztatni, miután személyes interjúk alapján kell az elbírálási folyamat során meggyőződni a menekültkérelem jogosságáról. A kvótarendszer ráadásul csak az Olasz- és Görögországba érkező menekültek elosztásáról rendelkezne – Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke a hvg.hu-nak adott interjúban épp arról beszélt, hogy az EU nem veszi figyelembe a balkáni migrációt, melynek uniós belépési pontja Magyarország.
| Mi fűti a bevándorlást? |
| A probléma gyökere, hogy Líbiában és Szíriában kritikus a helyzet. Líbiában gyenge a központi kormány, több tízezer ember felfegyverzett bandákban garázdálkodik az országban, akik ellehetetlenítik az országban élő kisebbségek, korábban a jobb élet reményében Fekete-Afrikából bevándorlók életét. Ezek a kisemmizett emberek most Tripoliban és más városokban várják, hogy átjuthassanak Európába. Szülőhazájukba nem akarnak, de legtöbbször nem is tudnak visszamenni. Szíriában az évek óta tartó polgárháború miatt sok millióan már nem látnak más utat, mint hogy mindenüket pénzzé tegyék, és megpróbáljanak átkelni Európába. Amíg ezekben az országokban nem rendeződik a politikai helyzet, az embercsempészeknek biztos üzlet, a menekülteknek az egyetlen választás a migráció marad. Az elmúlt 15 évben az illegális bevándorlók 15,7 milliárd eurót fizettek az embercsempészeknek, hogy elhozzák őket Európa határaihoz. Csak Líbiában 500 ezer -1 millió szíriai és fekete-afrikai várja, hogy átjuthasson Európába, egy ember 4000 eurót is kifizet ezért. |
Európa-szerte ez a választások egyik fő témája
A bevándorláskérdés várhatóan jelentős mértékben meghatározza a következő hónapokban az egyes tagállamok belpolitikáját, különösen ott, ahol választások is lesznek. Ilyen rögtön Dánia, ahol csütörtökön volt parlamenti választások. A jelenleg kormányzó szociáldemokraták és az ellenzéki liberálisok között a végére fej-fej melletti verseny alakult ki, holott még a múlt héten is a jelenlegi kormánypárt vezetett. A mérleg nyelve az eurokritikus Dán Néppárt lehet, amely a harmadik legnagyobb erő az országban, és a Jobbik stratégiáját valósította meg: szélsőjobb alakulatból a közép felé eveztek, és fellépésükkel elérték, hogy a bevándorlás szigorítása ma már minden nagyobb párt programjában szerepeljen, akárcsak Nagy-Britanniában.
Az újraválasztásásért küzdő Helle Thorning-Schmidt és kihívója, a liberális Lars Lokke Rasmussen is csökkentené a bevándorlást – a szociáldemokraták szigorították is a menedékkérők befogadásának feltételeit, a liberálisok pedig a további megkötéseket sürgetik, hisz az elmúlt négy évben 14 800 menedékkérő érkezett az országba. A Dán Néppárt minderre rálicitált: a menekültekre fordított pénzeket a dán népre költenék – kórházakat építenének és javítanák a szociális ellátást, miközben az OECD-tagállamok között már így is Dánia költi a negyedik legtöbbet szociális célokra a GDP-hez mérten, ha pedig a nyugdíjakat is hozzávesszük, a második legtöbbet. A Néppárt teljes mentességet akar az uniós irányelvek és szerződések alól – és követeli a határellenőrzés újbóli bevezetését. Jól látni tehát: a menekültügyi politikák a nemzeti elzárkózás irányába mutatnak, megspékelve egy jó adag szociális populizmussal.
A dán és a brit mellett a finn választások idején is megfigyelhető volt a migráció témájának előtérbe kerülése: a finn választásokon második legtöbb szavazatot elnyerő Finnek Pártja szintén megszorító, szigorúbb bevándorláspolitikát képvisel. (És az idén még Lengyelországban és Spanyolországban is választások lesznek.)
Gondban a baloldal
A nemzetközi migrációs folyamatok leginkább az európai baloldalnak adják fel a leckét. A migrációs krízis mindenhol a jobboldali, szélsőjobboldali pártokat erősíti, és az ő retorikájukat és megközelítésüket emeli be a politikai közbeszédbe. "A baloldal zavarodottnak tűnik – vajon a migrációt biztonságpolitikai kérdésként kezelni konzervatív megközelítés-e? Próbálja a baloldal inkább feléleszteni a multikulturalizmus ötletét, hogy kifogja a szelet a migrációellenes pártok vitorlájából?" – kérdezi Alessio Postiglione elemző, aki szerint az internacionalista baloldal azzal néz szembe, hogy a bevándorlás miatt a munkahelyét féltő tömegbázisa ellene fordul, és a protekcionista, populista jobboldali pártokra szavaz.
A szocialista pártok emiatt kokettálni kezdtek a bevándorlásellenességgel, ami egyelőre nem tűnik sikeres stratégiának a szélsőjobb pártok előretörésének megakadályozásában. A baloldal új kihívásokkal szembesül, hiszen ők alapvetően internacionalisták, a tolerancia és a multikulturalizmusra is nyitott társadalom értékeit hirdetik – de emiatt szembekerülnek a szavazóikkal. Ha nem lenne eleve ennyire erőtlen Magyarországon a baloldal, ez sokkal nyilvánvalóbb lenne nálunk is
Itt van Schengen vége?
Rengeteg magyarnak leírhatatlan érzés volt, amikor fokozatos könnyítéseket követően már a magyar-osztrák határon sem kellett senkinek sem elővennie az útlevelét, hanem át lehetett hajtani az üres határőrizeti épületek között. Lehet, nemsokára visszatérnek a sorompók: a menekültprobléma ma már a schengeni határrendszer felfüggesztésének kérdését is felveti. Az EU külső határain belül szabadon lehet utazni, és ezzel az illegális bevándorlók is élnek. Noha a Dublin III-as rendszer értelmében egy illegális bevándorlónak a belépési országban kellene maradnia, amíg a kérelmét elbírálják, idegenrendészeti őrizet hiányában azonban nem várnak erre, hanem továbbállnak. Az uniós tagállamok átmeneti időre most is felfüggeszthetik a schengeni szabályokat, azaz újból bevezethetnek határellenőrzést az EU belső határain is, ha ezt nyomós indok alátámasztja (például a G7-ek legutóbbi csúcstalálkozója Bajorországban, amikor is néhány nap alatt több ezer migráns lépett a tartomány területére). A kérdés különösen azért kényes, mert a szabad mozgás az EU egyik legfontosabb alapértéke.
"Az EU külső határain számos lyuk tátong, és ha az EU felelős vezetői nem gondoskodnak erősebb határőrizetről, a csempészetet, emberkereskedelmet és egyéb bűnöket pártolják", akadt ki a minap a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) főtitkára, Andreas Scheuer a Bildnek. A schengeni határrendszer felfüggesztését követelte nemrég a szélsőjobbos olasz Északi Liga elnöke, Matteo Salvini. És hasonló gondolatokkal állt elő a francia Marine Le Pen is – utóbbi a Charlie Hebdo-merénylet után kezdte el újból hangoztatni a nézeteit, megfeledkezve arról is, hogy a terrorakciót nem is bevándorlók követték el.
| Tények, számok a migrációs krízisről |
Az európai államok, ideértve Izlandot, Svájcot és Norvégiát is, az elmúlt 15 évben 11,3 milliárd eurót fordítottak a menekültek kitelepítésére, 1,6 milliárdot határőrizetre. 2014 végére az otthonukból elűzött emberek száma világszerte elérte az 59,5 milliót az ENSZ Menekültügyi Biztossága közlése szerint. A növekedés 2013-hoz képest több mint 8 millió fő. Ráadásul 2014 során 13,9 millió ember vált újonnan menekültté, ennyien kényszerültek arra, hogy háborúk és üldöztetés elől menekülve hátrahagyják az otthonukat. "Soha korábban nem nőtt olyan mértékben a világ menekültjeinek száma egyetlen év alatt, mint 2014-ben" – áll a szervezet közleményében. A menekültek fele gyermek. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
