Mese nincs

Abszurd és elfogadhatatlan – fakadt ki Jannisz Varufakisz görög pénzügyminiszter hétfőn, miután kudarcba fulladtak a tárgyalások eurózónabeli kollégáival az országot 2010 óta életben tartó, 240 milliárd eurós hitelprogram sorsáról. A január végi választás eredményeként hatalomra került radikális baloldali Sziriza vezette kormány egyelőre elutasítja ugyanis a még elődje, a konzervatív–szocialista koalíció által megkötött, február 28-án végződő program féléves meghosszabbítását, vállalva a további finanszírozás fejében az újabb megszorításokat. Vagyis azt a gazdaságpolitikát – az újabb nyugdíjcsökkentést, a forgalmi adó emelését, további állami alkalmazottak elbocsátását –, aminek a végét ígérte a Sziriza elnökeként a kormányfői posztra került Alekszisz Ciprasz.

Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport nyilvánvalóvá tette: ragaszkodik ahhoz, hogy Athén kérje a program meghosszabbítását, és egyúttal vállaljon kötelezettséget arra is, hogy nem tesz egyoldalú gazdasági lépéseket, és nem csinál vissza korábbi intézkedéseket. A testületet vezető holland pénzügyminiszter, Jeroen Dijsselbloem ugyanakkor emlékeztetett: a program ad némi mozgásteret arra, hogy Athén bizonyos nemkívánatos lépéseket másokkal helyettesítsen. Mindezt azonban kizárólag a hitelprogramot felügyelő, az IMF, az EU és az Európai Központi Bank (EKB) alkotta trojkával való egyeztetés után. Ez akár tárgyalási alap is lehetne, hiszen Athénnak, mint kiderült, a még hátralévő intézkedések 30 százalékával vannak gondjai, amiket másokkal akarna felváltani.

Csakhogy az új athéni kormány semmiképp sem szeretné folytatni elődje programját, több korábbi intézkedést vissza akar csinálni, és egy akár 10 milliárd eurós hitelt nyújtó áthidaló megállapodásban gondolkodik. Azt tervezi, hogy szeptember 1-jéig olyan átfogó reformmenetrendet dolgozna ki, ami lélegzethez juttatja a gazdaságot, véget vet a humanitárius katasztrófának minősített életszínvonal-romlásnak, a recessziót generáló folyamatoknak, és hosszú távon megteremti az egészséges növekedés feltételeit. Utóbbiak közé tartozik a Ciprasz-kabinet szerint a jóléti kiadások növelése, a minimálbérek, a nyugdíjak, az állami alkalmazottak fizetésének emelése, amit az eddigi válságkezelés legfőbb eredményéből, az adósságszolgálat nélküli elsődleges költségvetési többletből akar finanszírozni. Athén szerint a GDP 4,5 százalékával szemben elégséges a 1,5 százalékos többlet, ami 2020-ig 42 milliárd eurós pótlólagos forrást nyitna meg.

A tárgyalások során partnereinek nemegyszer durván beszóló Varufakisz elmondta, hogy majdnem létrejött a megegyezés. Az ő előadása szerint Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosa, volt francia pénzügyminiszter olyan tervezetet tett le az asztalra, amiben nem a reformprogram, hanem a hitelmegállapodás meghosszabbítása szerepelt, és technikai segítségnyújtást tartalmazott, ám azt végül az EU visszavonta. A megbeszélések részleteit ismerők ironikusan meg is jegyezték: megtörténhet, hogy az eurózóna amiatt kerül bajba, mert szavakon lovagolnak, azaz az egyik fél ragaszkodik a meghosszabbítás kifejezéshez, a másik viszont kitart az áthidalás mellett. A hétfői kudarc ellenére a felek bizakodóak, a közgazdász és játékelmélet-szakértő Varufakisz elismerte, hogy Athénnak nincs joga Európa jövőjével játszadozni, és reményét fejezte ki, hogy végül a félúton sikerül megállapodni. Dijsselbloem pedig bejelentette: Athén péntekig kérheti a reformprogram meghosszabbítását. Hozzátette, hogy e nélkül viszont nincs garantálva a görög állam finanszírozása.

A válságkezelő program folytatásának hiányában az EKB leállítaná a likviditási hitel folyósítását a görög bankoknak, ami egyből ellehetetlenítené a működésüket. Emellett Athén a hitelcsomagból még hátralévő 7,2 milliárd euró lehívására sem számíthatna. Mindeközben az adóbevételek folyamatosan csökkennek, januárban már 20 százalékkal maradtak el a tervezettől. A görögök pedig a tavaly decemberben kirobbant belpolitikai válság hatására elkezdték nagy ütemben kivinni megtakarításaikat az országból, s két hónap alatt 14 milliárd eurót helyeztek át külföldi bankokba. Felmerült, hogy ha a megállapodás elmaradása miatt pánik alakul ki, és felpörög a pénzkiáramlás, akkor Ciprushoz hasonlóan devizakorlátozás bevezetésére is szükség lehet. Ráadásul augusztusig 11,3 milliárd eurót kell Athénnak törlesztenie a hitelezőinek.

Bármennyire úgy tűnik is, hogy mindkét fél ragaszkodik a saját álláspontjához, egyiküknek sem érdeke, hogy kenyértörésre vigye a dolgot. Annál is kevésbé, mert a 240 milliárd eurós hitelprogram, valamint a magánhitelezők adósságainak két évvel ezelőtti leírása nyomán az EU és az eurózóna tagországai lettek Görögország legfőbb hitelezői. Ez újabb ütközőpont Athén és az EU között, hiszen az új görög vezetés az adósságokban is könnyítéseket akar elérni. Pedig az ország már eddig is jelentős enyhítésben részesült: a 2010-ben jóváhagyott első hitelcsomag után fizetendő kamat mindössze egy százalék, és majd csak 2020-ban kell a tartozás törlesztését megkezdeni, amit 30 év alatt kell teljesíteni. A 2012-ben megnyitott második hitel visszafizetése 2023-ban indul, átlagosan 32,5 évig tart, és a kamat szintén rendkívül kedvező.

Az immár sokadik kényszerhelyzetben Görögországnak esetleg nyújtandó engedmények ismét felborzolták a kedélyeket az eurózónán belül. A legkeményebb álláspontot továbbra is Berlin képviseli: Wolfgang Schauble pénzügyminiszter nem győzi hangoztatni, hogy Athénnak tartania kell magát korábbi vállalásaihoz. Ugyanezt az álláspontot képviseli Finnország, valamint a Görögországhoz hasonlóan a trojka felügyelete mellett mentőcsomagban részesült Portugália és Írország, amelyeknek a pénzügyi segítség fejében szintén súlyos megszorításokat kellett végrehajtania. Mindketten túljutottak a válságon, és a hároméves program lezárultával elővigyázatossági hitel nélkül térhettek vissza a pénzpiacokra. Ezért is elleneznek bármiféle kivételezést Görögországgal, és hozzájuk csatlakozik az uniós bankmentő csomagban részesült Spanyolország is. Ahol az idén választás elé néző jobbközép kormányra egyre nagyobb nyomást gyakorol a Sziriza politikáját példaképének tartó, mind népszerűbb baloldali populista Podemos (Képesek vagyunk rá) párt. Egyedül mintha a franciák lennének megengedőbbek a görögökkel szemben. Michel Sapin pénzügyminiszter megfontolandónak tartaná, hogy a politikai változások fényében az eurózóna országai vegyék figyelembe Athén kéréseit.

TÁLAS ANDREA