Görög rulett

Csak mosolygott Vlagyimir Putyin orosz államfő, amikor Alexisz Ciprasz görög miniszterelnökkel közös múlt pénteki sajtótájékoztatóján nekiszegezték a kérdést: Moszkva trójai falóként használja-e Athént, hogy az EU-n belüli egységet az oroszországi gazdasági szankciók kérdésében kikezdje. Putyin a mondabeli hasonlatot a tudósítások szerint azzal a megjegyzéssel ütötte el, hogy a kérdésnek az adhatna létjogosultságot, ha történetesen ő látogatna el Athénba. Majd még sejtelmesen hozzátette: „senkit semmire sem kényszerítünk”.

A pártjával, a radikális baloldali Szirizával januárban hatalomra került görög politikus kétnapos moszkvai látogatásán pontosan az hangzott el, amit Putyin elvárt. Kissé hosszúra nyúlt, háromórás személyes megbeszélésüket követően Ciprasz emlékeztetett arra, hogy Athén mindig is nyíltan helytelenítette a Moszkvával szembeni szankciókat, azokat nem tartotta hatékony megoldásnak, mert véleménye szerint új hidegháborúhoz vezetnek Oroszország és a Nyugat között. Az ateista, de a két ország közötti ortodox vallási közösséget látogatása során üdvözítőnek tartó Ciprasz – miközben kormánya márciusban az uniós tagállamok vezetőivel egyetértésben támogatta az ukrajnai orosz beavatkozás miatt hozott szankciók fennmaradását – Putyin nagy megelégedésére közölte, ideje lenne az ördögi körből végre kikeveredni.

A kölcsönösen meleg szavak ellenére a tárgyalások kézzelfogható eredmények nélkül zárultak. Ciprasz hiába beszélt Putyin kottájából, nem érte el, hogy a nyugati büntetőintézkedések és a csökkenő olajárak miatt szorongatott Moszkva a görög mezőgazdasági termékekre feloldja azokat a korlátozásokat, amiket az uniós tagállamokkal szemben ellenlépésként foganatosított. Putyin közölte: nem tehet kivételt senkivel. Pedig a szankciók kérdésében a magyar, a cseh és a szlovák állásponthoz hasonló véleményt megfogalmazó Ciprasz jelezte, hogy a görög gazdaságot mindez különösen érzékenyen érinti, hiszen agrárexportjának közel 40 százaléka az orosz piacokon talál gazdára. Annak a lehetőségét azonban Moszkva nem zárta ki, hogy a két ország vegyesvállalatokat hozzon létre, amelyek segíthetik a szankciók sújtotta görög iparágakat.

Ahogy abban sem tudta Ciprasz megenyhíteni orosz partnerét, hogy mérsékelje Görögország számára az orosz gáz árát, ami az uniós átlagnál 16 százalékkal magasabb. Reményt keltőnek tűnhet ugyanakkor a Moszkvával szintén szimpatizáló nacionalista konzervatívokkal koalícióban kormányzó Sziriza vezette kabinet számára, hogy Moszkva beveszi Görögországot a lemondott Déli Áramlat helyébe lépő Török Áramlatba, ami szintén Ukrajna megkerülésével, de török–görög–szerb–magyar útvonalon juttatná el az orosz gázt az EU-ba. Ami két szempontból is érdekes helyzetet teremt. Ciprus 1974-es török megszállása miatt ugyanis Ankara és Athén máig feszült viszonyban van egymással. A görögök ugyanakkor a transzadriai gázvezetékben is érdekeltek, melynek terve szerint az azeri gáz Görögországon, Albánián és Olaszországon keresztül jutna az uniós piacokra. Mindenesetre a Török Áramlat Athén számára azzal kecsegtet, hogy komoly energiaelosztó központtá válhat, ami ipari befektetéseket, munkahelyeket hozhat.

Cserébe persze Moszkvának is lennének elvárásai: egyes hírek szerint orosz állami vállalatok kinéztek már néhány, komoly üzleti lehetőséggel kecsegtető görög állami céget. Köztük a görög államvasutat és a szaloniki kikötőt. Az utóbbi, valamint a pireuszi kikötő iránt ugyanakkor Kína is érdeklődik. Csakhogy a privatizáció kérdésében a Ciprasz-kormány egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesz: néhány hete még arról beszélt, hogy leállítja a folyamatot, legutóbb viszont bedobta, hogy csak az Athénhoz közeli pireuszi kikötő állami részesedésének 67,7 százalékos eladásából félmilliárd eurót remél.

Moszkvával egyébként nem csak Ciprasz barátkozik, elődei is közeledtek a putyini Oroszországhoz. A brit The Economist hetilap a legutóbbi számában emlékeztetett arra, hogy öt éve, a görög gazdasági válság kirobbanásakor az akkori szocialista kormányfő, Jorgosz Papandreu első körben az az idő tájt államfő, jelenleg miniszterelnök Dmitrij Medvegyevhez fordult pénzügyi segítségért. Aki azonban azt tanácsolta: inkább kopogtasson az IMF-nél. Papandreu így is tett, aminek eredményeként a Nemzetközi Valutaalap és az EU részvételével 2010 márciusában elindult a Görögországot azóta is életben tartó, összesen 240 milliárd eurós óriás hitelprogram. Az EU, az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) alkotta trojka a pénz folyósítását szigorú feltételekhez, állami kiadáscsökkentéshez, gazdasági reformokhoz köti.

A megszorításokkal járó programot Ciprasz ellenzékben folyamatosan támadta, követelte az elutasítását, választási kampányában pedig egyenesen a felmondását ígérte meg. Hatalomra kerülve azonban ugyanabba a csapdahelyzetbe került, mint elődei, és azóta sem tesz mást, mint alkudozik az EU-tagállamok vezető politikusaival a még hátralévő 7,2 milliárd eurós részlet folyósításáért cserébe elvárt reformokról. Ciprasz újabb és újabb határidőket jár ki Brüsszelnél és az IMF-nél, próbálja húzni az időt, jóllehet folyamatosan ott lebeg a feje fölött Damoklesz kardjaként, hogy kiürülhet az államkassza. Ezt egyelőre sikerült az országnak elkerülnie: a múlt héten 450 millió eurót törlesztett az IMF-nek, de további hitelrészletek, államkötvények visszafizetése válik a következő hónapokban esedékessé. A kilátások pedig rosszabbodtak, a gazdaság ismét recesszióba fordult. A közhangulaton a Ciprasz-kormány azzal próbál javítani, hogy parlamenti vizsgálóbizottságot állítana fel annak kiderítésére, mi vezetett 2008-ban, a szocialisták hatalomra kerülését követően az államcsődközeli helyzethez. Amikor is egyik hétről a másikra kiderült: a költségvetési hiány a GDP 15 százaléka, az államadósság pedig 300 milliárd euró, a GDP 127 százaléka.

Gázkérdésben még 2008-ban az akkori konzervatív kormányfő, az egy évvel későbbi választáson megbukott, EU-párti Kosztasz Karamanlisz írt alá megállapodást Putyinnal Athén szerepvállalásáról a Déli Áramlatban. A lépést akkoriban Görögország nyugati szövetségesei legalább olyan rosszallással fogadták, mint most Ciprasz moszkvai látogatását. A görögöknek viszont nemigen van kifogásuk az oroszbarátság ellen. Az amerikai Pew Research Center 2013-as közvélemény-kutatásai szerint 63 százalékuknak jó véleménye van Oroszországról.

Ciprasz hamarosan visszatér Moszkvába: most még úgy áll a dolog, hogy jelen lesz a második világháború befejezésének 70. évfordulója alkalmából sorra kerülő május 9-ei moszkvai megemlékezéseken, amiket az uniós vezetők negligálnak. Pedig a napokban Milos Zeman cseh államfő is elállt az utazástól, noha még a múlt héten is megerősítette részvételét, és még vitába is keveredett az ügyben az USA csehországi nagykövetével. Ciprasz és Putyin is úgy látja, hogy a két ország azonos mértékben osztozott a második világháborúban a nácizmus elleni küzdelem véráldozataiban. Jellemző, hogy Ciprasz az orosz TASZSZ hírügynökségnek a két ország közötti olyan testvéri viszonyról beszélt, ami kritikus időkben a közös harcban is megmutatkozott.

TÁLAS ANDREA