Nem nyert

Aligha lehet egyszerű az athéni kormánynak zsarolókkal és terroristákkal tárgyalni. Legalábbis a vasárnapi népszavazási kampányban így emlegette Alexisz Ciprasz görög kormányfő és hétfőn váratlanul lemondott pénzügyminisztere, Jannisz Varufakisz azokat a hitelezőket – az Európai Bizottságot (EB), az IMF-et és az Európai Központi Bankot (EKB) –, amelyekkel lapzártánkkor Athén máris megbeszéléseket kezdeményezett. A radikális baloldali Sziriza vezette görög kormány egyfelől elégedett lehet, hiszen a referendumon az akarata érvényesült, és a szavazók elutasították az EB–IMF–EKB alkotta trojka szerinte kizárólag megszorításokat tartalmazó programját. Másfelől viszont mégiscsak e hármakkal kell tető alá hozni a megállapodást, miután – több európai politikus szavaival is élve – immár valóban elkezdődött a végjáték.

Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke kedd estére hívta össze az eurózóna államainak vezetőit, továbbá Jean-Claude Junckert, az EB és Mario Draghit, az EKB elnökét. Angela Merkel német kancellár és Francois Hollande francia államfő nyitottnak mutatkozott a további egyeztetésekre, ám komoly, megalapozott javaslatot vár az athéni kormánytól. Cipraszt Brüsszelbe új pénzügyminisztere, Euklídisz Cakalotosz, a görög tárgyalódelegáció eddigi vezetője kísérte el, aki elődje, Varufakisz konfrontatív, helyenként pimasz magabiztosságával szemben udvariasabb stílust mutat. Bár a Rotterdamban született, Oxfordban közgazdaságtant, politológiát és filozófiát tanult, doktori címet is szerzett Cakalotosz a Sziriza radikális szárnyához tartozik, és a megszorító gazdaságpolitika kritikusa, képes a helyzetet pragmatikusan kezelni. Hasonlóan Cipraszhoz, akinek kezét egyes hírek szerint az egyébként szakmailag rendkívül felkészült Varufakisz megkötötte.

A hitelezőkkel folyó tárgyalásokon állítólag játékelméleti alapon taktikázó, leköszönt pénzügyminiszter olyannyira ragaszkodott ugyanis az adósságátrendezéshez, hogy még az eurót is beáldozta volna. Ciprasz viszont – aki szintén elengedhetetlennek tartja a számos neves közgazdász szerint is fenntarthatatlan adósság átalakítását – ragaszkodik az euróhoz, ahogy a görögök közel háromnegyede is. A görög kormányfő állítólag hajlandó a trojka legutóbbi, a referendumot megelőző javaslatcsomagjának több pontját is elfogadni, de hírek szerint 30 százalékos adósságelengedésért cserébe. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter viszont jelezte, hogy az eurózónát létrehozó EU-szerződés tiltja az adósságleírást.

Az idő sürget: a referendum kiírásának hírére az EKB 89 milliárd eurón befagyasztotta a görög bankok likviditási keretét, de a „nem” szavazatok győzelme láttán mégsem vágta el a forrást, amely azonban amúgy is csak néhány napra elegendő. Ha az EKB nem nyújtana hitelt, a görög bankok fizetésképtelenné válásával az ország pénzügyi rendszere azonnal összeomlana. A kialakult helyzetben a kormány meghosszabbította az egy hete bevezetett devizakorlátozásokat: maradt a napi 60 eurós készpénzfelvételi korlát, a bankkártyával többnyire nem rendelkező nyugdíjasok esetében pedig a heti 120 eurós limit. A korábbi ígéretekkel ellentétben a bankok kedden sem nyitottak ki. Athént az is szorongatja, hogy július 20-án az EKB-nál lejáró kötvényei után 3,5 milliárd eurót kell fizetnie, amire jelenleg már nincs elegendő forrása. Alig két hete Athén az IMF-nek sem törlesztett, az 1,6 milliárd eurós részlet elmaradásával viszont nem következett be az államcsőd, mivel intézményi befektetőről van szó, így Görögország egyelőre „csak” a késedelmesen fizetők kategóriájába került.

A karizmatikus Ciprasznak populista, ám a görög nemzeti tudatot erősítő retorikájával sikerült a népszavazáson részt vevők közel kétharmadát maga mellé állítania. Kampányához koalíciós partnere, a nacionalista, szélsőjobbra húzó, EU-ellenes Független Görögök (ANEL), a parlamenti pártok közül pedig a kommunisták és az újnáci Arany Hajnal is csatlakozott. Az ellenzék – az előző ciklusban koalícióban kormányzó konzervatívok és szocialisták –, valamint a januári választáson első ízben mandátumot szerzett EU-párti, szociáldemokrata Potami az igent támogatta.

Különösen a fiatalokat sikerült Ciprasznak maga mellé állítania: a 18 és 24 év közöttiek 85 százaléka, a 24 és 34 év közöttiek 72 százaléka szavazott nemmel. Ők a válságkezelés, a hatodik éve tartó recesszió legfőbb áldozatai, közel kétharmaduknak nincs munkája. A 65 éven felülieknek mindössze a 45 százaléka volt elutasító. A szavazók 38 százaléka pedig – szembemenve a kormánnyal – igennel voksolt a Brüsszel szerint Athén eurózónában maradásáról szóló referendumon.

Lendületet adhatott a „nem” kampányának az IMF múlt csütörtökön nyilvánosságra került belső elemzése. Ebben a washingtoni szervezet szakértői alátámasztották Athén és számos közgazdász meggyőződését, hogy a 327 milliárd eurónyi, a GDP közel 180 százalékára rúgó államadósság fenntarthatatlan. A tanulmány szerint még akkor is elkerülhetetlen a hitelállomány jelenlegi húszéves lejáratának meghosszabbítása negyven évre, és ezen idő alatt a tőketörlesztés alóli felmentés, ha Athén végrehajtja a trojka által megszabott strukturális és fiskális reformokat. A jelentés persze hozzáfűzte: a hitelprogram tavaly májusi felülvizsgálatakor még reálisnak tűnt, hogy az államadósságot a GDP 2013-as 175 százalékáról 2020-ig 128 százalékra lehet mérsékelni az akkori konzervatív-szocialista kormány költségvetési kiigazításaival – ám időközben kormányváltás történt. Az IMF szerint mindenesetre tagadhatatlan, hogy a 2010-es, majd a 2012-es – összesen 240 milliárd eurós – hitelcsomag után újabb, 52 milliárd eurós összegre is szükség lenne. A mostani huzavona miatt egyébként Athén a második csomag utolsó, 7,2 milliárdos részletét nem kapta meg.

Ha végül a vészforgatókönyvre, az egyébként az uniós jog szerint nem szabályozott Grexitre – Görögország euróövezetből való kilépésére – kerülne sor, az eurózóna minden tagállama és az EKB is megérezné a válást, hiszen a görög adósság tetemes hányada őket terheli. De megállapodás és harmadik hitelcsomag nélkül a nagy vesztes mégis az eurózóna GDP-jéből mindössze 2 százalékkal részes Görögország lenne, hiszen le kellene mondania az euróról. A drachmára visszatérés további évekre recesszióba taszítaná az országot, hiperinflációt idézne elő, nem is szólva az ezzel járó politikai káoszról, ami akár a Sziriza-kormányt is elsöpörné. Számos közgazdász viszont úgy véli, a súlyos, beláthatatlan következményekkel járó áldozatok után a gazdaság versenyképességének javulásával Görögország inkább nyerhetne, ha ismét a saját útját járná.

TÁLAS ANDREA