Frontátvonulás

Véget vetne a schengeni övezetnek, visszaállítaná az EU-n belüli határellenőrzést, egyetlen újabb menekült sem érkezhetne az országba, és az euró helyett ismét a frank lenne a fizetőeszköz. Aligha lehetett kétséges, hogy Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) elnöke ezekkel a már régóta hangoztatott nézeteivel pártja történetének legjobb eredményére számíthat a három héttel a párizsi terrortámadás utáni helyhatósági választás első fordulójában. A vasárnap aratott siker bemelegítés lehet a számára az igazi erőpróbát jelentő, 17 hónap múlva esedékes elnökválasztás előtt. A háttérben persze többről van szó, mint riogatásról a fenyegető iszlamizmussal. A populizmusban erős Le Pen kampányában ügyesen kijátszotta a szociális kártyát, valós társadalmi problémákról, leginkább az aggasztó méreteket öltő munkanélküliségről is beszélt, bár csak hangzatos szólamokban. Sikerében az is közrejátszott, hogy a róla kialakult kép sokat változott, és szélsőséges megnyilvánulásai ellenére már nem azonosítják pártalapító apjával, a rasszista, antiszemita Jean-Marie Le Pennel, akivel épp az ilyen nézetei miatt nemrég szakított, és kitette a pártból.

A szélsőjobboldali párt 28 százalékos támogatottsággal a legtöbb szavazatot kapta, és az ország 13 régiójából hatban az első helyen végzett, köztük a korábban a kormányzó szocialisták által uralt, hagyományosan ipari körzetekben is. Maga a pártelnök is az egyik eddigi szocialista fellegvárban, a súlyos munkanélküliséggel küszködő észak-franciaországi Nord-Pas-de-Calais–Picardie régióban diadalmaskodott a pártjával mint listavezető, 40 százalékos eredményükkel messze elhúzva a jobboldali és a szocialista ellenfeleiktől. Le Pen a valószínűleg borítékolható győzelmüknek tudatában már arról beszélt, hogy ha nyernének, a régióban elsőként patrióta gazdasági intézkedéseket hajtanának végre. Munkahelyteremtő programokat indítanának, a külföldieket foglalkoztató vállalatokat partvonalra állítanák. Hasonlóan jól szerepelt unokahúga, a 26 éves, 2012 óta parlamenti képviselő Marion Maréchal-Le Pen, akinek listája szintén 40 százalékos támogatottságot szerzett a súlyos bevándorlási problémákkal szembenéző, marseille-i központú Provence–Alpes–Cote d'Azur régióban. A párt egyik alelnöke és legfőbb stratégája, Florian Philippot pedig az elzászi régiót hozta 37 százalékkal. Az eredmény a sajtót annyira megdöbbentette, hogy két teljesen más politikai beállítottságú lap, a jobboldali Figaro és a szociáldemokrata Jean Jaures alapította l'Humanité is a címlapján csupa nagybetűkkel írt SOKK kifejezéssel jelent meg.

A politikába a 2012-es elnökválasztási kudarca után nemrég visszatért, és immáron Republikánus néven futó egykori pártja élére állt Nicolas Sarkozy centrista szövetségeseivel négy, a kormányzó szocialisták pedig három régióban állnak az élen. A december 13-ai második forduló hozhat változást, elemzők szerint azonban a Nemzeti Frontnak minden esélye megvan arra, hogy legalább négy régiót megszerezzen, ami példátlan diadal lenne a párt 43 éves történetében. A szélsőjobboldal térnyerését eddig csak a hatalomban egymást váltó jobboldali és baloldali pártok hagyományos összefogása tudta megfékezni. Ezúttal azonban ilyesfajta taktikai lépés egyelőre kizárt, Sarkozy ugyanis a választás estéjén bejelentette: ahol pártja a harmadik helyre szorult, ott sem lépnek vissza. A szocialisták viszont ezt megteszik. Manuel Valls kormányfő fel is szólította pártja híveit, hogy az érintett körzetekben a mérsékeltebb jobboldalra szavazzanak. Ahol pedig másodikként a szélsőjobboldallal versenyben maradnak, megpróbálják a zöldekkel és a kommunistákkal összefogva legyűrni ellenfelüket.

A következő elnökválasztáson magát újra jelöltetni akaró Sarkozy csalódást okozott. Úgy tűnik, mintha a választóknak már nem jönne be karakteres személyisége és rendpártisága. Hiába hangsúlyozta az elnöki poszton utódja, Francois Hollande gyenge gazdasági teljesítményét, a rekordszintű munkanélküliséget, ütött meg populista, már-már a szélsőjobbot idéző kemény hangot a bevándorlás, a biztonság, illetve Európa kérdésében, hívei jelentős számban pártoltak át Le Penékhez.

A szocialisták képtelenek voltak mozgósítani. Pedig a párizsi terrortámadást követően Hollande tettrekészséget sugárzott, és jelentősen nőtt is a népszerűsége. Hiába hozott azonban a kormánya szigorú biztonsági intézkedéseket, állította vissza ideiglenesen a határellenőrzést, vezetett be három hónapra szükségállapotot, zárt be uszító tanokat hirdető mecseteket, a kiábrándult választók ebben is csak az látták igazolva, hogy valós az iszlamista fenyegetés, és a bevándorlók veszélyt jelenthetnek. Vagyis mindaz, amit Le Penék mindig is hangsúlyoztak.

A politikai küzdelemben Le Pen hiteltelennek állítja be Sarkozyt, mondván: miközben államfőként a biztonság megerősítéséről beszélt, kormánya folyamatosan csökkentette a katonaság és a rendőrség költségvetését. Az FN elnöke kihasználja a politikai elit elutasítottságát, amikor azzal támadja az esetleges szocialista–jobboldali összefogást, hogy noha semmiben sem értenek egyet, csak azért egyeznek ki, hogy őt, a francia nép igazi választottját félreállítsák, és osztozzanak a hatalmi pozíciókon. A szélsőjobb előretörése persze nem új keletű, csak ezúttal minden korábbinál látványosabb formát ötlött. A párt fölényesen nyerte a tavalyi franciaországi európai parlamenti választást, a legtöbb, 23 képviselőt delegált Brüsszelbe, a párizsi alsóházban és szenátusban pedig 2-2 mandátumot birtokol. Befolyása az államigazgatás alsóbb szintjein is erősödött: országszerte 11 várost irányítanak a polgármesterei, a városi tanácsokban több mint 1500, a 14 megyei testületben pedig 62 képviselője van.

Az FN átalakulása négy éve, az ügyvéd végzettségű Le Pen elnökké választásával indult el, akinek eleinte legfőbb célja az volt, hogy lemossa az antiszemita és rasszista bélyeget a pártjáról. Apjával szemben ugyanis ő mindig is komolyan gondolta, hogy hatalomra kerülhet. Ideológiáját finomítva a bevándorlás- és iszlámellenességre, valamint az euroszkepticizmusra összpontosított. A megújulás jegyében Le Pen francia elit egyetemeken tanult, jól öltözött fiatalokkal vette magát körül. Az FN elkezdett alulról építkezni, falvakban, különösen a gazdasági válság sújtotta vidékeken, valamint a nagyvárosok szegénynegyedeiben az összetartást, egymás segítését célzó, és persze a párt nemzeti-populista, idegenellenes retorikáját hirdető polgári köröket alakított. Nemrég még az egyik nagy presztízsű párizsi egyetemen, a Sciences Pón is saját társaságot hozott létre.

Le Pen különösen a fiatalok körében népszerű, nincs még egy párt, amelyre annyi 18 és 24 év közötti szavazna, mint rájuk. És a vasárnapi voksoláson ebből a generációból a szavazók harmada került ki. Az FN a gazdaságpolitikájában is módosította egy kissé az irányt, és megpróbál a realitásokhoz alkalmazkodni: ma már nem ígéri, hogy 60 évre leszállítja a nyugdíjkorhatárt, a garantált alapjövedelem gondolatától is elállt, és a 35 órás munkahét megszüntetését sem tartja tabutémának. A mai állás szerint Le Pen 2017-ben bejut a második fordulóba, ám egyelőre nagy kérdés, hogy az újbóli megméretést ambicionáló Sarkozyvel, vagy a kudarcos elnöksége ellenére ismét induló Hollande-dal kell-e majd megmérkőznie. Ez a bravúr az apjának 2002-ben sikerült, ám akkor a bal- és a jobboldal összefogásával végül Jacques Chirac győzött.

TÁLAS ANDREA