Nagy a baj Kazahsztánban. A közép-ázsiai szénhidrogén-nagyhatalom államfője, Nurszultan Nazarbajev negyedszázada tartó országlásának kezdete óta most először beszélt nyíltan az ország előtt álló nehézségekről. „Jön az igazi válság, és a lakosság jobban megérezheti a krízist, mint a 2007–2009-est. Polgárainknak tudniuk kell, milyen helyzetben vagyunk: zuhan a vállalatok nyeresége, csökkennek a bevételek, és ennek következtében munkahelyek is megszűnhetnek. Ki kell dolgoznunk a veszélybe kerülő társadalmi csoportok támogatását célzó programot” – mondta Nazarbajev a Karim Maszimov miniszterelnökkel folytatott megbeszélésen.
A találkozóról kiadott drámai hangvételű közlemény hátterében az áll, hogy miután 2014 júliusa óta száz dollárról negyven dollárra esett a nyersolaj hordójának (1 hordó = 159 liter) világpiaci ára, megroppant a 17 milliós ország gazdasága. Az olaj- és gázipar a GDP negyedét állítja elő, s a szép években az 57 milliárd dolláros olaj- és gázkivitel adta az összes export háromnegyedét. A gazdasági növekedés is lefékeződött: tavaly 4 százalékos volt a konjunktúra – az eredeti terv 6 százalék volt –, idénre viszont csupán 1,5 százalékos bővülést jósolnak.
A költségvetési bevételek jelentős csökkenése miatt megrendült a nemzeti valuta árfolyama is, tavaly szeptemberben már 300 tengét adtak egy dollárért, 34 százalékkal többet, mint egy hónappal korábban. A további jelentős esést úgy akadályozták meg, hogy hozzányúltak az ezredforduló óta működő, mintegy 80 milliárd dollárt őrző Nemzeti Alaphoz, s 3 milliárd dollárt költöttek a tenge stabilizálására. Az intervencióra már csak azért is szükség volt, mert az árfolyamzuhanás hatására tüntetések törtek ki az egykori fővárosban, Almatiban, és több vidéki településen is.
Asztana részben tömeges privatizációval igyekszik mérsékelni a várható nehézségeket. A listára hatvan országos nagyvállalat – egyebek mellett a vezető szénhidrogén-kitermelő, a KazMunaiGas (KMG), az Air Astana állami légitársaság, az Eurasian Resources Group bányatársaság, valamint a Kazakhtelecom nevű távközlési cég – és ezernyi regionális jelentőségű vállalat került fel. A még állami kézben lévő társaságok többségének tulajdonjoga hivatalosan a Szamruk Kazina nevű vagyonügynökség birtokában van – az alapítványként működő szervezet a jövő év elején teszi közzé a privatizálandó vállalatok teljes listáját. Boriszbij Zsangurazov, a vagyonügynökség vezetője szerint a kormány célja, hogy a gazdaságban a jelenlegi 60-70-ről 15 százalékra mérsékelje az állami tulajdon részarányát.
Bár Asztana komolyan gondolja a magánosítást, az mindenképpen óvatosságra kell hogy intse a befektetőket, hogy Kazahsztán az utóbbi 25 évben már több privatizációs hullámot is beindított, s egyik sem járt átütő eredménnyel. A felajánlott cégek nagy részére ugyanis nem érkezett megfelelő ajánlat, a magánkézbe kerültek közül pedig több csődbe ment. A válságba süllyedt részvénytársaságok között bankok is voltak, ezeket a kormány újraállamosítással mentette meg.
A meglehetősen gyér érdeklődés elsősorban azzal magyarázható, hogy miközben a kazah vállalatokat komoly szociális kiadások terhelik, Asztana az utóbbi években folyamatosan változtatja a törvényeket, így a gazdasági környezet igencsak kiszámíthatatlan. Az is gondot okoz, hogy a külföldiek nem juthatnak többségi tulajdonhoz, a stratégiai jelentőségű cégekben csak 10–25 százalékos pakett kerülhet magánkézbe. „Ezek a vállalatok mind vízfejek, és nagyon nehéz lesz őket nyereséget termelő társaságokká átalakítani” – idézte a Financial Times brit gazdasági napilap Kate Mallinsont, a GPW brit tanácsadó elemzőjét. A szakértő többek között a hatalmas hitelekkel terhelt KMG-re gondolhatott, amely csak úgy kerülte el a fizetésképtelenséget, hogy az állam 4,7 milliárd dollár egyszeri támogatást adott neki. Asztana közben a közvetlen külföldi befektetések mértékének fenntartásában is bízik: az utóbbi években átlagosan tízmilliárd dollár tőke érkezik az országba, s ennek egyre nagyobb hányada – tavaly tíz százaléka – landol az ipari termelésben.
Miközben az elnök utasítást adott arra, hogy a Nurli Zsol (Út a jövőbe) nevű program keretében a kormány dolgozzon ki olyan válságkezelési tervet, amely átképzéssel és szociális juttatásokkal is enyhítené az elbocsátások, illetve a jövedelemcsökkenés következményeit, újabb támadások indultak az egyébként is szigorúan megfigyelt másként gondolkodók ellen. Folytatódnak a kormányt bíráló lapok és internetes portálok elleni perek, s a vád majdnem mindig ugyanaz: rágalmazás. A bezárt vagy megbírságolt médiumok bűne például az volt, hogy beszámoltak a kormány korrupciós ügyeiről.
Asztana megpróbálta bezáratni a Respublika című internetes oldalt is, amely azzal hívta ki maga ellen a hatalom dühét, hogy megírta: ismeretlen tettesek 70 gigabájtnyi adatot loptak el a kormányzati portálokról. A kazah hatóságok az USA-ban próbálkoztak – itt működnek a Respublika szerverei –, ám az amerikaiak novemberben nemet mondtak, arra hivatkozva, hogy a portál csak élt a szólás szabadságával.
A nemzetközi emberi jogi szervezetek által diktátorként számon tartott Nazarbajevvel még dacoló ellenzéki politikusok sincsenek könnyű helyzetben, őket is gazdasági bűncselekmények vádjával igyekszik a rezsim ellehetetleníteni. Jelenleg Almati egykori polgármestere, Viktor Hrapunov és a BTA bank volt vezetője, Muhtar Abljazov ellen tart az eljárás, az előbbi kiadását Svájctól, az utóbbiét pedig Franciaországtól kérik. „Ők az utolsóként megmaradt jelentős ellenzékiek. Hrapunov valódi bűne az, hogy könyvében korrupcióval, rablóprivatizációval és az ellenzékkel való kegyetlen leszámolással vádolta Nazarbajevet” – mondta a Szabad Európa Rádiónak Marat Sibunov kazah politikai elemző. A rosszabbul járt ellenzékiek már nincsenek az élők sorában. Hrapunov elődje, Zamanbek Nurkadilov például úgy követett el „öngyilkosságot” 2005-ben, hogy „kétszer mellbe, majd főbe lőtte magát”.
NÉMETH ANDRÁS
