A félelem megöli a lelket

„T úléltük, de részben meg is haltunk” – fogalmazta meg érzéseit Jean Plantureux, a párizsi Charlie Hebdo ismert karikaturistája a szatirikus hetilap szerkesztőségében végrehajtott vérengzés évfordulóján. Akárcsak életben maradt kollégái, az 52 éves karikaturista sem tudja kitörölni emlékezetéből azt a tavaly januári napot, amikor a két maszkos fegyveres Allahot éltető kiáltásokkal betört a szerkesztőségbe, és lövöldözni kezdett. A vérontásnak tizenketten estek áldozatul, köztük két rendőr, akik a Mohamed próféta kigúnyolása miatt évek óta radikális muszlim csoportok célkeresztjében álló hetilap biztonsági őrizetét ellátták.

A tragikus évfordulóra a Charlie Hebdo – hűen magához – ismét óriási port kavaró címlappal, egymillió példányban jelent meg. Sokan úgy értelmezték az Istenre emlékeztető, vérfoltos, bibliai időket idéző fehér köntöst és sarut viselő alakot, mint aki – a hátán Kalasnyikovval – menekül, amire „A gyilkos még egy év után is szökésben van” címlapszlogen rá is erősít. A rajzait Riss néven jegyző főszerkesztő, a merényletben súlyosan megsebesült Laurent Sourisseau által készített címlapot a Vatikán hivatalos újságja, az Osservatore Romano elítélte. Szerinte a hetilap ezúttal is megfeledkezett arról, hogy a vallási vezetők – tartozzanak bármelyik felekezethez – szüntelenül azt ismétlik, hogy a hit nevében elkövetett erőszak elutasítandó, az Isten nevében hirdetett gyűlölet az igazi istenkáromlás, mint arra Ferenc pápa sokszor figyelmeztetett. Ám a Charlie Hebdo főszerkesztője a vezércikkében még tovább ment. A Korán által agymosottnak nevezte a fanatizált muszlim hívőket, de kiosztotta a más vallásokhoz tartozó bigottokat is, akik a pokolba kívánták a Charlie Hebdót, amiért tréfát csinál a vallásból.

A Charlie Hebdo példányszáma az egy évvel ezelőtti 30 ezerről csaknem a tízszeresére emelkedett; 180 ezret előfizetők vásárolnak, 10 ezret pedig Franciaországon kívül adnak el. Szétzilálták viszont a történtek a szerkesztőséget, amely megosztottá vált, a tulajdonlás kérdésében pedig pénzügyi viták támadtak. Mindez több karikaturista távozásához vezetett. Plantureux például a főszerkesztővel került összetűzésbe, mert olyan karikatúrája jelent meg a Le Monde című napilapban, amely azt sugallta, hogy a Charlie Hebdónak tekintettel kellene lennie mások érzéseire. Voltak olyan karikaturisták is, akik egyszerűen csak belefáradtak az évek óta tartó bizonytalan helyzetbe és a mai napig érkező életveszélyes fenyegetésekbe. Közéjük tartozik a rajzait Luz néven közlő Rénald Luzier, aki a merényletet követő első, 7,5 millió példányszámban megjelent szám címlapját készítette. A menekültválság kellős közepén, tavaly szeptemberben a Charlie Hebdo azzal vívta ki maga ellen a sorsot, hogy címlapján a török parton holtan talált szíriai menekült kisfiúval viccelődött. A „Közel a cél” szlogen mellett egy McDonald's-táblán az a felirat szerepelt: „két gyerekmenü egy áráért”.

A Charlie Hebdo elleni merénylet hátborzongató időszak kezdete volt, ami több meghiúsított akció után novemberben a 130 halálos áldozatot követelő párizsi terrortámadásba torkollott, és az ötödik köztársaság történetében példátlan intézkedéseket követelt a szocialista kormánytól. A novemberben bevezetett, eredetileg csak néhány naposra szánt, a rendőrséget és a titkosszolgálatokat különleges jogokkal felruházó szükségállapotot aztán idén február végéig meghosszabbították. Több ezer házkutatást tartottak, fegyverek százait kobozták el, sok embert őrizetbe vettek. Országszerte 11 ezer katonát vezényeltek az utcákra – minden második fegyveres Párizsban teljesít szolgálatot –, a járőröző rendőrök számát pedig a harmadával, 80 ezer főre emelték.

Mindezt a kormány a közvélemény széles körű támogatásával tette. A franciák azt a hamarosan a nemzetgyűlés elé kerülő intézkedést is szinte teljes mellszélességgel támogatják, hogy foglalják alkotmányba: az országban született kettős állampolgárokat fosszák meg francia állampolgárságuktól, ha terrorizmus vádjával elítélik őket. Ez aláásná a születéssel járó állampolgárság (ius soli) francia hagyományát. A szigorításokat egy olyan szocialista kormány hajtja végre, amely a terrorakciók, a menekültválság szorításában, valamint a szélsőjobboldal térnyerését érzékelve egyre inkább jobbra tolódik. A törvények szerint egyébként ma még csak a nem Franciaországban született kettős állampolgárokat lehet megfosztani francia állampolgárságuktól. A kettős állampolgárok száma jelenleg 3,3 millió, és a Franciaországban született észak-afrikai származásúak közel harmada rendelkezik a francia mellett másik állampolgársággal.

Francios Hollande szocialista államfő a javaslatot azzal indokolta, hogy az ország nem válhat sebezhetővé a rendkívüli állapot megszűnése után. A közvélemény támogatása ellenére akadnak politikusok, akik merik vállalni, hogy nem állnak az állampolgársági szabályok módosítása mellé. Közéjük tartozik Anne Hidalgo spanyol származású szocialista párizsi polgármester, akit párttársa, a Barcelonában született, francia állampolgárságot 20 évesen kapott Manuel Valls kormányfő azzal nyugtatgat, hogy csak szimbolikus intézkedésről van szó. A Nicolas Sarkozy volt államfő vezette, Köztársaságiak nevű ellenzéki, jobboldali pártban is akad, aki nem ért egyet a tervvel: a jövőre esedékes elnökválasztáson esélyesnek tartott Alain Juppé egykori kormányfő. Szerinte ugyanis semmiféle visszatartó ereje nincs a lépésnek a fanatizált iszlám szélsőségesekkel szemben. A népszerűségben csak mögötte álló Sarkozy viszont bejelentette, megszavazza az alkotmánymódosítást, még akkor is, ha ezzel megkönnyíti Hollande helyzetét. Sarkozynek ugyanis nincs más választása, retorikájában jó ideje a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Nemzeti Fronthoz húz, amely régóta követeli a születéssel automatikusan járó állampolgárság megszüntetését.

TÁLAS ANDREA