Túlélőművész pácban

Negyedszázada tartó országlásának legsúlyosabb válságát éli meg Milo Gyukanovics montenegrói miniszterelnök. Az autokrata kormányzásba belefáradt ellenzék előrehozott választásokat követel, s egyre hangosabbak azok is, akik nem akarják, hogy a hatszázezer lakosú adriai köztársaság belépjen a NATO-ba, amely 1999-ben még bombázta az országot. A tüntetések több alkalommal erőszakba is torkollottak, ám Gyukanovics egyelőre nem hátrált meg: nem egyezett bele abba, hogy népszavazás döntsön az észak-atlanti szövetséghez való csatlakozásról, s új választásokról sincsenek még hírek.

Podgorica annak ellenére kitart a NATO mellett, hogy az idén esedékes csatlakozást ellenző Oroszország sokáig Montenegró egyik legközelebbi szövetségese volt, s az oroszok a legnagyobb befektetők az országban. Évente mintegy 300 ezer orosz üdül a montenegrói tengerparton, az ottani ingatlanok negyven százaléka orosz tulajdonosok kezén van. Moszkva már az EU, majd Törökország esetében is megmutatta, hogy kész szankciókkal sújtani a neki nem tetsző politikát folytató államokat. A Montenegrónak szóló NATO-meghívó tavaly decemberi kézbesítése után egyből be is jelentette, büntetőintézkedéseket hoz Podgorica ellen, ha Gyukanovicsék belépnek a legújabb moszkvai katonai doktrínában Oroszországot fenyegető veszélynek minősített katonai szövetségbe.

A határozottnak látszani akaró Gyukanovics négy dologban bízhat. Az egyik: a független Montenegrót akaró helyieket elriasztja az ellenzék támogatásától az a kormányzati propaganda, amely kitartóan azt harsogja, hogy a kormányellenes erőket Szerbiából, illetve a Belgráddal barátkozó Moszkvából pénzelik, s hogy akik felülnek az ellenzéki szólamoknak, azok akarva-akaratlanul a függetlenséget ellenzők malmára hajtják a vizet. Az is okot adhat a kormányfőnek a bizakodásra, hogy az ellenzék nem egységes: még az előrehozott választásokat követelő tömörülések is egymással párhuzamosan lépnek fel, s ezzel gyengítik a változást akarókat. A hagyományosnak számító ellenzéki pártok nem igazán egyeztetik lépéseiket a mostani tiltakozások mögött álló, 2012-ben alapított Demokratikus Fronttal (DF). A politikai elithez tartozó ellenzékiek akkor is alkudoztak a kormányzó erőkkel, amikor a rendőrök szétverték a DF által utcára szólított tüntetőket.

Az is jól jön a tömegtájékoztatási eszközök többségét már régen megszelídítő Gyukanovicsnak, hogy néhány évig tartó stagnálás után növekedésnek indult a gazdaság. Tavaly 4,7 százalékos volt a bővülés, és az idén is 4 százalék körüli ütem várható. Épülnek az új utak, köztük egy kulcsfontosságú autópálya is, és jelentős összegeket visznek az országba az új szállodakomplexumokat felhúzó katari befektetők. Végül az is javíthat Gyukanovics belföldi megítélésén, hogy Podgorica megkezdte néhány korrupciós ügy felgöngyölítését, s az áldozatok között olyan politikusok is vannak, akik korábban a Gyukanovics vezette Szocialisták Demokratikus Pártjában (DPSZ) játszottak vezető szerepet. A legnagyobb „kilőtt vad” Szvetozar Marovics. A Montenegró függetlenné válása előtt létezett szerb–montenegrói unióban államfőként tevékenykedő politikust és több családtagját, illetve munkatársát azért vették őrizetbe, mert a vádak szerint súlyos korrupciós és egyéb bűncselekményeket követtek el. Marovics állítólag szülővárosában, Budvában mindenható földesúrként osztogatta barátainak a telkeket, államfőként pedig szabálytalanul kötött meg az országnak előnytelen, több millió dolláros védelmi beszerzési szerződéseket.

Sokan úgy gondolják azonban, hogy ez a felelősségre vonás inkább leszámolás, hiszen az utóbbi években megromlott Marovics és Gyukanovics viszonya. „A kettejük között évek óta tartó konfliktus lehet az oka annak, hogy az ügyészség hirtelen elhatározta, előveszi a Marovics-ügyet. Már csak azért is így gondolom, mert a Gyukanovics és családja elleni feljelentésekkel évek óta nem hajlandóak érdemben foglalkozni a hatóságok, még az állítólag megreformált ügyészség sem” – mondta újságíróknak Podgoricában Dejan Milovac, a Gyukanovics-klán által elkövetett törvénytelenségeket kutató legnagyobb civil szervezet, a MANS egyik elemzője.

Hasonlóan gondolja az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, szarajevói központú oknyomozó újságíró-szervezet is, amely a múlt héten, afféle életműdíjként, Gyukanovicsnak adta a 2015-ös év embere a szervezett bűnözésben elnevezésű címet. Az OCCRP szerint az előző évi győztes Vlagyimir Putyin orosz államfőt leszámítva senki sem épített ki olyan államot Európában, ahol ennyire összefonódik a politika a szervezett bűnözéssel, illetve az egész elitet átjáró korrupcióval. Az egész Gyukanovics család milliomosokból áll: a 2008-ban kezdődött pénzügyi válságban például Podgorica – aligha véletlenül – csak a Prva Banka nevű pénzintézetet segítette ki állami pénzekkel, amely a Gyukanovics család tagjainak tulajdonában volt. A különféle civil szervezetek vizsgálatai szerint maga Gyukanovics mintegy 15 millió dolláros vagyonnal rendelkezik, miközben miniszterelnökként vagy államfőként sohasem keresett hivatalosan havi 1700 dollárnál többet. A kormányfő bátyja, Aco állítólag 160 millió dolláros vagyont gyűjtött össze, míg a húga, Ana 3,5 milliót mondhat a magáénak. Utóbbi hivatalosan annak köszönhetően keres jól, hogy az ő ügyfelei a montenegrói tengerparton befektető gazdag orosz üzletemberek.

NÉMETH ANDRÁS