Vészfékezés

Kellemetlen meglepetés érte január elején a novoszibirszki nyugdíjasokat: a postákon közölték velük, hogy pénzhiány miatt felfüggesztették járandóságaik kifizetését. A szibériai nagyváros nem az egyetlen, ahol ez történt. Oroszország európai felében is akadozik a nyugdíjak és a szociális juttatások kifizetése, több körzetben pedig megnyirbálták a helyi kiadásokat is. Mint például a délen lévő Krasznodar megyében, ahol többek között az idősek tömegközlekedési kedvezményeit vonták vissza. Egyre több városban és egyre nagyobb számban tiltakoznak az érintettek a megszorítások miatt, tucatnyi helyről érkeztek hírek spontán tüntetésekről és sztrájkokról.

A működési zavarok oka egyértelmű. 2014 nyara óta harmadára esett vissza az exportban meghatározó szerepet játszó kőolaj ára – az orosz Ural típusú olaj hordója 28 dollár körül is volt már a napokban –, és fennakadásokat okoz az is, hogy Moszkva egyre több országgal rúgja össze a port, aminek általában a kölcsönös szankciók meghozatala a vége. Az ukrajnai orosz beavatkozás miatti nyugati büntetőintézkedésekre Moszkva a mezőgazdasági cikkek importjának megtiltásával válaszolt, s hasonló szankciók vannak életben Ukrajna, illetve a Szíriában egy bevetésen lévő orosz harci gépet lelövő Törökország ellen is.

Az olajár összeomlásának és a szankciós politikának az a legfőbb következménye, hogy megingott a bizalom a rubelben. Az orosz fizetőeszköz folyamatosan gyengül, az árfolyam másfél év alatt a felére zuhant, s a hét végén már kilencven rubelt kellett adni egy euróért. A reálbérek egy év alatt tíz százalékkal zsugorodtak, az infláció 13 százalék, de az élelmiszerek ennél jobban, legalább húsz százalékkal drágultak, s közben még a választék is látványosan szűkült. Sorra zárnak be a külföldi tulajdonban lévő gyárak, és vonulnak ki az Oroszországot korábban Kánaánnak tekintő nyugati cégek: decemberben többek között az amerikai ConocoPhillips olajcég adta el utolsó vegyesvállalatát, a japán Toshiba pedig bezárta valamennyi oroszországi érdekeltségét.

A 140 milliós ország polgárai a legutóbbi statisztikák szerint behúzták a kéziféket: az autóeladások egy év alatt negyven százalékkal zuhantak, s harmadával esett vissza azok száma, akik külföldön töltötték a szilvesztert. A takarékoskodás a mindennapokban is utolérhető. A lakásokban kevesebb lámpa ég, s lejjebb csavarták a termosztátokat is. A VTsIOM közvélemény-kutató intézet szerint a megkérdezettek 52 százaléka úgy véli, a válság legnehezebb időszaka még hátravan – a 2009-es krízis óta most a legmagasabb a pesszimisták száma.

Moszkva a költségvetési kiadások egyre jelentősebb csökkentésével, vészprivatizációs tervek kidolgozásával, illetve a lakosság nyugtatgatásával reagál a válságra. A legutóbbi utasítások szerint valamennyi minisztériumnak csökkentenie kell a kiadásait, s ha a tárcavezetők nem lépnek időben, akkor Vlagyimir Putyin elnök és Dmitrij Medvegyev kormányfő dönt helyettük. A korábbi tervekben még nem szerepelt a védelmi minisztérium – az orosz hadsereg Ukrajnában és Szíriában is aktív –, ám most már neki is takarékoskodnia kell. Szakértők szerint a csökkentett kiadások is elégségesek a katonai akciók folytatásához, ám lelassulhatnak a fejlesztési programok.

A Moszkvának mindig is fontos űrprogramra sincs már elég pénz. Míg korábban 2025-ig 42,5 milliárd dollárnak megfelelő összeget kapott volna a Roszkoszmosz, most márciusig elodázták a költségvetése végső számainak nyilvánosságra hozatalát. A halasztás előtt annyit lehetett tudni, hogy az űrprogramra egy évtized alatt már csupán 17,5 milliárdot szánnak, ezért fél évtizeddel későbbre, 2035-re várható az új orosz Hold-program beindítása. Közben Anton Sziluanov pénzügyminiszter ismét felvetette néhány nagyvállalat, például a Rosznyefty olajipari cég, valamint két nagybank, a Magyarországon is jelen lévő Szberbank és a VTB részleges privatizálását. Az eladásokból 12,5 milliárd dollár folyna be, ám ez is csak az idén várható 30–35 milliárd dolláros, a büdzsé ötödének megfelelő költségvetési deficit csökkentésére, s nem az eltüntetésére elegendő.

A kormányzat helyzetét javítja, hogy a legnagyobb elektronikus médiumok szilárdan a hatalom kezében vannak, s a vezető politikusok szinte naponta ismétlik a lakosság megnyugtatását célzó nyilatkozatokat. Putyin például – akinek népszerűsége 89 százalékról 85-re mérséklődött – rendületlenül azt ígéri, hogy a 2016-os év már könnyebb lesz, mint a 2015-ös, a tavalyi négyszázalékos gazdasági visszaesés után az idén már szerény növekedés várható. Míg az üzenetek egy része mindenképpen nyugtatja a lakosságot, akadnak bicskanyitogató próbálkozások is. Oleg Szafonov, az állami turisztikai hivatal feje például felesleges hóbortnak nevezte a tengerparti nyaralásokat. „Elődjeink, még ha gazdagok voltak is, akkor sem pihentek tömegesen a külföldi tengerpartokon” – magyarázta Szafonov, akiről hamar kiderült, hogy két ingatlanja is van a kellemes klímájú Seychelle-szigeteken. Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje pedig azt magyarázgatta újévi beszédében, hogy az anyagi értékeknél sokkal fontosabb a lelki gazdagság. A pátriárka korábban azzal került be a hírekbe, hogy az egyház sajtószolgálata egy fotón kiretusált a csuklójáról egy 30 ezer dollárba kerülő svájci luxusórát, de a Breguet-nek az asztalon látszó tükörképe ott maradt a fényképen.

Több jel utal arra, hogy az egyre súlyosabbá váló gazdasági nehézségek növelik a Kreml kompromisszumkészségét. Meg nem erősített források szerint Igor Szergun, az orosz katonai felderítés vezetője még a tavalyi év végén a lemondást javasolta Basar Asszad szíriai államfőnek, amire az mérges elutasítással válaszolt (Szergun röviddel a hazaérkezése után váratlanul elhunyt). Az állítólag Putyin elnöktől érkezett javaslat azt mutatja, hogy Moszkva hajlandó kiegyezni a Nyugattal, amely már évek óta azt hangsúlyozza, csak az Oroszország szövetségesének számító Asszad lemondása után lehet megoldani a szíriai válságot. Ukrajnában is úgy tűnik, hogy Moszkva kész valamiféle alkura: már jóval halkabbak azok a hangok, amelyek szerint az oroszpárti kelet-ukrajnai térségeknek végleg el kellene szakadniuk az anyaországtól.

A Nyugattal való kiegyezést akadályozhatják a korábbi, meg nem oldott viták. Például a 2006-ban Londonban megölt, kiugrott orosz titkosszolga, Alekszandr Litvinyenko ügye. A múlt héten a nyilvános vizsgálatot vezető brit bíró, Robert Owen minden korábbinál világosabban utalt arra, hogy a vádak szerint két orosz ügynök – Andrej Lugovoj és Dmitrij Kovtun – által elkövetett merényletet Putyin is jóváhagyta. Bár a Kreml érintettségét kevesen tartják elképzelhetetlennek – már csak azért sem, mert a gyilkossághoz használt radioaktív anyagot, a polónium 210-es izotópját csak atomreaktorokban lehet előállítani –, Owen megállapítása ismét kiélezte London és Moszkva egyébként sem jó viszonyát.

NÉMETH ANDRÁS