Környezetváltozás

Új világ virradt az olajban gazdag Azerbajdzsánra: húsz évig tartó folyamatos növekedés után 2016-ban várhatóan visszaesik a gazdaság. Még az is könnyen előfordulhat, hogy a Kaszpi-tenger partján fekvő ország csupán az IMF-től remélt négymilliárd dolláros hitel segítségével képes felszínen maradni. A válság fő oka, hogy a magas olajár éveiben Baku jórészt elszórta vagy felélte a pluszjövedelmet – a pénz leginkább a hadseregre, valamint a főváros korszerűsítésére ment el –, s mivel elmaradt a gazdaság diverzifikálása, a kőolaj árának drámai csökkenése miatt nagyon gyorsan megbomlott a pénzügyi egyensúly.

A központi bank december végén hagyott fel a valuta, a manat árfolyamának rögzítésével – azóta harmadával esett az azeri fizetőeszköz dollárkurzusa –, a kormánynak pedig újra kellett írnia a költségvetést, s 50 dollár helyett már csak 25-tel számolja a kőolaj hordójának árát. Ez pedig azt jelenti, hogy a jobb években az export 95 százalékát és a költségvetési források háromnegyedét adó olajjövedelem megcsappanása miatt a büdzsé bevétele 19,4 milliárd dollárról 14,6 milliárdra, a kiadása pedig 21,1 milliárdról 16,3 milliárdra esik.

Ilham Aliyev – aki 2003-ban vette át az államfői posztot, miután meghalt az apja, az Azerbajdzsán függetlenségét kikiáltó Heydar Aliyev – arra azért vigyáz, hogy ne bőszítse fel túlzottan az életszínvonal javulásához hozzászokott polgárokat. A nehézségek ellenére is csökkent a kenyér és a búza adója, s a kormány emelte a nyugdíjakat és a közalkalmazotti fizetéseket. Bakuban azt is fontolóra vették, hogy a manat összeomlása miatt kilátástalan helyzetbe került helyi devizaadósokat úgy segítik ki, hogy ötezer dollár tőketartozásig a válság előtti árfolyamon törleszthetik az adósságukat. Helyi források szerint a szociális béke megőrzését célzó pénz jó részét az állami költségvetést eddig rendszeresen megcsapoló oligarcháknak és a korrupt hivatalnokoknak kell összedobniuk. Az importengedélyekért fizetett összegek például most a költségvetésbe, nem pedig a markukat tartó illetékesekhez kerülnek – igaz, a hivatalos ár magasabb, mint a korábban csúszópénzként fizetett tarifa.

Az elit tagjaitól ugyancsak elvárja Aliyev, hogy hazahozzák a külföldön befektetett pénzeket, s inkább hazájukban finanszírozzanak fejlesztéseket, különösen olyanokat, amelyek az olajszektoron túl modernizálnák az egyoldalú gazdaságot. Az államfő erre rá is segített: a napokban életbe léptetett tőkekorlátozások értelmében húszszázalékos különadóval sújtják a jövőben külföldre vitt azeri befektetéseket. A tét hatalmas, becslések szerint 2003–2014 között csaknem százmilliárd dollárnyi tőke került illegálisan a határokon túlra. Az intézkedéseket kényessé teszi, hogy az országot uraló klánok között ott vannak az államfői pár rokonai, az Aliyevek, illetve a „first lady”, Mehriban családtagjai. Utóbbiakat, a Pashayev-klán tagjait tartják a legerősebb azeri családnak, a kiterjedt rokonság egyebek mellett a hotel- és banküzletben játszik meghatározó szerepet.

Az egyszerű polgárokat sújtó terhek csökkentésére már csak azért is szükség van, mert országszerte egyre több helyen robbannak ki spontán demonstrációk, ahol a résztvevők a hitelterhek csökkentését, illetve az áremelkedés megállítását követelik. Tüntetések egyelőre csak a vidéki városokban voltak, az utóbbi években korszerű nagyvárossá varázsolt Bakuban kevésbé érezhető a feszültség.

Úgy tűnik, nem mindenkinek tetszik az új módi. Az olajár 2014 nyarán indult meg lefelé, s bár Baku egészen idén január közepéig nem ismerte el, hogy bajba kerülhet miatta, az elégedetlenkedők már tavaly tavasszal megütötték a bokájukat. Több tucat üzletembert vettek őrizetbe csalás vádjával, ősszel pedig az azeri nemzetbiztonsági hivatalt fejezték le. A lépés meglehetősen szokatlannak számít, Ilham Aliyevet – a keménykezűségéről ismert apjával ellentétben – inkább olyan politikusként tartották számon, aki az eliten belüli egyensúly megtartásával garantálja hatalmát.

Az egyensúlyra törekvés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az államfő kesztyűs kézzel bánna az ellenzékkel. A rendszert bíráló politikusok, civil aktivisták, illetve újságírók jó része külföldre menekült vagy börtönben van. A többségüket igencsak átlátszó vádak alapján vették őrizetbe: kábítószer-, illetve fegyverbirtoklásért, valamint „hatalommal való visszaélésért”. Az elnöki és parlamenti választások tisztasága is mindig kétséges: a választási bizottságokban Aliyev emberei ülnek, a civil szervezeteknek nem engedik meg a voksolás ellenőrzését, a legnagyobb elektronikus médiumok pedig egyértelműen a kormányzatot támogatják.

Az Azerbajdzsánt sújtó válság egyik következménye az lehet, hogy – legalábbis átmenetileg – kevesebb pénz jut a hadsereg fejlesztésére. Így csökken az Azerbajdzsánhoz tartozó területeket – Karabahot, az örmény többségű enklávét és az azt Örményországgal összekötő, széles azeri folyosót – két évtizede megszállva tartó Örményországra nehezedő nyomás. Az utóbbi években úgy tűnt, Baku hosszabb távon mindenképpen visszaszerzi a megszállt térséget: az azeri védelmi költségvetés tavaly már ötmilliárd dollárra duzzadt, míg Örményország teljes állami büdzséje négymilliárd körül volt, s ebből félmilliárd jutott a katonaságra. A katonai és gazdasági szempontból jóval gyengébb Jereván csak úgy volt képes ellenállni a nyomásnak, hogy – feladva európai uniós integrációs törekvéseit – 2015 elején belépett az Oroszország vezette Eurázsiai Unió nevű gazdasági és politikai szövetségbe.

NÉMETH ANDRÁS